(Forrás: http://nol.hu/) 2015. 10. 02. Kácsor Zsolt
A legendás Hatvani István professzorról írt tragikomédiát Orbán János Dénes költő. A XVIII. században élt tudós „Ördöngös” hírnevét azzal szerezte, hogy akkor világszínvonalúnak számító elektrotechnikai eszközöket alkalmazott, és előadásain statikus elektromosság fejlesztésével ejtette ámulatba közönségét.
Az 1718-ban született Hatvani István a legjobb európai egyetemeken doktorált, de visszatért Debrecenbe, ahol csaknem negyven évig oktatott filozófiát, fizikát, kémiát.
Legendáriumához híven Orbán János Dénes darabjában feltűnnek pokolfajzatok és garabonciások, szellemek és angyalok, a helyszín a menny és a pokol, de főleg Debrecen. Kérdésünkre, hogy Hatvani alakjában sajátos debreceniséget fedezett-e föl, vagy éppen ellenkezőleg: a helyszín másodlagos a nagy európai Faust-hagyomány mögött, Orbán János Dénes azt mondta: Hatvani kétségkívül nem lett volna az, aki, ha nem a debreceni kollégiumban diákoskodik. S hogy mennyire mély nyomott hagyott benne ez az ikonikus intézmény, bizonyítja, hogy hiába csábították különböző „menő” európai egyetemekre, ő mégis Debrecenbe tért vissza tanítani, azaz őt Debrecen formálta. Mint fogalmazott, „a Faust-csuhát Jókai Mór húzta Hatvanira, hiszen az eredeti legendakör sokkal banálisabb, én pedig tovább csűrtem-csavartam-fokoztam ezt a vonalat. Kölcsönkértük Hatvanit és univerzális, filozofikus mesék főhősévé tettük, ám az igazi, a tudós Hatvani és az eredeti legendakör más, és az határozottan Debrecené”. A szerző szerint „rendkívüli téma az, hogy miért ilyen metafizikus Debrecen”. A mindenkori Debrecent az tette és teszi izgalmassá, hogy olyan garabonciások működtek ott, mint Csokonai, Fazekas Mihály, Hatvani és sokan mások, vagy – a közelmúltban – Borbély Szilárd”.
Megkérdeztük az írótól azt is, hogy az „ördöngös tudós” archetípusában mi ragadta meg, mire azt válaszolta: „gyerekként, legalább három évtizeddel ezelőtt olvastam Jókai Mór novelláját, A magyar Faustot, roppant izgalmasnak találtam, tehát a mese volt előbb, az archetípusokban való gondolkodás csak sokkal később jött, úgyhogy előbb ismertem meg Hatvani professzort, mint Goethe Faustját”. Ezért – fogalmazott – „nekem Faust, hogy úgy mondjam, magyar maradt”.
Arra a megjegyzésünkre, hogy a garabonciások mitikus figurák lehettek ugyan több száz évvel ezelőtt, de mára a tudomány fejlődésével ez elhalványult, Orbán János Dénes így reagált: „miért is avult volna el az ördöngös tudós figurája?”. Szerinte elég csak a megannyi mítosz övezte Einsteinre, az élők közül Stephen Hawkingra vagy a XX. század nagy magyar tudósaira gondolni, akiket félig-meddig tréfásan marslakóknak tartottak. Szerinte „az emberek régebben és most is mitizálják a tudákosokat, akik előttük járnak, valami istenit vagy ördögit feltételeznek a lángelme mellett, s Hatvani Istvánról is azért alakult ki a legendakör, mert a XVIII. században az elektromossági kísérletek az ördöggel való cimborálásnak tűntek. Úgyhogy én úgy vélem, a garabonciások még mindig izgalmas figurák, főképp, hogy keveset tudunk róluk, s igazából nincs komplex szakirodalom ezekről a tudós-csavargó, természetfölötti diáklényekről”.
Az előadásban Hatvanit Mészáros Tibor alakítja, Mefisztót Mercs János, a rendező Árkosi Árpád. A premier október 2-án lesz, a díszbemutató pedig napra pontosan a teátrum megalapításának százötvenedik évfordulóján: október hetedikén.