Nem lutri: Debrecenben sikerre van ítélve a refis kisdiák története
(Forrás: dehir.hu) 2013. december 28. 11:20
Debrecen – 22 év után újra itt a Légy jó mindhalálig musical-változata. Nem öregedett meg, de azért nem ártana egy kicsit hangosabbra venni. Kritika.
Sikerre van ítélve Debrecenben a Légy jó mindhalálig musical-változata. Így volt ez 22 éve, meg így van most is. Egyrészt Kocsár Tibor és Miklós Tibor zenés darabja kellően hangos, laza és üde, ugyanakkor olykor már-már könnycsorgatóan megható volt, amikor 1991-ben első ízben műsorra tűzték. Itt, Debrecenben. Ugyan Móricz Zsigmond története a gyerekek és a felnőttek világa között lavírozó, már-már a naivitásig jó szándékú, ám pech-sorozatba gázoló kisdiákról, Nyilas Misiről alapból eléggé borongós. Ám megbolondítva némi rappel, meg pár jól eltalált (olykor más darabok, például a Jézus Krisztus Szupersztár, a Sztárcsinálók dalaira erőteljesen emlékeztető…) dallammal és slágerrel mégis ült.
Aki manapság legalább 30-32 éves, és szereti a színházat, annak simán lehet emléke arról az előadásról, melynek nyomán nagyon sok tehetséges srác tűnt fel. Sokukból később (azaz mára) színészek, énekesek, színházi emberek lettek. Az emlék persze zavaró is tud lenni. Állandó összevetésre késztet. Milyen volt az akkori, s milyen a mostani előadás. Persze, tudjuk, hogy a Belmondo-filmek óriási sikerrel futottak a hatvanas-hetvenes években, most meg tíz perc után kitépjük a lejátszóból a legtöbbet… Azért e sorok írója is úgy ült be, hogy a fejében emlékképek és dallamok kavarogtak. Aztán felcsendült a zene, és elkezdődött a játék.
Van, amivel kapcsolatban nem lehetnek nagy elvárások egy musical esetében. A Légy jó mindhalálig sem merül irgalmatlan lélektani mélységekbe. Alapból nem túl árnyalt figurái vannak, viszont ott a zene, ami kitölti a hézagokat, és viszi az időt. Nagy teret a darab nem enged hamlet-i mélységű színészi játéknak, ám még így is van, aki képes hiteles alakformálásra. Ilyen a színen néha végigbaktató pedellus, István bácsi szerepében Bakota Árpád; a leginkább összetett figurát, a 22 év után is Valkay tanár urat játszó Dánielfy Zsolt; valamint az igazgatót alakító Csikos Sándor. Ki kell még emelni a szélhámos, szerelmes és olykor esendő Török János szerepében brillírozó Bakos-Kiss Gábort, őt viszont kiugró énektudása miatt is, aminek az a hátránya, hogy felhívja a figyelmet a gyengébb énekteljesítményekre is. (Van ilyen, sajnos. De a musical-előadást alapból tekinthetjük úgy, mint egy koncertet, amibe belefér egy-két hamis hang, félrecsúszás a lemezhez képest. Viszont az évadban kissé soknak tűnő m. v., azaz meghívott vendég a színlapokon figyelmeztet, hogy rá kellene erősíteni a társulatépítésre. Egy olyan gyönyörű hangú, helyes fiatal színésznőt, mint Újhelyi Kinga, nem kellene idősebb nők szerepébe kényszeríteni már a második darabban. A Régimódi történetben a kiöregedő cselédet, itt meg Török János anyját játssza.) Nyilas Misi külön világ. Nehéz a szerepe, sok is, nem könnyűek a dallamok sem, amiket gyerekként kell énekelnie. Viszont annál neccesebb, mint amikor egy cicis-faros felnőtt színésznő játszik kamaszfiút, kevés van. Nem baj, ha kicsit döccen a szöveg, vagy zavarba jön egy-egy pillanatra a kisdiákot játszó – és szintén kisdiák – Lehner Zalán: elhisszük, hogy ő Misi, és hisszük, hogy nem lopott, hanem épp ellenkezőleg: tőle lopták el a nyertes lutri-szelvényt, és hogy számára becsületbeli ügy megértetni a felnőttekkel, hogy nem hazudik.
