(Forrás: https://www.dehir.hu/) 2019. 10. 20.
Debrecen – Mindenki érintett lesz, aki majd megnézi ezt az előadást – mondja Újhelyi Kinga, akivel a Yerma bemutatója után beszélgettünk. Interjú.
Újhelyi Kingát az utóbbi időben zenés előadásokban, a Bonnie és Clyde-ban, A Padlásban láthatta a közönség, aztán a Leart kísérte hűséges, igazmondó Bolondként, nemrég pedig a Yermában, Federico García Lorca költői szépségű, megindító drámájának címszerepében nyújtott érzékeny alakítást. Lorca nőalakjának összetettségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a darab kapcsán a férfi-nő kapcsolat mai buktatóiról, a gyerekvállalásról, az idő állandó hiányáról, az örök megfelelési vágyról és arról a dilemmáról is beszélgettünk, mikor és hogyan választhat egy színésznő – ha szükséges – a szakma és az anyaság között.
Dehir.hu: Utoljára öt évvel ezelőtt kapott főszerepet a szintén Anca Bradu rendezte Antigonéban. Ekkora időbeli kihagyás jelent nehézséget egy összetett szerep megformálásában?
Újhelyi Kinga: Yerma szerepét úgy fogom fel, hogy újra adódott egy alkalom, egy nagy találkozás lehetősége. Természetesen ehhez kell egy alapvető bizalom a színész felé a rendező, illetve a színházi vezetés részéről, hogy ezt a fajsúlyos feladatot a kiválasztott színész meg tudja majd oldani. Megtisztelő, hogy öt év után ismét gondoltak rám. Egyébként nem szoktam unatkozni, állandó mozgásban vagyok. Ha maradnak fölös energiáim más, egy-egy kisebb szerep megformálása közben, azokat más színházi területeken használom fel: dalokat írok vagy darabot.
De öt év után nem könnyű felvenni ekkora terhet. Az egész darabban csupán a mosóasszonyok jelenetében nem vagyok színpadon, hisz a Lorca-darab nemcsak Yerma története, hanem egy kisebb közösségé is. De Yermának adatott meg az esély, hogy erről beszéljen, énekeljen. Mindegyik szerep hordoz magában egyfajta archetípust, amit Anca mindenképp szeretett volna megtartani, hisz ezek az archetípusok napjainkban is léteznek, öröklődnek generációról generációra. Ez a vidékies jelleg nyilván nagyon más színezetű a 21. században.
Dehir.hu: Yerma milyen nő lenne ma?
Újhelyi Kinga: Egy olyan nő, aki talán nem is az előítéletekkel harcol, hanem az idővel. Az idővel, ami egyre fogy és egyre drágább. Ha a darab egyik legfontosabb kérdése, a férfi és nő közötti kommunikáció szempontjából nézzük ezt, rögtön felvetődik, hogy mi az, amit rejtegetünk egymás elől, mit titkolunk, hallgatunk el.
Mikor van időnk egyáltalán egymással beszélni? Itt nem az idő mennyiségére gondolok, hanem a minőségi időre. Üljünk le szemtől szemben és a gondjainkat tárjuk föl alaposan, beszéljük meg!
Nagyon sok párkapcsolat megy tönkre azért, mert a felek nem kommunikálnak egymással, vagy mert képtelenek, vagy mert nincs idejük, vagy mindkettő. Pedig a jófajta kommunikáció a férfi és nő között gyógyír lehet, vagy épp elkerülője a későbbi drasztikus, drámai helyzeteknek (pl. szétválás).
Dehir.hu: Lehet ezt szimplán arra fogni, hogy egy felgyorsult, technicizált világban élünk, hogy a külső körülményeink annyira megváltoztak, vagy máshol keresendőek az okok?
Újhelyi Kinga: Ez mind lehetséges egyenként is, együtt is. Társaságok, párok, házastársak jól elvannak egymás mellett úgy, hogy nyomkodják a telefonjaikat, elmélyülnek az internet világában vagy a tévé képernyőjét bámulják. Akkor miről beszélünk?
Dehir.hu: Optimizmus azt gondolni, hogy lehetne tudatosabban irányítani az együtt töltött időt?
Újhelyi Kinga: Szerencsések, akik felismerik ezt a hiányt, kialakul bennük az igény az egymás iránti figyelemre, egymás megkérdezésére és meghallgatására. De azt is el tudom képzelni, hogy megfogalmazódik ugyan a hiány, az igény, de tényleg nincs idő. Ilyenkor kell elővenni a csodafegyvert, a tudatosságot. Emberbaráti szeretetből, ha másból nem, de ajándékozzuk meg a párunkat idővel, azon belül tartalmas, figyelmes, építő beszélgetéssel. Sokat lehet vele nyerni és sok bosszúságot elkerülni!
A meddőség, a gyerekvállalás kérdése is egyre nehezebb. Utóbbi időpontja a nők esetében egyre későbbre tolódik, de a férfiak is egyre később kapnak kedvet a nősüléshez, vagy akár családalapításhoz. A fiatalok később önállósulnak, később szakadnak el a szüleik árnyékától, hiszen sok fiatal – és főként férfiak! – a szüleikkel, vagy édesanyjukkal élnek együtt. A legény- vagy leányélet kitolódott 30-40 év közé. Egy, maximum két gyereket vállalnak a párok, mert fontosabb a pénz, a karrier, a szakmai előmenetel. Sajnos nem élünk már többgenerációs közösségekben sem, mint egykor nagyszüleink, dédijeink, ahol kevesebb volt az egy főre eső gyereknevelési teher, mindig volt kire hagyni a gyereket.
Dehir.hu: Kortünet, hogy kifogyott alólunk az idő?
Újhelyi Kinga: Kortünet, vagy az emberiség evolúciójának nagy csapdája. Ahogy tetszik. Egy másik nagy probléma, amit a mai társadalom teljesítendő feladatként kiszab egy nőre: legyen jó anya, jó feleség, teljesítsen a szakmájában, küzdjön meg az esetleges megfelelési vágyával, főleg addig, amíg tart a lelkesedése, ami aztán törvényszerűen kényszerré alakul. Aztán valahogy a teste, a tudatalattija is elkezd ez ellen lázadni, próbál kitörni a kényszerítő helyzetekből. Nem tudom, biztos van, akiknek sikerül.
Dehir.hu: Azt mondja, ismeri a helyzetet, amelyben nem tudunk érdemben beszélgetni egymással, amelyben a nők korlátok közé kényszerülnek. Tud tehát magából építkezni Yerma karaktere kapcsán…
Újhelyi Kinga: Ki ne ismerné az efféle kényes helyzeteket? Szinte minden jelenet mélyen megérint, de mindenki érintett lesz, aki majd megnézi ezt az előadást, mert mindannyian küzdünk akár a gyerekvállalás kérdéseivel, akár szerelmi, párkapcsolati problémákkal, különböző megfelelési kényszerekkel vagy a környezetből érkező előítéletekkel.
Jól ismerem Yerma megszállottságát is. Eleinte csak szeretné, vágyik rá, hogy gyereke legyen, aztán ez a ragaszkodás a gyerek gondolatához egyre erősebb lesz, majd kényszeresen csak erre gondol, mígnem betegessé válik ez a vágy.
Lorca tökéletesen megírta ennek a folyamatnak a lélektanát: a kezdetben tiszta, racionális nő egyre inkább elveszíti a józan eszét és úrrá lesznek rajta az ösztönei, áldozat-hozatala elkerülhetetlen, sorsszerű. Gyönyörűen megírt darab a Yerma szerepformálás szempontjából is, pontosan megrajzolt, erős emberi helyzetekkel és viszonyokkal. Ugyanakkor nagyon kemény társadalomkritika, mely napjainkban is aktuális: ha az ember szabad akaratát és ösztöneit gúzsba kötik, egy szép napon ez megbosszulja önmagát és valamilyen végzetes eseményhez vezet. Mert így van megírva. Ki nem mondott dolgok tárhelye ez a darab, melyből minden néző bizonyosan talál magának megfejteni valót.
Dehir.hu: Önmagára nézve talált megfejteni valót a Yermában?
Újhelyi Kinga: Én is sokat őrlődöm, csakúgy, mint Yerma, aki folyton mondogatja, hogy “nagyon sokat gondolkodom mindenféléről”. Erre azt feleli neki a pogány asszony, hogy “talán épp ez a baj, ezért nincs gyereked, mert túl sokat gondolkodsz”. Hát igen, ez örök tanítás: többet kéne cselekedni, mint lamentálni a dolgokon. Bennem is megvan a lázadás, a tenni akarás képessége, de a hirtelen megnyilvánulásé is. Ez genetikus, de azért már bizonyos helyzetekben, ahogy az éveim telnek és szerep rakódik szerepre, megpróbálom ezeket a hirtelen, meggondolatlan reakciókat a helyükön kezelni.
