Kubik Annát a nemrégiben átvett Magyar Érdemrend Középkereszt-díja és a közelgő magyar nyelv napja kapcsán kérdeztük.
– Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a Magyar Érdemrend Középkereszt-díjadhoz, amit a nemrégiben vettél át. Mit jelent számodra ez az elismerés? Mit jelet számodra magyar színésznek lenni?
– Engem ide köt minden, ennek a hazának, ennek a nemzetnek a kultúrájához, ezt akarom szolgálni. Példaértékű művészi pályafutásomért kaptam ezt a díjat, az indoklás szerint, amiben benne van ugyanúgy az egyetemes, mint a magyar kultúra képviselete. A művészi tevékenységem elismerésén túl pedig benne van sok más, művészeten kívüli, társadalmi elkötelezettségű vállalásom is, gondolok itt a jószolgálati nagyköveti szerepvállalásra (MPS betegek), a Magyar Művészeti Akadémián belül végzett bizottsági munkákra vagy más nemzeti ügyek melletti kiállásra, mint például a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatának jogáért való szerepvállalásra jótékonysági esteken, filmen vagy a székely autonómia melletti kiállásra, ami, azt gondolom, minden nemzettársunk kötelessége lenne. Sok teendőm van!
– Hamarosan újra találkozhatunk veled Debrecenben, a magyar nyelv napja alkalmából szerveződő Kulisszák-beszélgetésre hívott el Ráckevei Anna. Mennyire tud számodra személyes ünnep lenni a magyar nyelv napja?
– Nem igazán magára az ünnepnapra koncentrálok, hiszen a munkám miatt minden nap személyes élményként élem meg, hogy a magyar nyelv a munkaeszközöm is. Ahogy Kosztolányi írta: „Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában.” Büszkeséggel tölt el, hogy ezen a nyelven szólhatok, hogy tehetek valamit a védelmében, őrködhetek tisztasága felett. Személyes és napi módon ünneplem az anyanyelvemet, ami hihetetlen szép, végtelenül árnyalt, változatos, színes. Hatalmas ajándékot kaptunk az anyanyelvünkkel.
– Színpadon mikor láthatunk újra, itt, Debrecenben?
– Jövő héten ismét Az ajtót adjuk elő, Szabó Magda regénye alapján! S ha minden a tervek szerint alakul, hamarosan bemutatjuk Az öreg hölgy látogatását. Erre már hónapok óta készülünk, jó lenne már végre játszani, nagyon fontos előadásnak tartom. A darab témája semmit sem kopott az elmúlt hatvan év elteltével, sőt, mintha még fokozottabban érvényes lenne. A jelenünk a mammon, a pénz, a tőke uralmáról szól, félelmetes, hogyan szól bele életünkbe a pénz, holott nagyon fontos lenne, hogy megsejtsük végre, milyen manipulációk húzódnak meg bonyolult világunk történései mögött, lelkiségünk megélésének hátrányára. Ezt fel kell mutatnunk a színpadon.
Borítókép: Mudra László (origo)
Belső fotó: Máthé András (Kubik Anna Az öreg hölgy című darabban)
