A Csokonai Fórum megközelíthetősége bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Információk a Csokonai Fórum megközelíthetőségéről autósoknak,...
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY VENDÉGÜL LÁTJA A MÚZSÁKAT
A belépőjegyek a Csokonai Színház jegypénztárában vásárolhatóak meg.
irodalmi estek a Déri Múzeumban
második találkozás: 2013. október 10., 19 óra
„A Nap ugyanis FELKEL…”
(Nemes Nagy Ágnes és az Újhold abszurdja)
Tudjuk jól, hisz megtanultuk régen, hogy a Föld forog a Nap körül, s mégis: szavunk, szemünk, érzetünk mind azt súgja, hogy a Nap felkel, s nem csupán egy földrajzi, csillagászati eseménysornak vagyunk ócska szemlélői. Szívünk, lelkünk, eszméink vagy reményeink kiáltanak a művészet után évezredek óta? S vitatkozni minderről mit ér? Teremthetünk-e mi magunk művészetet, valóban élővé formálhatjuk-e az – addig csupán – illúziót, vagy csak „a Múzsa csókja” lángoltatja bennünk a hitet? Ér-e valamit a vers, ha még nem klasszikus?
Az Újhold című – 1946 decemberétől 1948 májusáig működő – szépirodalmi folyóirat köre, s közülük is elsősorban Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János nem csupán verseik újszerűségét hagyták ránk örökül, hanem (esszékben, tanulmányokban és drámai etűdökben) gondolati vitáik minden kifinomult rezdülését. Sokszor önmaguk ellenében érvelve, hevesen s mégis tökéletes pontossággal fogalmazva vitatkoznak a sorsszerűről, a modernitás problémáiról, a költészet feladatáról a XX. század után, s mindezt olyan drámai telítettséggel teszik, mely már-már színpadi bemutató után kiált. Nem mindig egymással van vitájuk, sokszor inkább önmagukkal, s előfordul az is, hogy egy-egy töredékben pusztán fölvázolnak valami jó kis vitatkozni valót.
E vibrálóan merész viták talaján alkotott finoman abszurd játékot Pesty-Nagy Kati rendező, melyben Múzsa, Költő és Feleség próbálja megérteni önmaga helyzetét úgy a művészetben, mint a párkapcsolatban; függésben és függőségben egyidejűleg. Pesty-Nagy Katiról azt tartják, akik ismerik, hogy pillanatok alatt képes eljutni az abszurd legvégső határáig, s onnan visszafordulni, hogy a következő pillanatban már az érzelmesség legvégső határáig jusson el – s persze visszatérjen onnan is. „Minden hangnak, így a szónak is zenéje van, ezért minden prózai, szöveges műnek ugyanolyan szintű muzsikává kell válnia, mint a legmagasabb rendű zeneműnek” – vallja.
Nemes Nagy Ágnes is kutató alkat, mint a rendező. Mindennek meg akarja találni a valódi belsejét. Megszólítja a Napot, megszólítja a Holdat, s nem beszél más hangon a felnőttekkel sem, mint a gyerekekkel, csak épp a gyerekversek írásakor más tartományokban kutat. „Nyughatatlan női lélek, és valószínűleg jól megértenénk egymást. Vagy hatalmasakat vitatkoznánk, de érdemi módon” – mondja Pesty-Nagy Kati. Ebből adódhat, hogy míg a Csokonai Színház nagyszínpadán a költő Bors néni alakja köré írt gyerekvers ciklusa alapján teremt „ifjúsági” előadást, vele párhuzamosan Nemes Nagy Ágnes másik arcát is képes megjeleníteni a „felnőttek” számára a Déri Múzeum dísztermében: a szikárat, szenvedőt, szenvedélyeset.
Hogy a pisztoly, amit a Múzsa hoz be a játéktérbe, végül elsül-e? Nos… miután a játék nem Csehovtól ered, még ezt sem vehetjük biztosra. Mindenesetre izgalmas, érzékeny, gyönyörű költeményekkel átszőtt estét ígér a nem mindennapi csemege, amit a Csokonai Színház művészei tálalnak föl 2013. október 10-én.
