Pénteken este új műfaj került a Vízi Színház amúgy is színes palettájára (színpadára). A Debreceni Csokonai Színház két vígoperát mutatott be mesterfokon! Azért merem ezt leírni, mert a négy énekes nagyon szépen, érthetően, igényesen, elegánsan énekelt. Nem csak hangjuk, színészi játékuk is nagyon figyelemre méltó volt. Nagyon szép estét szereztek a nézőknek.
Mind két darab könnyed, humoros és mindkettő a szerelemről szólt.
Donizetti Rita című művét 1840-ben komponálta, de csak a szerző halála után 1860.-ban mutatták be Párizsban. Azóta töretlen a vígopera sikere.
A Bergamoban élő Rita (Lévai Enikő) egy fogadó tulajdonosa, szigorúan bánik szelíd férjével, Beppével (Balczó Péter) – időnként megpofozza. Előző férje Gasparo (Ürmössy Imre) vele tette ugyanezt, esküvőjük napján mielőtt hajóra szállt. A hajó elsüllyedt, így Rita özvegy maradt, de megfogadta, többé nem üti meg férfi. Ezért kezdte el Beppét pofozni. Egy nap egy férfi száll meg a fogadóban, aki azért jött, hogy megszerezze felesége halotti anyakönyvi kivonatát, akinek a faluja leégett, és az asszony meghalt. Gasparo nősülni akar, egy gazdag amerikai özvegyasszonyt akar elvenni. Amikor Ritával meglátják egymást, azonnal felismerik a másikban volt házastársukat, de nem hisznek a szemüknek. Közben Beppe kideríti, hogy az idegen bizony nem más, mint Rita első férje, ezért boldogan lemond a verekedős asszonyról, és már menne is, de ezt Gasparo nem hagyhatja. Elkezdődik a csiki-csuki a két férfi között, mert mindkettő szabadulna Ritától. Az első körben Beppe „győz”, de ezt Gasparo nem hagyja annyiban, cselhez folyamodik, azt mondja béna a jobb karja. Rita úgy gondolja, ha így van, többé nem fogja megütni, ezért átadja a házassági szerződést, amit Gasparo összetép. Ezen a szelíd Beppe felháborodik, és Rita védelmére kel, aminek következtében Rita rájön: szerelmes Beppébe, és mellette marad.
Az előadás érdekessége volt a jelmezek kavalkádja, mert igazából nem lehetett eldönteni, melyik korban játszódik a történet, mert Rita és Beppe 19. századi ruhában volt, de mindenki más maiban. – Igaz Beppe félidőben mai ruhára váltott. – Ez azonban egyáltalán nem zavart. Volt a színpadon egy „mindenes” szerep (pizza futár, postás, vendég), akiket a darab rendezője Vranyecz Artúr személyesített meg.
Az este második darabja Offenbach: Pepito című műve. Hasonlóan az elsőhöz, a főszereplő Manuela (Lévai Enikő), itt fogadós kisasszony, aki szerelmes Pepitoba, akinek csak a fényképét látjuk. A fiút három éve nem látta, és hónapok óta nem is írt. Szomszédja a sok foglakozást űző Vertigo (Ürmössy Imre), szerelmes a szép Manuellába, és ezt naponta a tudtára is hozza. Megérkezik Pepito barátja Miguel (Domoszlai Sándor), aki nagy nőcsábász. Verigo a segítségét kéri, hogy elnyerje Manuella kezét. Miguel a nagy segédkezésben, maga esik szerelembe, miután levelet kap Pepitotól, hogy az megnősült, így Manuella Miguelnek nyújtja kezét.
Mulatságos fordulatok, szép zene, rendkívül látványos kifejezésmód jellemezte az előadásokat. Nagyon szép, elegáns, igényes jelmezekben játszottak a művészek, a díszlet mindkét darabban színes volt. A zenei kíséretet a debreceni Kodály Zoltán Filharmonikusok adták, – a színpad 1/3-a a zenészeké volt – Csurgó Tamás vezényletével. A nagy létszámú zenekar emelte az este – amúgy is – magas értékét.
A két vígopera rendezője Vranyecz Artúr, szellemesen jól állította színpadra a vidám, történetet. Nagyon szép estének tapsolhattak, brávózhattak a nézők – teljesen megérdemelten. A jó fogadtatás remélem, arra ösztönzi a Teátrumi Társaságot, hogy a következő évben is meghív operaelőadást a Vízi Színház színpadára.
