Már javában zajlottak a népszerű Dürrenmatt-darab, Az öreg hölgy látogatása próbái, amikor a koronavírus-járvány miatt nem dolgozhatott tovább a debreceni társulat. Hirtelen váltak üressé a próbatermek, s hirtelen változott meg színészek élete is. Varga Klári, a Csokonai Színház egyik legnépszerűbb, legtöbbet foglalkoztatott színésze kezdetben nehezen igazodott a kényszerű helyzethez, de ma már együtt tanul a fiával, s naponta főzi az ízletes ebédeket. Egyvalami változatlan maradt: a napi 40 perc futás.
Dehir.hu: Az öreg hölgy látogatása próbafolyamata javában zajlott, amikor a szigorító intézkedések életbe léptek. Bezárt a színház, de a Dürrenmatt-darab színészei még egy ideig tovább próbálhattak Keszég László rendezővel, aztán már erre sem nyílt lehetőség. Hogyan élte meg mindezt?
Varga Klári: Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nem mehetünk vissza próbálni. Olyannyira nem, hogy a próbaruhámtól kezdve a kellék-ostoromig, mindent otthagytam az öltözőben az asztalomon, hisz folytatjuk másnap. Egyszerűen sokkoltak a történések! A következő döbbenet az volt, hogy hétfőtől már iskolába se vihettem a fiamat. Be kellett mennünk, nekünk szülőknek, a matek dobozért, a rajzeszközökért és a füzetekért az iskolába, és kilenc órakor ott álltam egyedül az üres tantermükben és akkor kezdtek el némán potyogni a könnyeim.
Dehir.hu: Mi hiányzik leginkább a megszokott életéből?
Varga Klári: Rettenetesen hiányzik a színház, és nem tudom pótolni semmivel, mert nem lehet helyettesíteni az együtt alkotás szakralitását. Túlélek, és felvértezem a fizikumom, hogy támogassa a lelkem, és az újraindulás pillanatában kirobbanhassak! Egyébként nagyon hiányzik a társulat. Az egész társulat, mindenkit beleértve.
Dehir.hu: A járvány mindenkit szokatlan, bizonytalan helyzetbe kényszerített. Mennyire kerítette hatalmába aggodalom vagy félelem?
Varga Klári: Se félelem, se aggodalom nincs bennem, mert az élet él, és élni akar, ez a társulat pedig hihetetlen mentális és emocionális tartalékokkal bír, amit ez a helyzet katalizálni fog.
Dehir.hu: Hogyan tölti a mindennapjait? Hol van jelenleg?
Varga Klári: Budapesten vagyok, a lakásunkban. Reggel fél 8-kor kelünk, rögtön fogjuk a telefont, tabletet, Mátyás fiam szalad a számítógéphez, ami az asztalára lett telepítve, és lessük a beérkező feladatokat, szkenneljük, töltjük fel a megoldásokat. Aztán kapom a futócuccom, 40 perc futás, arra, amerre a madár se jár, általában hegynek föl, aztán határaimat súlyosan átlépve ízletes, tápláló étkeket készítek szeretteimnek, mint most minden édesanya. A tanulást egy heveny tornaóra váltja, manapság a tornatanár is én vagyok, mint most minden szülő, aztán elhárítjuk az anomáliákat, és próbálunk kreatívak lenni az online térben…
Dehir.hu: A napi szintű főzésen kívül mi jelent kihívást?
Varga Klári: Sajnos a kenyérsütés valahogy nem akar összejönni. A fiam úgy definiálta, hogy kettő az egyben, mert olyan kemény, hogy ha leütnek vele ottmaradsz, viszont olyan keletlen, hogy inkább mást eszünk.
Dehir.hu: Milyen gondolatok jutottak eszébe a járvány kapcsán? Mit gondol, tanulunk majd a történtekből vagy minden folytatódik tovább?
Varga Klári: Szerintem minden megváltozik ezután, mert az emberek szívében, és valódi vágyaiban történik ebben a pillanatban változás. Persze lesz egy nagyon komoly gazdasági következménye, de az igazán nagy változást az emberek gondolkozásában hozza ezeknek a hónapoknak a megtapasztalása, és túlélése. Közelebb kerülnek a hitükhöz és egymáshoz. Döbbenetes, hogy ekkora sokk kell az emberiségnek, hogy visszataláljon önmagához, de úgy érzem, ez történik. Fontos, hogy mindenki vigyázzon magára, és vigyázzunk egymásra! És sokat leszünk együtt!
A cikk eredetije ide kattintva olvasható.
