Izgatottan vártam a próbakezdést, hiszen annak ellenére, hogy a Szétbombázvát egy klasszikus kortárs alapműként tartja számon a nemzetközi színházi világ, nem sűrűn találkozunk a Sarah Kane-darabokkal hazai színpadokon. E kultikus drámát még csak egyszer mutatták be Magyarországon: 2002-ben a Thália Színházban, Zsótér Sándor rendezésében. Különös egybeesés, hogy ebben a színházi évadban nemcsak a Csokonai, hanem a Vörösmarty Színház is műsorára tűzi a darabot.
A történet egy hotelszobában veszi kezdetét. Betekintést kapunk egy középkorú, alkoholista, rasszista bulvárújságíró (Ian) és egy fiatal lány (Cate) kapcsolatába. A 21 éves lány évekkel ezelőtt a férfi szeretője volt. Most ismét találkoznak, Ian egy luxushotelbe hívta a lányt. Mást akarnak egymástól, az erőszak különböző formákban jelenik meg ebben az egyenlőtlen kapcsolatban, ahol a férfi dominál. És egyszer csak berobban a kinti világ. Megérkezik a Katona, aki magával hozza a háború borzalmait. Kérdés, hogy ekkor hol vannak a szereplőink egyáltalán?
Miután az olvasópróbán felolvastuk a drámát, Bethlenfalvy Ádám a színészeket az első benyomásokról kérdezte. Többen felvetettük, hogy mennyire működött a felolvasáskor a dráma humora. Mercs János – aki Iant fogja alakítani – a szöveg, illetve a történetben megjelenő képek költőiségét emelte ki. Majd elkezdtünk közösen képeket gyűjteni.
A darab az erőszak természetrajzát vizsgálja. Ádám elmondta, hogy számára a drámában fellelhető tükröződések érdeklik. Mi köze van a magánéletünknek a kinti világhoz? Mennyire határozza meg az embert az adott szituáció, illetve mennyire alakítja maga az ember a helyzetet? Mennyire van kiszolgáltatva az ember a valóságnak? Mennyire alakítja az ember a valóságot? Világunkban szörnyűségek történnek, amelyek valahogy összefüggnek a mi hétköznapi életünkkel: viselkedésünkkel, beszédmódunkkal.
A drámát 1995. január 12-én mutatták be először Londonban. Miközben Sarah Kane a darabot írta, dúlt a boszniai háború. Fellelhetünk utalásokat a szarajevói blokádra, olyan, mintha Kane előre megjósolta volna a háború egyik legvéresebb eseményét, a srebrenicai mészárlást, amely az év júliusában következett be. Azonban a történetben megjelenő háború és a délszláv események között nem tesz egyenlőségjelet. A „mindenkori háború”robban be a szereplők hétköznapi életébe. Bethlenfalvy Ádám ezzel a helyzettel való szembenézést kívánja vizsgálni az alkotói folyamatban: ülök otthon, élem a hétköznapi életem, közben a tv-ben meg láthatjuk, hogy zajlik Afganisztánban, Szíriában, Jemenben a háború – ezzel a helyzettel fontos lenne valamit kezdeni.
A Szétbombázva az 1995-ös év színházi szenzációja volt Londonban. A sajtó hevesen támadta a drámát. A hotelszobában zajló erőszak összekapcsolását a polgárháborús borzalmakkal egyenesen öncélú polgárpukkasztásnak titulálták, miközben elismerően nyilatkozó kritikusok, kortárs nagy írók, mint Harold Pinter és Edward Bond éppen e két színtér tükröződését, egybejátszását tartotta a dráma egyik legnagyobb erényének. Edward Bond így nyilatkozott a Szétbombázva bemutatója után a drámáról, illetve Sarah Kane-ről: „A Szétbombázva embersége meghatott. Aggódom azok miatt, akik túlságosan elfoglaltak vagy elveszettek ahhoz, hogy lássák a dráma emberségét. Íróként meghat ennek a nagyon fiatal írónak a szakmaisága és fegyelmezettsége. Persze azt nem tudom, hogy mennyire válik majd jelentős íróvá, Rimbaud ennyi idős korára felforgatta a költészetet, sőt már fel is hagyott vele, és elment fegyvercsempésznek, de azt tudom, hogy a Szétbombázva most a legfontosabb dráma a londoni színpadon”.
Madák Zsuzsanna
