A Nemzeti Színház és a Csokonai Színház közös produkciója

Segitsd-a-kiralyt-olakat

Meghalt Imre herceg, a trón várományosa, egy vadkan felöklelte. Az öregedő István királyt az egyéni tragédián túl a nemzete jövője iránti felelősség és az aggodalom is sújtja. Két korszak határán vagyunk; le kellett számolni a kalandozások korával, de még itt lüktet a múlt: „embernek ének őrzi az időt”, de fennmaradásunk érdekében, nagy áldozatok árán be kell tagozódnunk a keresztény Európába. A kisebbik király halála azonban kérdésessé teszi a jövőt! Az istváni, történelmi dilemma − merre menjünk, hová álljunk: a visszahúzókhoz vagy a haladókhoz. Hogyan lehet megőrizni a múltat, cselekedni a jelenben, és a megmaradás esélyét mérlegre téve indulni a jövőnek. Az Óbéli öreg figyelmezteti Istvánt, és a költő minket: „egyszerre műveld a három időt, multat, jelent, jövőt egyszerre láss.” Ratkó az 1031 utáni ezer évet sűríti össze drámájában. Sok egyéni érdeket ütköztető, torzsalkodásban, hatalmi harcban − magyar szokás szerint − ideológiai vitákban éleződő helyzetekben kell döntenie Istvánnak az ország, a haza érdekében. Ilyen kiélezett helyzetekre számos analógiát találunk történelmünk fordulóin: amikor sorskérdésekben kellett dönteni, hiszen nemzeti fennmaradásunk a tét.

„Történelmi anyaga egyetemesebb emberi érvényű kérdéseket vet föl. (…) Miféle kérdések ezek? Vég nélkül sorolhatók; elgondolkodásra, mélyebb eszmélkedésre sarkall velük a költő. (…) Miféle nép vagyunk? Miképpen egyeztethető össze az előrehaladás a történelemben az érte hozott hatalmas áldozatokkal? El lehet-e tiltani egy népet önmagától? Még ha saját érdekére hivatkozhatunk is? Lehet-e bűnös egy nép? Régi bűnökért bűnhődhet-e későbbi századok embere? Lehetséges-e szükségből kötni szövetséget? Mi a fontosabb: a jelleg őrzése vagy a nyitottsága, mely jellegtelenséghez vezethet. Mi a járható út: szembeszállni a túlerővel, vállalva a pusztulást, vagy szövetkezni az ördöggel is a megmaradásért, s annak reményében, hogy „friss és eleven folyó víz a nép / s hogy múlik a véletlen idő, / oldás nélkül is tisztul szüntelen?” Múlt és jövő miféle összekötöttségében élünk?” (Görömbei András)

„vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;
segíteni ne vesztegelj nekünk,
s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!”

„Sem nem szelíd, sem nem jóságos” – beszélgetés Kubik Annával

„A hovatartozás a magyarság örök problémája” − beszélgetés Csikos Sándor rendezővel

Személyes ügy − beszélgetés Szalma Tamással

„Úgy legyek történelmi, hogy ne legyek történelmi” − beszélgetés Gyarmathy Ágnessel

Lesz legalább egyetlen ember, aki a király mellé áll?

Ma is időszerű nemzeti sorskérdésünk merült föl a gyulai várszínpadon

Egyelőre ennek az előadásnak nincs kitűzött időpontja.

Szereposztás

István, magyar király
Szalma Tamás m. v.

Gizella, királyné
Kubik Anna

Öreg, óbéli ember
Bicskei István m. v.

Főpap
Szélyes Imre m. v.

Csete
Bakota Árpád

Zerénd
Papp István

Vászoly
Garay Nagy Tamás

Décse
Kardos M. Róbert m. v.

Pető fia, énekvivő
Fehérvári Péter m. v.

Sebő
Olasz Szabó Soma m. v.

Őrök, katonák
Miklós Marcell, Nagy Olivér, Steuer Tibor

 

Díszlet- és jelmeztervező
Gyarmathy Ágnes

Szabados György műveiből és népzenei gyűjtésekből zenéjét összeállította
Kobzos Kiss Tamás

Rendezőasszisztens
Laczó Zsuzsa

Súgó
Lezó Ádám

Ügyelő
Karl József

Szerkesztette és rendezte
Csikos Sándor

 

Az előadás időtartama: 2 óra 40 perc egy szünettel.

 

Bemutató időpontja: 2014.december 19.

Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

nka_logo_2012_web

Fotógaléria

Fotó: Máthé András