Nemezúton a Tarim medencétől a Kárpát-medencéig
Vetró Mihály nemezműves, a Népművészet Ifjú Mestere, a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium tanárának előadása
Vetró Mihály sorozatunkon belül már negyedik alkalommal tart előadást a nemez jelentőségéről. A most rögzített előadás eredetileg egy kibővített könyvbemutató lett volna, az Árvai Anikó – Vetró Mihály szerzőpáros Vándorok takarói c. új könyvének 2019-es megjelenése okán. A járvány mostanra napolta el az előadást, de ez esetben, talán mondhatjuk, “megérte” várni, hiszen a közép- és belső-ázsiai nemezleletek és kortárs alkotások után ez alkalommal eljutunk a Kárpát-medencéig.
Magyarországon 1979-ben kezdődött el az ún. “nemez reneszánsz”, mely Vidák István és Nagy Mari munkásságához kapcsolódik. Két kiváló tanítványuk, Árvai Anikó és Vetró Mihály, ma már önálló szakmaként tanítja a nemezművességet Nádudvaron. Ők ezt olyan igénnyel teszik, hogy az oktatás több legyen pusztán tudásátadásnál. Szemléletet formálnak, önálló alkotásra serkentenek, miközben vállalják az “embernevelés” nem kis felelősségét is. Vetró Mihály jelen előadásában – a Selyemút analógiájára – nemezútról beszél, melynek keleti végpontja “Ázsia halott szíve”, azaz a Tarim-medence, nyugati végpontja pedig a Kárpát-medence. E kettő között áramlott a történelem során – nem a kereskedelem révén – a világkép, a műveltség és a technológia, mely megszülte a nemez egyszerűen nemes anyagát, s belőle a nemezsátrak, lakásbelsőbe való szőnyegek, takarók, ruhadarabok, stb. végtelen sokaságát. A Kárpát-medence nemezleletei és a későbbi példák is azt bizonyítják, hogy eleink a nemezúton
otthonosan mozogtak.
Az előadás az alábbi linken tekinthető meg:
