Erkel Ferenc Bánk bánjának február 24-i bemutatója előtt Gyarmathy Ágnes Munkácsy-díjas díszlet- és jelmeztervezőt kérdeztük.
− Érdekes, hogy sok-sok opera és prózai előadás mellett még nem terveztél Bánk bánt..
− Valahogy elkerült. Örültem a lehetőségnek, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Ezt a darabot annyiszor írták át, annyiszor formálódtak át a szituációk, a konfliktusok és ezáltal a jellemek, hogy nehéz eligazodnom abban, hogy most hol tartunk. Ez nagyon megnehezítette a tervezői munkát. Szerencsém van annyiban, hogy Gemza Péter rendezővel nagyon jól tudunk együtt dolgozni, nem kell harcolni az igazamért, a gondolataimért. Ez a Bánk nem szokványos előadás lesz. Minimális bútort és méltóságteljes ruhákat használok, élőlángot. Nagy gesztusokkal, kevés díszítéssel oldom meg a ruhákat, a díszlet pedig ötvözi majd a korai építkezési formákat egy hatalmas nagy ősfagyökérzettel kombinálva.
− Bánk egyszerre felelős politikus, magányos hős, kételkedő, bizonytalan ember ugyanakkor megmutatkozik tragikuma összetettsége, bizonytalansága háttere, és az ebből fakadó szenvedélyessége és indulatossága is. Volt benned kétely, hogy a főszereplőt hogyan láttasd majd a színpadon?
− Bánk bán karaktere, jelleme minden egyes olvasatában más és más. Meg kellett próbálnom összerakni az én hősömet, aki az én Bánk bánom, azt a férfit, aki az én látomásom. Egyszerűségre, letisztultságra törekedtem, mert nem tetszenek az „agyoncsinált”, kidíszített Bánk bánok. Hosszú-hosszú előmunka előzte meg a gondolatok és rajzok papírra kerülését. Mindent megnéztem, amit a Bánk bánról meg lehetett találni: az előadásokat, a fotókat és a filmeket. A merániakat az akkori európai divat felé irányítottam, hideg színekben, míg a békétleneket, a magyarokat a Bánk bán alapruhájából − ami nálam egy erős mackóbarna bársony − indítottam el, és egy indiánvörösig jutottam a színskálában. A magyarok egész öltözködési formája a korabeli kelet-európai öltözetek, a pogány felé mutat. Az ember ilyenkor átírja magában ezeket a formákat, ékszereket, csatokat, koronát, kardokat, és ha jól sikerül, akkor a kort alfának véve, arra építve, egy másik látványvilágot is meg tudok mutatni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindaz, ami színpadra kerül, a mai szemnek is kellemes és befogadható legyen. Ez a tervezői munka legnehezebb része.
− Több elemző a Bánk bánt szerelmi tragédiaként értelmezi, s Bánkban nem annyira az erkölcsi, mint inkább az érzelmi vesztest látják. Ennél fogva Melindát szívesen öltöztetik a tervezők élénk színekbe…
− Az én Melindám ártatlan, mert áldozat és látványban világos. Egy szép, intelligens nő, aki nagyon rossz helyzetbe kerül azáltal, hogy a férje nincs a közelében. Nem tudjuk, hogy mi történt. Történhetett bármi és semmi is. Mindez a dolog lényegén semmit nem változtat, mert Bánk bán lelkében zajlanak a lényegi történések. Én azt gondolom, hogy nem történt semmi. Megitatják vele ezt a − ma így mondanánk − drogot, emiatt elhagyja a köntösét, a fátylát. Ez utóbbit épp Biberach találja meg és viszi Bánk bánhoz. Ez csupán egy fátyol, ami önmagában semmit nem jelent, de a helyzetet drámaivá teszi. Melinda egy finom, halvány, kézzel festett, csipkeszerű ruhában jelenik meg. Ilyen ruhát nem hord a többi ember a környezetében. Amikor az egész szörnyűség bekövetkeztekor elkezd bolyongani, logikusan következhetne, hogy összemocskolódik ez a ruha. Én ezt nem így élem meg, tisztaságát már hófehér ruhája illusztrálja. Az én Gertrúdom színe a zöld. Koronája gyöngyből van. A gyöngyök a könnyek jelképei.
− A díszlet hogyan igazodik majd ezekhez a jelmezekhez?
− Nagyon remélem, hogy befogadja majd a jelmezeimet. Ez a lényege ugyanis a térnek. Egy olyan látványvilág létrehozására törekedtem, ami nem a szokványos építészeti ívekből és azok örökös változtatásából áll. Felismerhető, hogy melyik építészeti elemet használom, de ezt összeépítettem egy uszadékfa gyökereivel, amit a nyíregyházi Skanzenben találtam, és belefotóztam a fába. És akkor, a fotók nyomán jöttem rá, hogy minden ott van a fában, a híd, a lépcsők, az ívek, csak össze kell raknom a valós építészettel.
− Ha megkapsz egy felkérést, megpróbálod átnézni mindazon előzményeket, amelyek fellelhetők egy produkció kapcsán, és ezt felülírva alakítod ki a saját látványvilágod, vagy előfordul az is, hogy annyira karakteres elképzelésed van, hogy direkt nem keresgélsz?
− Darabja válogatja. Mindkét verzió előfordult már az évek során. Olyan sokszor játszottuk a prózai Bánk bánt és az operát, hogy muszáj volt megnéznem mindent, mert el akartam szakadni a szokványoktól, a magyarkodástól, a zenedramaturgiából fakadó egyedi képzőművészetre vágytam. Remélem, sikerült valami érdekeset és újszerűt létrehoznom!
Az interjút készítette: Vajland Judit
