(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2017. 11. 25.
Debrecen – A színpadon, ahol mintha egyszerre lenne jelen Rómeó és Júlia, Harry Potter és a Trónok harca. Egy mese, két színész: interjú Mészáros Ibolyával és Rózsa Lászlóval.
A jövő héten mutatja be a Rózsa és Ibolya című népmesét a Csokonai Színház. (A darabról itt olvashatnak bővebben.) A főszereplő színészek – akik már együtt játszottak a Jeruzsálemben és az Időfutárban is – ezúttal nevükben is hordozzák karaktereiket: Rózsát Rózsa László alakítja, Ibolyát pedig Mészáros Ibolya. Két próba között beszélgettünk velük.
Dehir.hu: Klasszikus mesei figurák Rózsa és Ibolya?
Rózsa László: Egyáltalán nem tipikus karakterek. Ibolya nem egy Rapunsel, aki a toronyban várja, hogy valaki megmentse, hanem üt, harcol a céljaiért és Rózsa sem egy szőke herceg, aki megy megmenteni Rapunselt. Inkább őt kell megmenteni, mert annyira önfejű és makacs. Akkor is megpróbálja áttörni a falat, ha már betört a feje, de mert nagyon akarja, végül is sikerül neki.
Mészáros Ibolya: Nem a Disney-mesékből ismert idilli szerelmet és figurákat látjuk itt, hanem egy tündérvilágban rekedt emberfiát, aki próbál kitörni a keretei közül. Ibolya esetében a földtől elemelkedettség, a tündérlét sok helyzetben idegen.
Imádja az emberi dolgokat, érdekli Rózsa élete, bele akar kóstolni az emberi világba. Az emberi és tündéri közötti határ, ami nyilván jól érzékelhető a mesében, a mi figuráink révén kicsit elmosódik, mert nem ez a fontos kettejük között.
Dehir.hu: Milyen kamasz lenne Rózsa és Ibolya, ha itt élnének közöttünk?
Rózsa László: Akiket a színpadon megmutatunk, mai tizenévesek is lehetnének. Így van megírva a történet és Tengely Gábor rendező is erre törekedett. Rózsát nem taníttatták, hisz gyerekkorától cselédként él. Írni, olvasni nem tud, hacsak Ibolya nem tanította titokban, miközben a fáskamrába zárták éjszakánként. Az érzelmi intelligencája viszont nagyon erős és iszonyatosan szeret. Ettől bájos és ettől van ennek a fiúnak ereje a fizikai erőn túl is.
Mészáros Ibolya: Ibolya mindenkihez szeretettel fordul. A rossz dolgok okát keresi, próbálja megérteni, hogy miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Rácsodálkozik a történésekre és minden erejével azon van, hogy minden mindenkinek a legjobban sikerüljön és boldog lehessen.
Dehir.hu: Ismerősek voltak a népmesei hősök? Gyerekkorukban olvastak mesét?
Rózsa László: Édesanyám olvasott nekünk lefekvés előtt, azokat a meséket nagyon szerettem.
Mészáros Ibolya: Én imádom a meséket. Amikor csak tehetem, van időm, meséket nézek és olvasok. Teljesen kikapcsolja az agyamat.
Érdekel, ki hogy él meg egy történetet, milyen fordulatok alakítják a szereplők sorsát. A mesében a legnagyobb igazságok hangzanak el és a legszebb pillanatok történnek meg.
Dehir.hu: Fiatal színészként a figurák megformálásakor tudtak a saját érzelmi életetükből építkezni?
Mészáros Ibolya: Nagyon sok jelenet szólhatna akár rólam is. Ahogy választani kényszerülnek család és valami más között. Én például Marosvásárhelyen végeztem az egyetemet, a civil életben ez nekem is kérdés volt, hogy vállaljak-e öt évet valahol, a családomtól messze, egy bizonyos cél elérése érdekében. Ez egy más szituáció kapcsán, de visszaköszönt az egyik jelenetben. Vagy ott van az a pillanat, amikor úgy tűnik, a szerelem mégsem fog győzedelmeskedni. Ilyen pillanatokat szinte mindenki megélt már a való életben is. Nyilván az sem utolsó, hogy a karakterek nevei Rózsa és Ibolya, a mi neveink. Tengely Gábor névmágiának hívta. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy Ibolyának szólítanak a próbák alatt és kerestem magamban, hogy most melyiket szólítják: a valódit vagy a szerepbéli Ibolyát.
Rózsa László: Nyilván lehet magunkból építkezni, de engem az fogott meg és ezért sem tipikus kettejük szerelme, mert együtt nőnek fel, testvérként, legjobb barátként és egyszer csak valamikor ez átfordult. Először Rózsa mondja ki, hogy
én nem a legjobb barátod akarok lenni, hanem a szerelmed.
Persze előtte még elverik egymást, Ibolya addig üt, amíg el nem mondom, hogy mi a bajom. Akkor árulom el, hogy ki szeretném állni a próbákat, hogy a kezére méltó legyek.
Dehir.hu: A rendező azt ígérte, a küzdelem valódi küzdelem lesz, egy Trónok harca… Tényleg így lesz?
Mészáros Ibolya: Abszolút így van. Attól függetlenül, hogy ez egy mesedarab, nagyon erősen megmutatkozik a gonoszság, nincs megpuhítva, nincs lágyítva.
Rózsa László: Nagy verekedések lesznek.
Dehir.hu: Ha ajánlani kellene a Rózsa és Ibolyát, milyen indokokkal győznék meg a fiatalabb vagy a meseszerető idősebb korosztályt?
Rózsa László: Hihetetlen kaland lesz, küzdelmekkel, izgalmas szituációkkal teli előadás. A gyerekeket szerintem nagyon megfogja majd a látvány, mert
a szereplők egyfolytában varázsolnak,
amit nagyon ötletesen old meg ez a rendezés. Különösen izgalmas lehet ez azoknak, akik a Harry Potteren nőnek fel és azoknak is, akik a Trónok harcát követik. Mind benne van. Ezt a világot próbálja Gábor megteremteni a színpadon. Fancy előadás lesz.
Dehir.hu: Akkor jókor érkeztek ezek a meseszerepek?
Rózsa László: Nagyon. Az egyik legnagyobb félelmem a forma, a verses szöveg. Furcsán hangzik, de ez egy nagyon szép és költői szöveg, és nehéz feladat a karakterek piszkos oldalát ilyen gyönyörű, fennkölt szöveggel visszaadni. Ezt úgy értem, hogy az életben sincsenek csak jó, vagy csak rossz emberek.
Mindenkinek van kevésbé szimpatikus oldala.
Rózsának is, s én azt is meg szeretném mutatni. Amikor robban. Ismerünk olyan helyzeteket, amikor nem épp kedves és jól csengő mondatok szaladnak ki a szánkon, például a harcoknál, már ütnél, de még kiszalad egy rím.
Dehir.hu:Hogy tud ez természetessé válni?
Mészáros Ibolya: Én küszködtem vele. Nem mindegy, hol a névelő, mikor milyen ragozása van a szavaknak. A versben írt szöveg mindig nehezebb munka.
Rózsa László: Annyira szép jelenet például, amikor először találkozik Rózsa a szüleivel: nyökög, nem tudja kifejezni magát. Tizenhat évig teljesen más közegben nőtt fel, és végre találkozik a szüleivel. Nagy szeretettel fogadják, megérintenék, de Rózsa nem biztos, hogy szeretné. És amikor először mondja ki életében, tizenhat évesen azt a szót, hogy édesapám, kiszakad belőle, hogy úgy érzi, hiányzik a lelkéből valami, vagy valaki és elmond egy érzelmes szöveget. Én ott például megpróbálok humort csinálni belőle, hogy lám itt szenvedek, de csak ilyen szép kifejezések jutnak eszembe, hogy fél karom, fél lábam, fél szívem. Ibolya is szoros kapcsolatban van az édesapjával, nagyon meg akar felelni neki és aztán mégis ellentmond, sőt el is szökik otthonról Rózsával. Néha szinte küzdeni kell a szöveg fennköltsége ellen, és ezt szerintem úgy lehet megoldani, hogy a színészben egy erős lelki töltet kell legyen, hogy a szöveg mögött tudjon állni, és bele tudjon helyezkedni az adott szituációba.
Mészáros Ibolya: És meg kell találnunk azt a formát, szócsövet is, hogy ez természetes, mai beszédként működjön.
Dehir.hu: Melyek a kedvenc jeleneteik?
Rózsa László: Szeretem, hogy sokszor elverhetem Andrist (Kovács András, Nadragulya szerepében- a szerk.). Persze ő is rengetegszer ver meg… Ráadásul én még sose harcoltam színpadon. Nagyon izgalmas.
Mészáros Ibolya: Én is kedvelem a harcokat, de izgalmas és egyben fájdalmas az öregasszonnyá változásom is. Maszkban még soha nem dolgoztam, s már önmagában érdekes, hogyan lehet beszélni, mi érvényesül a színész testéből egy nagy ruhában, maszkkal az arcán. Számomra ebben a jelenetben van az előadás legszebb pillanata is. Mikor Rózsának menyasszonyt keresnek a szülei, hogy a bánatát elűzzék, Ibolya öregasszonyként tér be a várba. A hagyományok szerint Rózsa királyfi az esküvő előtt teljesíti egy alattvaló kívánságát. Mindenki kér mindenfélét, és Ibolya is ott van öregasszonyként, s Rózsa hozzá megy oda megkérdezni, hogy mit szeretne. Ez nagyon fájdalmas pillanat. Senki nem tudja, hogy az öregasszony maga Ibolya, aki végre találkozik rég nem látott szerelmével. Szívszorító pillanat.
