Április 29-én volt a bemutatója a Hubay Miklós drámájából készült stúdiószínházi előadásnak. A Soós Imre sorsát feldolgozó történet két főszereplőjével, a Mátét alakító Kiss Gergely Mátéval és Éva szerepét játszó Zeck Julival beszélgettünk a próbafolyamat végéhez közeledve.
− A dráma két fő karakterét valós személyek ihlették, Soós Imre és felesége, dr. Perjési Hedvig orvosnő. Fontos része az előadásnak, hogy ki volt pontosan ez a két személy?
− Zeck Juli: Kettejük szerelme, kapcsolata és öngyilkossága ihlette ezt a darabot, de a drámában megjelenő figurák a valós személyekhez képest nagyon másak. Nem célunk a történeti pontosság, az öngyilkosságuk például nem is úgy történt, mint ahogy az a Hubay-szövegben megjelenik. Mind a ketten utánanéztünk annak, hogy mi történt, hogy ki, milyen volt, hogyan élt és halt meg, elolvastuk Müller Péter Részeg józanok című könyvét, stb. Ezekből az adatokból, szövegekből lehet meríteni, de a darab nem pontosan Soós Imréről és a feleségéről szól. Nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy mi ketten hogyan tudunk egy szerelmes párt alakítani és hogyan tudunk egymásból dolgozni.
− Két nagyon eltérő karakter kapcsolatáról van szó. Máté paraszti sorból felemelkedett, ösztönös, zsigeri figura, míg Éva tanult, kifinomult, sokkal inkább az eszére, mint a megérzéseire hallgató nő. Hogyan, miért lesznek ők szerelmesek egymásba?
− Zeck Juli: Évának szerintem pont az a belső erő, szenvedély hiányzik, ami megvan Mátéban, a férfinak pedig pont arra a finomságra van szüksége, amit Évában megtalál, mert máshol ilyen minőséggel nincs kapcsolatban. De ezen túl szinte megmagyarázhatatlan, hogy miért lesz két ember egymásba szerelmes.
− Kiss Gergely Máté: Máté nagyon szerelmes ebbe a nőbe, mert nagyon vonzó – ez néha már elég is egy férfinak. Ráadásul az is kiderül, hogy szellemileg is egymásra tudnak hangolódni.
− Miért alakul ilyen tragikusan szerelmük? Csupán az eléjük akadályokat görgető környezet az oka, vagy fontosabb az éppen aktuális politikai-társadalmi helyzet és állapot? Vagyis a szerelmi szál, vagy inkább a közeg lesz fontos?
− Zeck Juli: Mind a kettő benne van. A társadalom, a különböző vélemények, hogy ki akar szétszakítani kit és miért, stb. Én úgy látom, hogy Hubay-nak a kapcsolat, a szerelem a fontos, az, hogy miről filozofálgatnak, mikor megölik magukat. De közben a szövegben persze a többi is megjelenik.
− Hogyan érzitek magatokat a rátok osztott szerepben?
− Zeck Juli: Mikor elkezdek próbálni egy szerepet, megpróbálom megtalálni a párhuzamokat a saját életemmel, hogy mi az, ami megvan bennem, és mi az, ami nincs. Persze a figura attól is függ és aszerint is alakul, hogy a rendező mit kér, merrefelé kezd el instruálni. Azt érzem, hogy van közöm ehhez a karakterhez: még akár majdnem egy hasonló párkapcsolathoz is van vagy volt közöm.
− Kiss Gergely Máté: Úgy érzem, hogy Soós Imrére, az emberre zavarba ejtően sok ponton hasonlítok (ez derült ki, ahogy utánaolvastam), de a színészre egyáltalán nem. A színészt az emberek csodálják, sokan felnéznek rá, én is azok közé tartozom, aki őt tényleg zseninek tartotta, mindig lenyűgözött. Szerencsés dolog színésznek színészt játszani, zseniális színészt játszani viszont egyrészt nagyon kitüntető, ugyanakkor nagyon nem könnyű feladat. Nekem jól esik, mikor elfelejtem azt a terhet, hogy épp Soós Imrét játszom.
− Mert egy kicsit frusztrál?
− Kiss Gergely Máté: Igen. Sokan nagyon kedvesen odajönnek hozzám, tanácsokat adnak, hogy milyen magas volt, mennyit ivott, milyen piát szeretett, milyen volt, hogyan volt zseniális. Próbálnak segíteni, érzem a szeretetüket, látom, hogy nekik is fontos: Soós Imre nyomot hagyott az emberekben. Ez egyrészt segít, másrészt nehéz, mert meg kell tanulni, hogy hogyan kell jól szűrni.
− A debreceni előadásban lesz egyfajta hurok, időugrás: elindul a jelenben, ti halottként tértek vissza, majd újra a jelenben folytatódik. Ez a megoldás különleges játékmódot igényel?
− Zeck Juli: Erre gyorsan azt tudom mondani, hogy nem. Egy színésznek, hogy halottként vagy nem halottként kell játszania, az mindegy – csupán kimondunk néhány mondatot, ami arról szól, hogy már nem élünk.
− Kiss Gergely Máté: Szerintem jó lelemény, hogy a halált és az öngyilkosságot nem kell fizikai-biológiai valóságában, egy az egyben megmutatni, hanem inkább szellemi, gondolati szinten. Talán Gemza Péter (a rendező – a szerk.) is azért választotta ezt a megoldást, mert nem a naturális valóság megmutatására kíváncsi, hanem arra, hogy ezek az emberek hogyan kerültek ebbe a helyzetbe, mi cikázhatott a fejükben, és hogy ezek a gondolatok tisztán megjelenjenek egy színpadi, színházi helyzetben.
− Az idei évadban Csokonai Színház fennállásának 150. évét ünnepelte. Máté, te már 2008 óta tagja vagy a társulatnak, lehetett érezni az ünnepi hangulatot? Kérdezem az évad utolsó bemutatója előtt.
− Kiss Gergely Máté: Én az évad eleji gálán igazi ünnepi pillanatot éltem át. A színészdalt énekelni fenn a színpadon nagyon klassz volt. De hogy kevésbé, vagy még inkább patetikus momentumot is mondjak, a régen itt játszott színészekre való visszaemlékezést is ünnepinek éltem meg. A Csokonai-történetek egyik alkalmával az ’50-es, ’60-as évek nagy generációjának tagjai voltak a színház meghívottai, azok, akik Hofinak, Latinovitsnak voltak a kortársai, pályatársai, partnerei a színpadon. Az a múltidézés is nagyon ünnepélyes és emlékezetes volt.
− Juli, te január óta vagy tagja a színháznak. Neked hogyan alakult a 2015/2016-os évad?
− Zeck Juli: Amikor itt dolgoztam A magyar Faustban, akkor egyáltalán nem volt arról szó, és én sem éreztem azt, hogy ennek a színháznak a tagja leszek. Aztán októberben-novemberben próbáltuk a Nyolc nőt, és elkezdtem nagyon jól érezni magam, több emberrel is jó kapcsolatba kerültem. Elkezdett bennem is motoszkálni a gondolat, hogy de jó lenne ide tartozni, ráadásul elég jó szerepeket kaptam. A folyamat tehát a Nyolc nővel kezdődött el, amit nagyon élveztem, aztán jött a Rómeó és Júlia, ami pedig pont a váltóidőszakra esett, akkor szerződtem a színházhoz. Másfajta érzés tagként dolgozni itt, egy kicsit nehéz volt átállni, de az is egy nagyon jó próbafolyamat volt, a Tüzet viszek pedig egy nagyon nagy lehetőség. Tulajdonképpen ez az időszak számomra nagy meglepetés: a Csokonai jubileumi évadában velem nagyon gyorsan történtek elég nagy változások, pozitív értelemben.
Az interjút készítette: Sándor Zita
