Január 8-án tartottuk színházunkban Sarah Kane Szétbombázva című drámájának olvasópróbáját. Az előadást február 20-án, a 28 éves szerzőnő tragikus halálának évfordulóján mutatjuk be stúdiónkban. Az előadást 18 éven felüli nézőink számára ajánljuk. A rendező Bethlenfalvy Ádám, a díszlet- és jelmeztervező Ondraschek Péter, a történet szereplőit Tolnai Hella, Mercs János és Papp István játssza. Madák Zsuzsanna, aki a produkcióban dramaturgként vesz részt, egy próbanaplón keresztül enged betekintést az alkotói munkába.
Mire ezek a sorok megjelennek, a főpróbahétbe ér a produkció. Áll a díszlet, a színészek jelmezben próbálnak, érkeznek sorban a végleges bútorok, kellékek, a délelőtti és az esti próbák között a fővilágosító és a rendező bevilágítja az előadást, a műhelyház dolgozói elvégzik az utolsó simításokat a díszleten. Számomra ezek a főpróbahetek a legizgalmasabbak a színházcsinálásban, hiszen ilyenkor megsokszorozódnak az energiák, és próbáról próbára iszonyú nagyokat léphet előre a készülő produkció.
Ha nem is ennyire látványos, de sok szempontból legalább ugyanannyira inspiráló számomra a főpróbákat megelőző hét is. Ilyenkor még jelzésdíszletben, próbaruhában dolgoznak a színészek, de már egy-egy összpróbán érezni lehet, hogy hova fog kifutni a közös játék. Ilyenkor nagyon tudunk örülni egy-egy jól megragadott pillanatnak, mozzanatnak, ami az adott próbán születik meg először. Egy ilyen összpróba tapasztalatait szeretném e naplórészletben összefoglalni.
A három színész iszonyú érzékenyen ment végig a három szereplő számára kijelölt úton. A próba erősségét az egymáshoz való valódi figyelmükben tudnám leginkább megragadni. Ebben a hiteles összjátékban tudnak a dráma valódi történései kirajzolódni. Mercs János Ianje nagyon emberi. A történet elején ő az agresszor. Az agresszor, aki rendkívül manipulatív módon fedi el a benne lakozó űrt: a magányt, az elveszettséget, a kielégületlenséget, a halálfélelmet. Mercs János egyszerű, finom eszközökkel ábrázolja Iant, ettől a hitelességtől lesznek hátborzongatóak Ian játszmái Cate-tel szemben. Izgalmas látni, hogyan formálja János Ianje a különböző manipulatív helyzeteket, hogyan dob fel különböző lemezeket, amivel verbálisan lelkileg, majd testileg is bántalmazza a lányt. Tolnai Hella Cate-jével nagyon lehet menni. Hella láttatja az áldozat vergődését, bizonyos helyzetekben való ellenállását, amit azonnal megtorol bántalmazója, aki hol kigyúnyolja, hol kritizálja, hol sértegeti őt magát vagy családját, hol lelkiismeretfurdalást okoz benne. Iszonyú megindító, amikor az áldozat kér bocsánatot az abúzus után. Hella érzékenyen ábrázolja, hogyan teszi Cate magáévá bántalmazója szemléletét. Mercs János és Bethlenfalvy Ádám rendező nagy figyelmet fordított arra, hogy Ian alakjában megjelenjen a hétköznapi hímsovinizmus, olyan viselkedési formák, amelyeket általában elfogadunk a férfiaktól. Ezekből a hétköznapokba beépült formákból jutunk el a történet során az egyre durvább, egyre erőszakosabb akciókig egészen a szexuális együttlétre való rábeszélésig, kényszerítésig – amely még mindig a szexuális erőszak legenyhébb formája. Azonban nem kell sokáig várnunk, mert a Katona szétrobbantja a hétköznapi világot, történeteiben megjelenik a szexuális erőszak legdurvább fajtája: a háborúkban elkövetett tömeges nemi erőszak. Azonban ahogy Ian, úgy a Katona alakja sem fekete avagy fehér. Brutalitása mögött megindító az ő története, az ő útja is. Papp István szikár, kemény egyszerűséggel formálja meg a Katonát. Több szinten olvasható Ian és a Katona kettőse. Izgalmas nézni a két karakter tükröződéseit. Hogyan juttat hatalomhoz az agresszió? Ebben a helyzetben ki hogyan szembesít kit? Milyen eszközökkel? És ehhez a szembesítéshez milyen határokat kell átlépniük?
Az összpróbán izgalmas volt figyelni a megkomponált képeket. Bethlenfalvy Ádám a próbafolyamat egészében gondosan ügyelt a dráma képiségére. Képeket fedezhetünk fel, amelyek összekapcsolnak különböző helyzeteket a történeten belül, és képeket, amelyeket mindannyian ismerünk. A hotelszoba, mint szimbolikus tér, a jelenetek gondos komponálásával egyre rétegzettebb jelentést kap az összpróbák során. Ezen a próbán még nem az előadás hangosítója, hanem Ádám indította a zenéket a laptopján. Ezek a zenék újabb asszociációs tartományokat nyitnak meg leendő nézőink számára. Eszünkbe juttathat akár filmeket is, amelyek szintén az erőszak, a hatalmi harcok különböző formáit tematizálják. Izgalmas lehet követni a kellékek történetét. Talán senkit sem lepek meg azzal, hogy a pisztoly kiemelt tárgya az előadásnak, de érdemes figyelni az újságokra, a virágokra, Ian zakójára és egy szelet baconre is.
Madák Zsuzsanna
