Régimódi történet: a debreceni lét elviselhetetlen kíméletlensége
(Forrás: dehir.hu) 2013. október 26. 10:17 | Szerző: Szénási Miklós
Debrecen – Nagy cívis-sztori: meglátni és megejteni, elvenni és felnevelni. Így éltek, így haltak, így gyűlöltek és szerettek eleink. Kritika.
Szabó Magda igazi debreceni sztár. Kicsit rendhagyó író ő, hiszen bár mindig is büszke volt debreceniségére és debreceni kötődésére, de élete nagyobb részében nem a cívisvárosban lakott, ettől függetlenül nála pontosabban és hitelesebben kevesen vallottak Debrecenről, a „holtig hazáról”, és annak szeretetéről. Könyvei a korábbi rendszerben is nagy példányszámban jelentek meg, s fogytak, ugyanakkor az irodalomtörténet polcai mégsem roskadoznak róla szóló tanulmányokkal teli kötetektől. Szabó Magdát lehet szeretni, lehet nem szeretni. Nem minden könyve jó, de vannak kiugróan nagy művei.
Régimódi történet (Fotók: Nagy Gábor)
A Régimódi történet az Abigél mellett talán a legnépszerűbb alkotása. Rendhagyó családregény, mely a hangsúlyt a női ágra helyezi, ráadásul nem csupán a korabeli Debrecen életébe nyújt bepillantást Rickl Mária és a Jablonczay-família történetén át, hanem Szabó Magda gyökereit is feltárja, hiszen az ő családja kel életre a regény lapjain. Bővelkedik a konfliktushelyzetekben, a drámai lehetőségekben a Régimódi történet. Nők és férfiak küzdenek egymással, protestánsok és pápisták, a szorgos és takarékos kereskedővér és a néhai léha dzsentrivirtus ütközik, fiatalok és idősek vitáznak a generációs szakadék két oldaláról hadonászva – szóval kínálja magát, hogy színpadon is játsszák. S erre kevés jobb hely van, mint Debrecenben a Csokonai Színház.
Két asszony között (Kubik Anna, Garay Nagy Tamás és Oláh Zsuzsa)
Csikos Sándor, a kiváló színész több ízben játszott már Szabó Magda-darabban. Legutóbb talán A macskák szerdájában Domokos főbírót. Ezúttal rendezőként lép elénk. A helyzete nem könnyű. A Régimódi történet minden drámaisága mellett nem igazán nagyszínpadi mű. Sokkal inkább kamara- vagy stúdiódarab ebben a formájában. A szereplők elvesznek a nagy térben. Hiába a korabeli kapu képe, a régi bútorok, a vetítés: a szereplők a legtöbb jelenetben (ketten-hárman) csak ülnek vagy állnak és beszélgetnek. Esetleg bejön vagy kimegy valaki. S ezt a nagyon jó, az olykor filmszerűen feszesen pergő, nem ritkán a humort sem nélkülöző dialógusok sem tudják feledtetni. Nem igaz persze, hogy semmi játék nincsen, s hogy végig üres a szín, hiszen ott vannak a panoptikumszerű nyitóképek, vagy az a jelenet, ahol fiatalok táncolnak – de összességében inkább az az érzésünk, hogy ez a történet akár rádiójáték is lehetne.
Élni tudni kell… Az ijfú Jablonczay Kálmán bűvöli a lányokat
Más kérdés, hogy a színészi teljesítmény felértékelődik éppen emiatt. Kubik Anna itteni bemutatkozását sokan várták, nem is okozott csalódást. Igen jó Rickl Mária: keményfejű, szigorú, nem ritkán igazságtalan, aki a maga hitét és életét a régi törvények mentén éli, s akaratát kíméletlenül rákényszeríti a környezetére. (S nem biztos, hogy igaza van!) Olykor egy-egy mozdulata, fejbiccentése is elég, hogy elhitesse a nézővel: nem egy színésznőt látunk, hanem egy konok, takarékos, munkamániás kerekedőcsaládból származó kőkemény asszonyt, akire óriási terheket rakott az élet. Jól teljesít a férjét, az idősebb Jablonczay Kálmánt játszó Garay Nagy Tamás. Elhisszük neki, hogy elverte a családi vagyont, s hogy felesége nem hajlandó egy fedél alatt élni vele, de egyszer, egyszer az életben mégis szembeszáll az asszonnyal, mikor kiderül, hogy hozzá hasonlóan nagy nőcsábász fia teherbe ejtett egy lányt, s most helyt kellene állni az úri becsület mezején, s elvenni feleségül. (Ezt ma így mondanánk: ha felcsináltad, elveszed. Elveszed?) Erős Oláh Zsuzsa a másik a kemény asszony szerepében, jó ellenpárja Rickl Máriának. Csak rövid ideig jelenik meg a színen Kóti Árpád, de tisztességesen hozza az öreg iparost – amit megszoktunk tőle, azt nyújtja, azzal együtt, hogy az az érzésünk, ezt a figurát sokszor megformálta már. (Ahogy Bakota Árpád tisztes orvosfigurája is ismerős.) Meglepetés viszont Újhelyi Kinga. Két-három éve a fiatal színésznők között tartottuk számon. Most is az, de van bátorsága eljátszani Klárit, a cselédet, aki ebben az olykor lehetetlen házban éli kilátástalan, végletekig elnyűtt életét, miközben generációk nőnek fel körülötte, s ő maga szépen megvénül.
