(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2016. 02. 27. Szénási Miklós
Debrecen – Ez egy olyan világ, ahol csak egy normális ember van, neki viszont zsákot húznak a fejére és főbe lövik. Kétszer is.
A huszadik század húszas éveinek világa kel életre Veronában, ahol a herceg (Csikos Sándor) katonai egyenruhát visel. Úgy néz ki, mint egy dél-amerikai diktátor, bár amikor megszólal, a béke érdekében fenyegeti meg az egymással hadakozókat, a balhés Capuleteket és a Montague-családot. Elege van ugyanis az állandó cirkuszokból, a gyűlölködésből, az erőszakból. Szavainak egy fegyver dördülése ad nyomatékot. Gyakorlatilag így indul, Lőrinc barát (Mészáros Tibor) kivégzésével a 400 éve elhunyt zseni, Shakespeare talán legismertebb drámájának debreceni előadása.
S ez a jelenet ismétlődik meg közel három óra múlva is. De addig annyi minden történik. Lesz egy bál például, pazar, elegáns mulatság a Capulet-házban. Sokan hivatalosak ide, de a Montague-hívek nem. Rómeó (Vecsei Miklós) sem, de ő azért elmegy, enged a társasága, Mercutio (Kiss Gergely Máté), Benvolio (Papp István) és a többiek invitálásának, lógjanak be. Bent ugyan kiszúrja őket a mindig dühös és agresszív Tybalt (Mercs János), a házigazda unokaöccse, de bármennyire szeretne nekik ugrani, Capulet (Szalma Tamás) leinti, fogja vissza magát. A hívatlan vendégek jól érzik magukat, bár külön utakra indul Rómeó, aki pont annyira laza, mint a többiek, de nincs híján romantikus érzelmeknek sem. Megismer egy lányt. Egy tündért. Aki még tizennégy sincs. (S akinek az anyja – Zeck Juli – már anya volt ennyi idősen.) Júliának hívják (Szakács Hajnalka), és azonnal beleszeret e sármos idegenbe. Az érzés kölcsönös, csak hát: családilag ők ősellenségek, gyűlölniük kellene egymást. A szerelem azonban ennél sokkal erősebb. Megfogadják: összeházasodnak. Majd segít a gyógyfüveket termesztő Lőrinc barát, csak el kell dönteniük, mennyire gondolják komolyan. (Nagyon!) A betépett Mercutióék közben továbbállnak a bálból, és tovább buliznak az éjszakában. Hogy botrányosan viselkednek? De milyenek is lennének a részeg tizen- és huszonévesek, egy ilyen jól sikerült parti után? Pont olyanok, mint a mai srácok, vagy a szüleik, nagyszüleik, dédnagyszüleik ennyi idősen. (Legfeljebb erre nem mindenki akar, mer visszaemlékezni.)
Rómeó szinte szárnyal, mikor másnap hírt kap Júlia dadájától (Oláh Zsuzsa), hogy igent mondott szerelme, szervezheti a titkos esküvőt. Nem is akar mással foglalkozni. Tybaltot, akiben forr a düh, az indulat, csak félrelökné. De Tybalt elégtételt akar venni az előző estéért, és féregnek nevezi Rómeót. Mercutio áll ki vele. Fiatalok, féktelenek, vért akarnak. Komoly ez a balhé? Amikor Rómeó békítőleg közbeavatkozik, akkor lesz csak igazán az. Míg Rómeó lefogja barátja karját, Tybalt ledöfi Mercutiót. Hőzöngésnek, kakaskodásnak indult, és ez lett belőle. Rómeó tehetetlennek érzi magát. Felforr a vére, a gyilkos után ered, és gyilkos lesz maga is: megöli Capulet unokaöccsét.
Kitör a botrány. Rómeónak menekülnie kell, mert a gyilkosságért száműzik. Ám ezt borzalmasan éli meg, nem képes józanul végiggondolni, hogy ez mégsem a legrosszabb verzió. Még akkor sem, ha közben Capulet úgy dönt, a lányát férjhez adja. Paris (Janka Barnabás) jó parti, csak ez számít, nem az, hogy Júlia mit szeretne. Bár egy éjszakát titokban együtt tölt szerelmével Júlia, hajnalban, mikor a pacsirták dalolnak és Rómeó szökni kénytelen, rettenetesnek látják a helyzetet.
Szerencsére ott van Lőrinc barát, és próbál segíteni. Olyan szert ad Júliának, amitől az mély álomba merül, úgy néz ki, mintha halott lenne. A terv az, hogy mire magához tér a kriptában, már ott lesz Rómeó, és boldogan élhetnek, míg meg nem halnak. De a boldogság elmarad, mivel Capulet előre hozza az esküvőt. Júlia egy nappal korábban veszi be a szert, Lőrinc barát pedig nem tud időben hírt küldeni Rómeónak, hogy türelem, csak nyugi, nem lesz itt semmi baj, s így a fiatal Montague a kriptában pusztító mérget vesz magához. S Júlia, aki magához tér, már csak halott kedvesét ölelheti. Van értelme így az életének? Késsel végez magával.
Vagány, erős változattal állt elő a Csokonai Színház. Az első felvonás inkább bohózat, a második kíméletlen tragédia. Van benne minden: tűzzsonglőrök, árnyjáték, fürdőkád, látványos közelharc, remek (néha kissé durva) poénok. (Ezek a veronai srácok nem a Pál utcából jöttek, itt nem örök vesztes Nemecsekek parádéznak.) Nagy erénye Varró Dániel fordításának, hogy képes visszaadni a klasszikus hangulatot, de mégsem idegen a mai szövegekhez szokott fülnek. Itt úgy beszélnek, ahogy mi is beszélünk, csak sokkal szebben. S ne feledjük azt sem: Shakespeare nem egy unalmas kor unalmas írója volt, nyelvezetét csak a későbbi magyar fordítók finomították olykor túl. Erre a Rómeó és Júliára a középiskolások sem igen mondanák, hogy unalmas. A premier közönsége ha meg is lepődött, élvezte az előadást: a jelenetek végén fel-felzúgó spontán taps ezt mutatta.
