Trishként mutatkozott be a Bonnie & Clyde-ban, majd a visszafogott, kicsit rejtőzködő Ivy szerepében ismerhette meg az Augusztus Oklahomában közönsége a frissen szerződtetett Tolnai Hellát. Pár hete Cate szerepét próbálja a figyelem középpontjába került Sarah Kane darabban, így nem csak arról faggattuk a fiatal színésznőt, hogy komolyzenei érdeklődését miért cserélte le a színészi pályára, hanem arról is, hogy a Szétbombázva körül kialakult vélemények miként befolyásolják a színészek munkáját, a próbafolyamatot.
Ráckevei Anna beszélgetéssorozatának utolsó találkozóján az Augusztus Oklahomában női szereplői voltak a vendégek. Megleptél egy-két válaszoddal, például azzal, hogy szívesen játszanád el Violet karakterét, de érintőlegesen arra is kitértél, hogy milyen vonásaidban hasonlítasz vagy térsz el a saját karaktered, Ivy tulajdonságaitól. Visszafogott személyiségnek tűnsz, de nem így vallottál magadról.
Ivy is egy rejtőzködő típus, időnként szeret háttérbe vonulni, akár önvédelemből, akár a félresikerült élete miatt. A rejtőzködése hasonló hozzám. Néha én is nehezen oldódom, sokan távolságtartónak éreznek elsőre. Amiben különbözünk az az, hogy én azért vibrálóbb személyiség vagyok, aki nem hagyja elnyomni magát, és ebben azt hiszem, az utóbbi időben sokat fejlődtem. Imádom a humort, az öniróniát.
Tudsz a társaság középpontja lenni?
Tudok és szeretek is, de kell hozzá biztonság. Nem feltétlen vagyok az a típus, aki egy ismeretlen vagy félismeretlen közegbe berobban, és rögtön természetesen adja magát. Egy olyan társaságban, ahol ismerem az embereket, felszabadult és önmagam lehetek.
Debrecenben, a színházban tudsz már felszabadult lenni?
Igen. Ez igaz az együtt töltött estékre és a próbákra is. Kezdek beilleszkedni.
Azt mondtad, hogy Violet szerepét nagyon szívesen eljátszottad volna a Tracy Letts-darabból. Miért vonzott egy ilyen karakter?
Mert jó színészi kihívás. Nem tudom azt mondani, hogy lenne személyes élményem egy ilyen karakterrel, mert hál’ istennek jó családi hátterem van, nem volt soha hosszú ideig olyan ember a környezetemben, akitől féltem volna, vagy aki megkeserítette volna az életemet. Violet színészileg izgalmas feladat, mert nagyon távol áll az én személyiségemtől.
A családod segített abban, hogy színésznő légy?
Persze. Mindig érdekelt a színészet és egyszer csak el is terelt a korábban vonzónak tűnő zenei pályáról. Zenei szakközépbe jártam Kecskemétre, terveztem, hogy felvételizek klasszikus magánének szakra a szegedi egyetem zeneművészeti karára, de közben felvettek a Pesti Magyar Színiakadémiára. Persze felvételiztem a Színműre és Kaposvárra is, csak egyik helyre se jutottam be elsőre. Így maradt a színiakadémia.
A zene jelen van az életedben?
Szeretek énekelni, és mind a mai napig fejlesztem magam. Hét évig hegedültem és hat évig zongoráztam. Az, hogy tudok kottát olvasni és van némi zenetörténeti ismeretem, a színészi pályán is előny.
Miért vonzott ennyire a színészet miközben évtizedes zenés múlt volt mögötted?
A színház nyelvén találtam meg azt a formát, amivel a legjobban ki tudom magam fejezni. Hozzáteszem, az is hozzájárult ehhez, hogy szolfézs-zeneelmélet szakon nem voltam kiemelkedő.
Intuitív alkat vagy?
Fontosnak tartom a megérzéseimet és figyelek rájuk. Eddig még nem vitt el az erdőbe.
Térjünk vissza az iskolákhoz. A színiakadémia közben felvettek a kaposvári színművészetire, de az egyetem után úgy tűnik, nem igazán találtad a helyed vagy legalábbis több színházban megfordultál.
Az egyetem után Budapesten egy független színházi csapattal kezdtem el dolgozni. Sajnos a közös munka egy fél év után elakadt és szétszéledt a társulat. Ott álltam tanácstalanul, nagyon bizonytalan voltam. Ekkor jött Kecskemét. Kecskeméti vagyok, szimpatikus műhelynek is tűnt. Bár nem lettem társulati tag, vendégként nagyon jó próbafolyamatokban vehettem részt. Dolgoztam a Mohácsi Jánossal, Rusznyák Gáborral és a debreceni előadás, az Augusztus Oklahomában rendezőjével, Keszég Lászlóval is. Eközben játszottam Budapesten is több helyen. Két előadás azóta is műsoron van, az egyik a Dohány utcai seriff, amelyet Mohácsi János rendezett, a másik pedig Pass Andrea Napraforgó című előadása. Ezután jött Szeged, a Keszég-Spiró időszak, amelyben nagyon sok mindent megtudtam magamról és szakmailag is sok lehetőségem volt fejlődni. Játszhattam a Mesél a bécsi erdőben Mariann-t, az Amadeusban Constanze-t, a XIV. Renében pedig Renét, ami egy zenés főszerep. Fontos időszak volt.
Biztonságot adott?
Abszolút. Nem volt karakteremben ott más lány. Kivételes helyzetben voltam, ami energiát adott és magabiztosságot. Nem kellett azon agyalnom, hogy mi lesz, hogy lesz. Megteremtődött egy sokkal nyugodtabb helyzet, amiben lelkileg is kiegyensúlyozottá váltam. A második évadban érkeztek új színészek is és kirajzolódni látszott egy nagyon jó színházi műhely Szegeden. Ez ismert okok miatt szétrobbant, és megint az én döntésem volt, hogy eljövök. Maradhattam volna.
Ha valami nem teljes, nem a tied, mész tovább?
Nem gondoltam volna magamról, hogy megteszek ilyesmit. Hogy merem azt mondani, hogy nincs folytatás. Sokan vannak úgy, hogy mennének valahonnan, de nem tudnak. Nekem akadt lehetőségem tovább lépni. Szerencsés vagyok.
Mit tapasztaltál Debrecenben?
Nagyon befogadó volt a társulat, szeretek itt lenni. Eddig jó munkáim voltak, és inspiráló a közeg. Sok fiatal van.
A második nagyobb szereped Debrecenben Cate figurája Sarah Kane Szétbombázva című darabjában. Mit szólsz a darab körül kialakult véleményekhez? Hogyan befolyásolja a munkátokat mindez?
Sok értékes idő ment el a próbákból azzal, hogy a darab körül kialakult bántó véleményekkel kapcsolatos érzéseinket kibeszéljük, illetve azzal is foglalkoztunk, hogyan reagáljunk ezekre a szituációkra. Ebben az értelemben sajnos befolyásolja a munkát. Engem személy szerint eléggé nyomaszt ez a helyzet. Viszont pozitív hatása is van ennek a jelenségnek, mert több ezzel foglalkozó cikket is olvastam az interneten, tehát terjed a produkció híre. Van, aki szerint nincs ennél jobb reklám. A Szétbombázva egy nagyon különleges darab. Éppen ezért a kollégáim közül sokan jelezték, nem csak Debrecenben, hogy kíváncsiak és nagyon várják az előadást.
Örültél a feladatnak?
Szerintem minden fiatal színésznő örülne neki.
Miért fontos szerinted az erőszakról beszélni? Miért jó Sarah Kane drámája?
Az erőszak nem tabu téma. Jelen van, és mindenkiben ott lappang, csak nem biztos, hogy felszínre jön. Sarah Kane élesen mutatja meg az erőszak különböző formáit. A boszniai háború, és annak brutalitása ihlette az írónőt. A világ azóta nem lett jobb. A színháznak pedig igenis feladata reagálni a külvilágra. Ami még megfogott a darabban az az, hogy mennyire egyedül vagyunk. Mindemellett a műnek nagyon jó a humora. Ha már fojtogat, jön a tűpontos feloldás.
Több darabban játszol, próbálsz. Mennyi időd marad arra, hogy ismerkedj Debrecennel?
Kevés szabadidőm van, úgyhogy kicsit be vagyok szorulva a színház és a színészház közé, de voltam már a Nagyerdőn és futottam már stadion futókörén is.
Mivel kapcsolódsz ki?
A futással vagy bármilyen más edzésformával, amire nincs mindig energiám és sorozatfüggő is vagyok.
Ha nem Debrecenben vagy, akkor hol van a bázisod?
Pest a bázis. A Debrecenen kívüli munkáim, a magánéletem és a barátaim is oda kötnek.
Van szakmai vagy egzisztenciális vágyad, amit el szeretnél érni?
Ha lenne egy saját ingatlanom, egy saját lakásom, az nagy biztonságot adna. Kicsit feszít harminc évesen, hogy nincs semmim. Ha a szakmai vágyakat vesszük, akkor jó lenne filmezni, sokkal nagyobb tapasztalatot szerezni. A színházban pedig maradjon az, ami most van: szeretnék jó szerepeket kapni és érezni, hogy gondolkodnak bennem. Ne legyen mindegy, hogy valahol ott vagyok-e vagy sem. Legyen fontos, hogy ott vagyok, érezzem, hogy van egy bizalom felém és akkor nagy kedvvel és energiával lehet teljesíteni. Ez ad egy biztonságot egzisztenciálisan, mentálisan és lelkileg is. Hisz nyilván mindenki jó akar lenni.
