(Forrás: http://www.haon.hu/) 2016. 03. 26. Hassó Adrienn
Debrecen – Remek újrafordítás, ötletes rendezés és ihletett színészi munka…
Szikszai Rémusz ötletes rendezésében, Vecsei Miklós és Szakács Hajnalka főszereplésével mutatta be a cívisváros színháza a Varró Dániel által újrafordított shakespeare-i tragédiát.
Nehéz eredetit alkotni egy olyan klasszikus esetében, melyet mindenki jól ismer középiskolai tanulmányaiból, amit számtalanszor dolgoztak már fel színházban, moziban, komolyzenében, musicalként és a képzőművészetben. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adatai szerint a Rómeó és Júlia – a Szentivánéji álom után – a második legtöbbször színpadra állított Shakespeare-mű. Első magyarországi színpadi bemutatóját 1793-ban Budán tartották, ahol még polgári szomorújáték formájában adták elő Kun-Szabó Sándor adaptációját alkalmazva. A pesti Nemzeti Színház 1844-es bemutatóján már Gondol Dániel szövegét, a XX. században pedig Kosztolányi vagy Mészöly Dezső újabb fordítását használták a rendezők.
Egy kis portalanítás
Mint ahogy az informatika világában folyamatosan újabb és újabb szoftververziókkal rukkolnak elő a fejlesztők, úgy klasszikus drámáink is megkapják olykor a frissítést. Alföldi Róbert felkérésére fordította újra Varró Dániel a tragédiát, melyre már ráfért egy kis portalanítás, fényezés… A gördülékeny verseléséről ismert Varró ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Alkotásának nagy erénye, hogy a nyelvi humorral s mai szlenggel tarkított szöveg új színt kapott, s – a könnyebb befogadhatóság miatt – vélhetően népszerű lesz a fiatalabb korosztály képviselői között (is).
Szikszai Rémusz rendezése – szerencsénkre – nem a régi lemezt játssza le újra, a hangsúlyt a generációkon át megörökölt, értelmetlen gyűlölet mechanizmusára helyezi, mely ma sem vesztett, ugye, aktualitásából… Alkotótársaival, Kiss Julcsi jelmeztervezővel és Varga Járó Ilonka díszlettervezővel a ’20-as, ’30-as évek hangulatát idézik meg úgy, hogy egyes figurák, különösen Tybald és Paris kísértetiesen emlékeztetnek a múlt század diktátoraira…
A „lubickoló” Dajka
Színészileg vitathatatlanul Oláh Zsuzsa és Kiss Gergely Máté viszi a prímet. A Jászai-díjas művésznő, mint Júlia Dajkája, a szerelmesek cinkosa végig „lubickolja” az előadást, hihetetlenül energikus, humoros minden megszólalásában. Csodálatos, ám ritka pillanat, amikor szerep és színész így egymásra talál, mint az ő esetében! Mercutio Kiss Gergely Máté frenetikus megformálásában vad, szórakoztató, ám meglehetősen szabadszájú, frivol figuraként uralja a színpadot, szólószámai lenyűgözőek, ilyen erős alakítása talán még nem is volt! Mellette Mercs János Tybaltja néhány árnyalattal halványabbnak tűnik. Hasonlóképpen a családfőket, Capuletet és Montague-t játszó színészek között is jelentős a különbség, kimagasló teljesítménnyel örvendeztet meg Szalma Tamás Júlia – a fafejűséget és erőszakot megtestesítő – apjaként, míg ősi riválisát, Montague-t Bakota Árpád kevésbé tudja árnyalni. (Ez javarészt nem az ő hibája, aránytalanul kevés jelenetben kapott lehetőséget.)
Ilyen-e egy fruska?
Vecsei Miklós tökéletes Rómeó, hiszen kellőképpen impulzív alkat, elhisszük neki, hogy létezik szerelem első látásra, szenvedélytől fűtött alakítása végig meggyőző. Olykor emlékeztet egy kicsit a fiatal Bertók Lajos nagy amplitúdójú, szerepével teljesen azonosulni képes játékára! Ugyanez sajnos nem mondható el darabbeli párjára. Júlia – érzésem szerint – Shakespeare-nél sincs olyan jól kidolgozva, s Szikszai Rémusz rendezésében sem sikerült igazán körvonalazni. Leginkább Júlia karikatúrája elevenedik meg a színpadon, Szakács Hajnalka egyszer túl infantilis, máskor túlzottan hisztérikus, inkább teátrális, mint drámai. Nehezen tudjuk elhinni, hogy ilyen egy először szerelembe eső, tizenéves fruska. Az egyébként rendkívül sokoldalú fiatal tehetség ezúttal nem találta meg a közös nevezőt Vecsei Miklóssal, hiszen abszolút más játékstílusban próbált most itt helytállni. Kifejezetten tetszett Mészáros Tibor, aki ezúttal Lőrinc barát emberi vívódásait, kétségeit mutatta meg, s vicces kiszólásaival még a nézőket is jókedvre derítette.
