Ötven év színházi lét

Csikos Sándor színművész aranydiplomát vett át Budapesten.

Számos ismert színművész, egy legendás évfolyam ünnepel idén kerek évfordulót. Éppen ötven éve fejezték be tanulmányaikat színész szakon. Ez alkalomból a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán,2015. szeptember 4-én, ünnepség keretében vették át aranydiplomájukat.

Csikos Sándor (Fotó: Máthé András)
Csikos Sándor (Fotó: Máthé András)

Csikos Sándor 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd az Egri Gárdonyi Géza Színházhoz, később a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1969-ben az Irodalmi Színpad, 1972-ben a debreceni Csokonai Színház, 1975-ben a Győri Kisfaludy Színház, 1976-tól újra a Csokonai Színház, majd 1985-ben a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház következett.  1990-től utóbbi teátrumnak színházigazgatója, s 1994-től újra a Csokonai Színház tagja.

Pályája során több mint kétszáz szerepet játszott el, közöttük kitüntetett helyen szerepelnek a magyar drámák alakjai (Madách: Az ember tragédiája, Lucifer; Ratkó József: Segítsd a királyt!, István; Németh László: Széchenyi, címszerep; Sütő András: Pompás Gedeon, Kántor; Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon, Kis János; Szabó Magda: Régimódi történet, Majthényi Béla; Szabó Magda: Kiálts város! Gál Nagy István). Szabó Magda-műveket rendezett is, 2005-ben a Kígyómarást, 2013-ban pedig az évad egyik legsikeresebb előadását, a Régimódi történetet. Emlékezetes alakítást nyújtott Csokonai drámáiban (A méla Tempefői, az Özvegy Karnyóné), Vörösmarty Csongor és Tündéjében. Csehov-színésznek is nevezik, számos Shakespeare-dráma alakját megformálta, de nem áll tőle távol Dosztojevszkij, Schiller és Bulgakov sem.

A Hitel folyóirat augusztusi száma a 150 éves jubileumát ünneplő Csokonai Színházat választotta témájául. A lapszámban Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész beszélgetett az ötven éve pályán lévő színművésszel. A teljes interjú itt olvasható.

„A jól megírt személyiségek vonzanak, teljesen mindegy, hogy az a figura drámai, tragikus, tragikomikus. Az egyikben elsüllyed az ember, mélyre süllyed, a másikban felszabadul. Így jó, az élet is ilyen, kellenek, szükség van a hangulati, érzelmi váltásokra.”

„… én színész akartam lenni. Vagy magyartanár. Utóbbiról szó sem lehetett volna, hiszen apám kulák volt, a bátyám teológus, ideológiailag tehát megbízhatatlan voltam. Aki akkoriban osztályidegen volt, nem kellett viselnie semmiféle jelzést, akkor is magával hurcolt egy bélyeget, és mindenhová utána nyúltak. Utánam is. Olthy Magda főigazgató behívott bennünket – Béres Ili, Halász Judit, Tordai Teri, Izsóf Vilmos – gratulálunk, maguk főiskolások, szeptemberben találkozunk. Augusztusban azonban behívott bennünket a minisztériumba Meruk Vilmos főosztályvezető: apjának hány hold földje volt, bátyja hol dolgozik, s itt már éreztem, hogy vesztettem. Eltiltott a főiskolától. Egy év múlva, nos, akkor felvettek.”

A legendás évfolyamon a következő színészek végeztek:

Szinetár Miklós osztálya (1961–1965.):

Balázs Péter, Bálint András, Drahota Andrea, Ernyey Béla, Farkas Gabi, Fodor Zsóka, Gönczöl András, Moór Marianna, Orbán Tibor, Pálfi Gabriella, Tóth Gabriella, Tóth Sándor

Simon Zsuzsa osztálya (1961–1965.):

Almási Éva, Balogh Zsuzsa, Csikos Sándor, Csomós Mari, Dániel Vali, Harkányi János, Horváth László, Juhász Jácint, Kozák András, Szabó Éva, Szersén Gyula, Szilágyi Tibor

Békés András osztálya (1961–1965.):

Bősze György, Győrffy László, Kardos Gábor, Kertész Péter, Meszléry Judit, Osztovics Cecília, Parragi Mária