Interjú Edelényi Viviennel, a Théba című tantermi előadás szereplőjével
Már a Csokonai első tantermi előadásában, Verona, 1301-ben is főszereplő voltál, majd követte a Kékbolygó, most pedig a Théba. A Théba látszólag nehéz témát boncolgat: a hatalomhoz való viszonyt tematizálja. Mit tapasztaltál, előfordul, hogy nehezebben társulnak hozzátok az előadás nyitott részében a résztvevők?
A mi tantermi előadásaink között nincs olyan, ami valamilyen módon ne érne el hatást a fiataloknál. Madák Zsuzsanna, valamint Bethlenfalvy Ádám szakmai munkája a Csokonai Ifjúsági Programban, a többi kolléga odaadása mellett, nélkülözhetetlen. Kreatívan és nyitottan nyúlnak egy adott témához. Az előadásaink jellemzői, hogy képesek gondolatmagokat elültetni a diákokban, további kérdéseket felvetni bennük, tettre késztetni őket, a vitakultúrájukat fejleszteni, vagy épp irányokat mutatni, és ha szükséges, változást elérni. Az egész biztos, hogy nyomtalanul nem tűnik el a hatás. Több mint 200 tantermi előadást játszottam és egyszer sem volt olyan, ami ne működött volna. A foglalkozásrészek bátorítanak a gondolatok kinyilvánítására, az egyéni vélemény szuverenitására és egy másik álláspont tiszteletben tartására. Ezek elképesztő fontos dolgok. Napjainkban aktuálisabb témát, mint a hatalomhoz való viszonyulásunk, nem is nagyon találhatnánk. A Théba valóban nehéz kérdést boncolgat, de azzal, hogy a részese lehetek, érzem, hogy hasznos része vagyok a társadalmunknak, és tehetek azért, hogy kicsit jobb hely legyen ez a világ. Már második féléve tanítok drámapedagógiát pedagógusoknak a Debreceni Hittudományi Egyetemen. A nyitottságuk révén tovább vihetőek a módszereink az iskolai rendszer mindennapjaiba, hogy képesek legyenek játékosan, új formákat alkalmazva tanítani.
A Théba hogyan nyúl a hatalom kérdéséhez?
A Théba attól izgalmas, hogy minden szereplő igazsága lehet alapvetés. Nincs jó vagy rossz, fekete vagy fehér. Közösen gondolkodunk, új perspektívákat nyitunk.
Másként zajlik egy tantermi előadás próbafolyamata a megszokottól?
Talán csak annyiban, hogy a foglalkozásrészek levezetése extra energiát és többlettudást igényel, hiszen a színjátszás mellett drámapedagógusi feladatokat is ellátunk. A műfaj maga alázatra tanít. Arra neveli a színészt, hogy abszolút módon képes legyen lecsupaszítani a lelkét. Itt nincs maszk és reflektor. Csak egy dolog számít, az üzenet pontos közvetítése. Ez igen nagy felelősség.
Találkoztál nehezen megszólítható, nehezen megnyíló társasággal?
Természetesen, de ezzel semmi gond nincs. Illetve ezt is tudnunk kell kezelni. Másként reagálunk dolgokra. Sokféle dinamika működik. A harsány diáktól egészen a csendesig, nagyon széles a skála, és nekünk mindenkire ugyanolyan figyelemmel és érzékenységgel kell tudnunk reagálni. Amikor iskolákban játszunk, azzal visszatér az én gyerekkorom is. Azt gondolom, hogy szerencsések mai fiatalok, hogy lehetőségük van arra, hogy ilyen módon szerezzenek tudást, nem csak a thébai mondakörről, hanem az életünket alapvetően érintő kérdésekről egyaránt.
