Ez volt az a két szó, amely a szombati nap előadásainak vezérfonalát adta. A reggeli bábelőadás, a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) című bábjáték főhősei parányi, dióbeli életének etűdjeit láthattuk. Perspektíva-játékokra adott lehetőséget maga a drámaszöveg is (például Kicsibácsi ellátogatott a Holdhoz, amit ő talált fel, részben), illetve a gondosan megtervezett díszlet is, amely a dióbél-lakás belsejét ábrázolta. A szereplők filozofikus monológjai adták az előadás szervezőerejét. Ezek közül a legemlékezetesebb az Imikém (a kicsipáros madara, vagyis valójában egy felhúzható bádognyúl) halálközeli élménye és a kútbéli nyúl története, vagy akár Kicsibácsi holdbéli értekezése a lét parányságáról. A felnőttek és gyerekek egyaránt élvezték a játékot. Abszurd jelenetek, szerethető karakterek, színvonalas színészi és rendezői munka feledtette az alapszöveg inkoherenciáját, cselekménytelenségét.
A nap második fele még három előadást tartogatott. A Pornó meghökkentő, szívbe markoló élmény volt. A színésznő, Edyta Lukaszewska olyan személyes energiával töltötte fel a hömpölygő szöveget, amely beszippantotta a nézőt, színészi jelenléte elfeledtette azt is, hogy olvasni kéne a feliratot. Egyszerre pillanthattunk bele a célszemély, Pornó elméjébe, és a titkosrendőrség kihallgató szobájára, ahol a besúgó jelentése elevenedett meg. A tragikus történet nyomasztó hangulatát elidegenítő, ironikus zenés betétek szabdalták fogyaszthatóbb darabokra. A főszereplő utcaszínházát rendszerellenesnek minősítette a felsőbb hatalom – kálváriája megannyi plüssjáték között, a gyermeki lét puha ártatlanságában azonban véresen komoly. Az előadás minden feszült másodperce igazi színház volt, amely túllépi, szervesíti a drámaszöveget – ez egyaránt a rendező és a színésznő érdeme is. Az előadás után tartott szakmai beszélgetésen a darab előéletéről mesélt a szerző, Visky András, a fordító és a színésznő is. A magyar dráma lengyelországi helyzetéről kaphattunk átfogóbb képet.
A Pornó olyan elváráshorizontot hozott létre, amellyel a dunaújvárosiak Rák Jóska, dán királyfi cím előadása nem tudott versenyezni. A színészlét itt is tematizálódott, ám Háy alapszövegének – amely felszínes és otromba, játszóit és nézőit egyaránt lenéző – gyenge alapanyagát a társulat díszletszínháza nem tudta feljavítani. Elméletileg modernkori, vidéki Hamlet-átiratot láthattunk, gyakorlatilag viszont csak altesti humort egy csapat kocsmázó bunkótól. Tényleg ilyen lenne a vidéki ember? Sértő a feltételezés.
Az Éljen soká, Regina! a szociálisan és gazdaságilag leszakadó borsodi térség problémáit, a civil kezdeményezésre induló etnoszínház keretein belül a Sajátszínház Produkció Szívhangok Társulata nyolc roma nő személyes történetét mutatta be. Olyan kihívásokat vázoltak fel, amelyeket egy cigány nő a szülésnél, a gyámügynél, tanulásnál vagy épp az álláskeresésnél szokott megélni. A kulcskérdés pedig: mi is az anyaság? A történetek valósak, s ez olykor megdöbbentette a nézőket: a történetmontázs hitelessége volt az előadás erőssége. Azonban a humor sem hiányzott; a babonaságok kifigurázása és kendőzetlen szókimondás jellemezte a játszók stílusát.
Deszkalandozók: Lengyel Zsanett, Papp Gréta, Tölli Zsófia
