A kulter.hu interjúja.
A cikk eredeti megjelenési helye: kulter.hu
A debreceni Csokonai Színház a többi teátrumhoz hasonlóan nehéz időszakot élt át a pandémia miatt. Ráadásul a társulat munkáját az is nehezíti, hogy épp zajlik a történelmi főépület felújítása, és javában folynak a munkálatok a város új játszóhelye, a Csokonai Fórum megnyitása érdekében. Ennek ellenére a színház nem állt le, sőt nóvumokkal is szolgál a város kulturális élete számára. Mindezekről direktorával, Gemza Péterrel beszélgettünk.
KULTer.hu: Az átalakítások és leállások időszakában hogyan lehet egyben tartani a társulatot, hogyan lehet lelket önteni a színészekbe és a háttérben dolgozó munkatársakba?
Nem könnyű a helyzet, mégpedig azért, mert a kényszerű leállásaink miatt óhatatlanul kialakult az az érzés, hogy haszontalanok vagyunk. Hogy épp nincs ránk szükség, miközben mi nagyon is tettre készek lennénk. Ebben a helyzetben úgy éreztem, hogy a legjobbat akkor teszem, ha folyamatosan kommunikálok a társulat tagjaival. Ezért rendszeresen tartok társulati ülést, ha nem is minden egyes tagozatnak, de a folyamatos kommunikációval, az adott helyzetről való adekvát tájékoztatással próbálom tartani bennük a lelket, és azt erősíteni, hogy igenis szükség van a színházra. Ugyanakkor a társulat hangulatán az sem segít, hogy az átalakítás miatt megszűnt a közösségi terünk, a színészbüfé, ami az ott folytatott kollegiális beszélgetésekkel pszichésen nagyon egyben tudta tartani a társulatot. A közeljövő tervei között szerepel egy ilyen tér kialakítása.
KULTer.hu: Arra viszont, hogy mennyire szükség van a színészek munkájára, a színházra, remek példa a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon való szereplésetek. Idén nyáron öt népszerű darabotok „kitelepítésével”, köztük egy premierrel arattatok sikert, telt ház mellett játszhattatok (végre) a közönségnek. Ez azért segített a színészek pszichéjén is, nem?
Rengeteget segített, s nagyon jó volt látni, ahogy mindenki – nemcsak a művészek, de a műszak is – maximálisan „odatette” magát minden egyes előadásunk alkalmával.
KULTer.hu: Ami azért is fontos, hiszen a nagyerdeis jelenléteteknek komoly folytatása következik. Amíg idén „csak” a repertoár összeállítása volt a feladatotok, s a teljes szervezés és lebonyolítás a Főnix Rendezvényszervező Kft.-t illette, jövőre már a nyári színház minden szegmense a ti fennhatóságotok alá kerül. Milyen stratégiával készülsz, készül a színház erre az új feladatra?
A három hónap alatt húsz előadást, illetve produkciót kell bemutatnunk a Nagyerdőn. Ami azért nem tűnik annyira félelmetesnek. A Deszka Fesztiválok alkalmával bő egy hét alatt húsz-huszonöt előadást tudunk ideszervezni és lebonyolítani, de nyilván a nyári szabadtéri előadások nagyobb létszámú és műszaki igényű produkciók. Tisztában vagyok vele, hogy a nyári színháznak teljesen más az atmoszférája, és kissé más is a funkciója, mint a kőszínháznak. Éppen ezért speciális repertoárt igényel, amelyben, meghagyva az igényes szórakoztatást mint az egyik legfontosabb kritériumot, a zenés daraboktól kezdve a tartalmas vígjátékokon át a koncertekig és a filmvetítésekig mindennek szerepelnie kell.
KULTer.hu: A Deszka programjait egy jól bevált csapat válogatja évről évre. Ugyanezek az emberek fogják a Nagyerdőn megtekinthető előadások sorát is összeállítani?
Nem, erre egy másik csapattal készülök, bár egy-két ember személyében lesz átfedés a két team között. Első körben mindenképp a nemzeti és kiemelt színházak „háza táján” fogunk szétnézni, azaz például a miskolci és a szegedi teátrum kínálatát tekintjük át.
Természetesen a fővárosi, a nyári szórakoztatás tekintetében igen széles paletta feltérképezéséről sem feledkezünk meg. Tehát azt a szellemiséget, amit a Főnix Rendezvényszervező képviselt a műsorpolitikát illetően, továbbviendőnek vélem, ugyanakkor a Nagyerdei Szabadtéri Színpad meglévő kiváló adottságain egy-két helyen még szeretnénk javítani, illetve változtatni, hogy a szórakoztatás még gördülékenyebben mehessen.
KULTer.hu: A pandémia nagyban befolyásolja azt is, hogy az idei évadban milyen darabokat tudtuk bemutatni. Hiszen vannak olyan produkciók, amelyek már elkészültek, de a lezárás miatt még nem kerültek a nézők elé, s nyilván ezekkel is számolni kell most, az újrainduló színházi életben. Ugyanakkor készülnek új előadások is. Ha minden jól alakul, és a járvány nem szól ismét közbe, mik lesznek az idei évad legígéretesebb bemutatói?
A tavalyi évadra terveztük, de idén mutatjuk be Sardar Tagirovsky rendezésében A kaméliás hölgyet, és ha valaki emlékszik a 2018-as Idióta című elődásra, a Tagirovskyra jellemző művészszínházi szemléletet most is érzékelni fogja a Dumas-regény adaptációjában. Bemutatjuk Pass Andrea darabját, a Finálét, először a Jurányi Házban, Budapesten, majd Debrecenben is. A Herkules – A kezdetek is készül, amely a Lázár Ervin Program részeként lesz látható. Visszatér hozzánk Ilja Bocsarnyikovsz is A fiú című darab rendezésével. De ami talán a legfontosabb, hogy 2022 tavaszán tervezzük megnyitni a Csokonai Fórumot, és a nyitást követő két hónapban minden olyan darab premierjét oda tervezzük, ami már elkészült, vagy odáig adaptálva lesz. Például ott szeretnénk végre bemutatni azt Az öreg hölgy látogatása című produkciónkat is, amelynek már két alkalommal is ki volt tűzve a premierje, de a járvány miatt eddig még nem sikerült bemutatnunk. S ugyanígy vagyunk jó néhány már kész, de még nem játszott operaelőadásunkkal is. Miközben jubilál, tizenöt éves lesz ebben az évadban a Deszka Fesztivál is, amely terveink szerint amellett, hogy az eddigi szellemiségét megőrzi, nóvumokkal is szolgál majd. Hiszen eddig megélt kétszer hét évet, s most, hogy a harmadik hétéves periódusát kezdi meg, úgy véljük, megérett a megújulásra is.
KULTer.hu: Ha már a Csokonai Fórumot említetted, miért változott meg a neve? Hisz eredetileg Latinovits Színház lett volna.
Az egyik legfontosabb oka ennek az, hogy mindenképpen szerettem volna a Csokonai névvel az egységünket fémjelezni, azt, hogy egy intézményként működünk különböző terekben. Azaz, hogy a Csokonai mint fő brand alá tartozik a Csokonai Fórum, a Csokonai Színház és a Csokonai Irodalmi Labor is. A másik oka a névváltoztatásnak, hogy van már Budaörsön Latinovits Színház, és emiatt sem lett volna szerencsés így hívni az új játszóterünket. A harmadik ok pedig az, hogy ennek az új kulturális térnek nemcsak színházi jellege lesz, hanem az antik fórumokhoz, piacterekhez hasonlóan olyan találkozási, közösségi térként képzeljük el, ahol ütköztetni lehet a gondolatokat, véleményeket. És ehhez a három okhoz jöttek még kisebbek is, mint amilyen az épületkommunikáció: nagyon nehéz lett volna ennek az új térnek a hovatartozását kommunikálni, ha nincs ott a nevében az, hogy Csokonai. Így viszont Csokonai Fórumként egyértelmű, hogy mely intézmény részének kell tekinteni. Viszont Latinovitsról egy tér így is lesz elnevezve, a Csokonai Fórumon belül a kamaraszínház, az ottani stúdiószínház pedig Kóti Árpád nevét veszi fel.
KULTer.hu: És akkor a Horváth Árpád Stúdiószínház meg is szűnik?
Igen, a megújuló történelmi épületben már nem lesz stúdiószínház, ott „csak” egy nagyszínpad lesz a hozzá tartozó próbateremmel, ami a baletterem, s oda a legnagyobb produkciók fognak kerülni.
KULTer.hu: S miért nem tartottátok meg a Horváth Árpád nevet a Csokonai Fórumban helyet kapó stúdiószínháznak?
Azért, mert a Horváth Árpád iránti minden tiszteletünk ellenére úgy gondoljuk, hogy a mostani társulatnak Kóti Árpád jelentett nagyon sokat, megkerülhetetlen példa számunkra. De Horváth Árpádot sem felejtjük el, a szobra nyilván megmarad, hisz ő is valóban sokat tett a színházért. Viszont most október elején, az írónő születésnapján Szabó Magdáról fogjuk a Csokonai Irodalmi Labor pódiumtermét elnevezni. A névadásokkal kapcsolatban azonban meg kell állapítanunk, hogy sajnos nincs annyi termünk, mint amennyi tehetséges és nagy formátumú ember élt és dolgozott Debrecenben…
KULTer.hu: Ha már az Irodalmi Labort említetted: ennek is a genezise érdekelne. Egyáltalán, hogyan jutottatok a város vezetésével arra a közös álláspontra, hogy a Csokonai Színházon belül létrejöjjön az Irodalmi Labor, sőt a Csokonai Kiadó is hozzátok tartozzon ettől kezdve?
Ez is a hosszútávú stratégiai beszélgetések eredménye: a nemzeti színházi gondolat mögött ugyanis ott van, hogy ez egy olyan színház, amely az előadásokon kívül foglalkozik az irodalommal, a fénnyel, a képzőművészettel. S az, hogy már eddig is a programunk része volt a drámafejlesztés, hogy írattunk darabokat, hogy a kortárs magyar drámával szinte mi foglalkozunk a legtöbbet a hazai színházi szcénában, beleértve a Deszkát, az Irodalom Éjszakáját is. Mindez erre predesztinált bennünket. Mindennek a széles körű, irodalmat is érintő tevékenységünknek a laborral lett egy dedikált helye. A Csokonai Kiadó pedig épp változás előtt állt, s szinte adta magát, hogy akkor ehhez a laborhoz egy kiadó is tartozzon, főleg úgy, hogy itt van az ország legrégebben működő nyomdája, az Alföldi Nyomda is. Plusz rengeteg olyan színházelméleti kötet van, amit évek, évtizedek óta nem adott ki senki, s ezeknek mi most ismét helyet és teret adunk kiadói szinten. A kultúrában véleményem szerint amúgy sem érdemes megaprodukciókban gondolkodni, hanem vékony rétegeket kell megfogni, megszólítani, oda kell figyelni a kicsi szegmensekre. Néha kell kilenctől kilencvenkilenc éves korig ható produkciókat is létrehozni, de sokkal hatékonyabb és hatásosabb, ha egy-egy korosztályt, társadalmi réteget szólítunk meg egy-egy kisebb előadással, projekttel. A felolvasóestektől a művészszínházi produkciókig mindennek teret kell adni, és minden kultúrafogyasztó réteget ki kell elégíteni. S ezek soha nem mega dolgok. Nagyváros – sok kis produkció: én ebben a kulturális stratégiában hiszek.
KULTer.hu: A Csokonai Színháznak nem oly rég született egy etikai kódexe. Az érdekelne, hogy vezetőként mi indított téged arra, hogy egy ilyen okiratot létrehozzatok, megalkossatok?
Nagyon jelentős átalakuláson megyünk keresztül, amely a szervezeti struktúránkat és a szervezeti kultúránkat is érinti. Ehhez rendbe kell tennünk az alapdokumentumokat. Az alapító okirat volt a kiindulás, ehhez készítettünk egy küldetésnyilatkozatot, egy jövőképet, hogy kik is vagyunk mi, hogyan identifikáljuk magunkat, mi a célunk, merre megyünk. Ehhez alkottuk meg az etikai kódexet, ami azt határozza meg, milyen viselkedési szabályok, alapelvek szerint akarjuk a terveinket megvalósítani. Mindegyik dokumentum nagyon fontos, utalniuk kell egymásra, hogy ezek alapján bármilyen, a működésünkben felmerülő kérdést meg lehessen válaszolni. Fontosak a lefektetett elvek és szabályok, amelyek alapján tudjuk a problémákat kezelni, s ez így megnyugtató mind a munkavállaló, mind a munkáltató számára. Világossá teszi a viszonyokat.
KULTer.hu: S arról van-e tudomásod, hogy a ti etikai kódexetek hatására más színház is elkészítette-e a saját, ilyen jellegű dokumentumát?
Azt tudom, hogy a Vígszínházzal egy időben kezdtünk dolgozni a magunk etikai kódexén, és egy hét különbséggel készen is lettünk vele. A vígszínházi kódex elsősorban a zaklatási ügyek kezelésére jött létre, a miénk sokkal inkább egy általános magatartáskódex, sokkal szélesebb körű szabályozási rendszert tartalmaz. A minisztériumtól kaptunk egy levelet, amelyben az államtitkár úr közölte, nagyon örül a kódex megszületésének, s arra kért bennünket, küldjük el neki, hogy az összes magyarországi színháznak továbbítani tudják. Azt nem tudom, hogy hányan vették ezt át, vagy írták meg ennek hatására a sajátjukat, de az már önmagában nagyon nagy dolog, hogy ez a kódex elterjedt az ország előadó-művészeti szervezeteiben.
KULTer.hu: Végezetül arra volnék kíváncsi, hogy ebben az évadban te magad fogsz-e rendezni?
Két rendezésem is lesz az idén, mindkettő zenés. Az egyik a Macbeth nagyopera, a másik pedig Ástor Piazzolla egyetlen tangóoperája, a Maria de Buenos Aires. A rendezést azért is tartom fontosnak, az igazgatói munka részének, mert vezetőként „a saját bőrömön” tapasztalva látok bele abba, hogy egy-egy rendezőnek a próbafolyamat során milyen nehézségekkel kell szembenéznie, milyen napi kihívásokkal kell a kollégáknak megküzdeniük.
KULTer.hu: Mikorra várhatjuk a két új zenés produkciód bemutatóját?
Mindkét darabot tavasszal tervezzük bemutatni. De van egy olyan újdonságunk is, amivel már most októberben várjuk a közönséget: a IV. MagdaFeszten kívül az egyetemi színpaddal szövetkezve elindítjuk a MUST nevű összművészeti fesztivált, ami a Malter rövidfilmfesztiváltól, a Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozón (DESZT) át a DebreSlam programjáig összefogja és közös kommunikációval látja el az egyetemistáknak és fiataloknak szóló őszi művészeti programokat.
Gyürky Katalin
