Öt éve ezen a napon hunyt el Tréfás György operaénekes. Irigylésre méltó művészi pálya volt az övé. Egyrészt, mert szerették a debreceniek, a közönség elismerését tudhatta magáénak egész pályája során, másrészt, mert elismerte a szakma is. A legnagyobb magyar basszisták egyikeként tartották számon, humánus és bölcs Sarastro, végtelenül mulatságos Osmin, megrendítő Kékszakállú volt.
Fontos díjakat kapott. 1968-ban a legnagyobb zenei elismeréssel, a Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. Tréfás György a Csokonai Színház örökös tagja volt, érdemes és kiváló művész, 2002-ben megkapta a Debrecen város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A magyar előadóművészet halhatatlanjainak képzeletbeli társulatához szerződött, amikor megörökítették lábnyomát a Nagymező utca aszfaltján.
Tréfás György egy nagy generáció, egy kiváló debreceni művészcsapat meghatározó egyénisége volt. Művészi súlyát latba vetve küzdött társai társadalmi elismertségéért. Jelenléte, kisugárzása még idős korában is erőteljes volt.
