„Mondjon nekem egy olyan Verdi-operát, amiben nincs jelen az Isten!”
Már javában tartanak A trubadúr próbái a Csokonai Színházban. Csaknem harminc éve, 1995-ben játszották utoljára Verdi operáját Debrecenben, holott a Rigoletto és a Traviata mellett a szerző legnépszerűbb művei közé tartozik. Ács Jánossal Verdi operájának erejéről, az énekesek Himalájáról és kihívásairól, a mester-tanítvány viszonyról és a szépségre való ráhangolódásról beszélgettünk. A Trubadúrt azoknak ajánlja a világot járt karmester, akik kedvelik az emocionálisan mélyen ható zeneműveket a barátságról, szerelemről, áldozathozatalról.
A zenetörténészek szerint Verdi életében fordulópont volt az az időszak, mikor A trubadúrt írta. Karakteresebb lesz a jellemábrázolás az operáiban, egyedi íz jelentkezik a zenében. Egyetért ezzel a véleménnyel?
Ez tökéletesen így van. Alig van zeneszerző, akinek az életművében ilyen kivételes fejlődés nyomon követhető: Verdi végigélt egy századot, és a populáris drámáktól eljutott a shakespeare-i Falstaffig. A Trubadúr az első olyan operája, amelyben a zene tökéletesen alátámasztja a személyiségek jellemét. Váltás abból a szempontból is, hogy korábban a mezzoszopránoknak a Verdi-operákban nem volt nagy szerepük. Tudjuk, hogy szerette volna Azucenának nevezni ezt a darabot, mert volt egy nagyszerű énekesnő a korban, akit nagyon kedvelt. A Trubadúrban nem a szoprán az, aki tényleg megrajzolt, mint a Gilda a Rigolettóban, vagy Abigél a Nabuccóban. Itt váltás van abban az értelemben is, hogy a tenor majdnem kevésbé fontos, mint a bariton. Nem véletlen, hogy Luna gróf karakterisztikusabb, az utolsó szó is az övé. Ez a nagy bariton szerepek egyike, és bármennyire is negatív szereplő Luna gróf, a legszebb ária az övé, amikor a szerelméről énekel. Az énekeseknek ez majdnem olyan, mint feljutni a Himalájára. Szinte nagyobb szerep, mint a Rigoletto.
Miről mesél Önnek A trubadúr?
Leonora az első felvonásbeli áriájában azt mondja, én ezt az embert, a trubadúrt annyira szeretem, hogy életem árán is megmentem. Verdi azt vallja: vagy együtt élünk, vagy együtt halunk. Ez az opera üzenete.
A Trubadúrban két fontos vezérmotívum van, az egyik egy vérbosszú, Azucena vérbosszúja anyja haláláért, a másik egy szerelmi háromszög Leonora grófnő, Luna gróf és Manrico, a trubadúr között. Csak az egyik szál elég lenne, hogy vezessen egy operát…
Ez is Verdi gazdagsága és elképesztő fejlődése, és bár drámai és borzasztó kimondani, de az, hogy megjárta a mennyet, majd a felesége és a gyermekei elvesztésével a poklot is, jót tett a művészetének. Szenvedés nélkül nincsenek zeneszerzők. Igaz, amit mond, de az az opera Azucena története: akkor is jelen van, ha nincs színpadon, a többiek pedig résztvevők ebben a drámában. Verdi az egyik levelében arról ír, hogy a hang szépsége mellett a négy szereplő esetében alapvető követelmény a művész képessége, hogy a figurát életre keltse, a szólam ambitusa, mert itt a legszélesebb regisztereket kell énekelni: ez a szopránnak két oktáv és egy nagyszekund, a mezzoszopránnak két oktáv és egy terc, a tenornak a felső C-ig majdnem két oktáv, a baritonnak pedig több mint két oktáv. Nem akárki énekelheti. Ilyen értelemben a mezzo szerepe a legnehezebb, mert egy tenornál nincs mese, megkívánjuk a magasságot, a szoprán és a bariton is egyértelmű, de azt, hogy mezzoszoprán énekeljen egy A-t lenn és egy C-t fenn, ez nem mindennapos. Nekünk a legnagyobb csoda, hogy Gál Erika, aki Debrecenben fogja énekelni a szerepet, egy világklasszis énekesnő. Mondhatjuk, hogy a hang szépsége is megvan, mindent leénekel, ami írva van, és rendkívüli színészi képességgel rendelkezik.
Karmesterként mit gondol a feladatának egy opera színrevitelében?
Nagy nyitottsággal és alázattal kell szolgálnom a zeneszerzőt, az énekeseket pedig olyan helyzetbe hozni, hogy a legjobban ki tudják fejezni a zeneszerző gondolatát. Az operakarmesternek nincs más feladata. Ha ezt felülírja az ego, az nem alkalmas erre a specifikus világra, ami az opera. Nyolc különböző Trubadúr produkciót vezényeltem az életem folyamán és most is felfedezek egy-két olyan dolgot, amit eddig nem láttam benne. És nekünk az a dolgunk, hogy mindent lássunk. Leonard Bernstein látott százat, én mondjuk negyvenet. Ez a különbség. Nem az a kérdés, hogy ki a jobb, hanem hogy ki az, aki jobban megközelíti a Bibliát, ez esetben Verdi partitúráját. Ez egy állandó úton levés, keresés, amelyben mindig tudnom kell a helyemet. A rendezők ma újra interpretálnak egy partitúrát. Én ezzel nem értek egyet. Lehet modern módon viszonyulni hozzá, de nem újra kell gondolni, hanem a mélyére látni. A most készülő Trubadúrban hagyományos rendezést láthat majd a közönség Gemza Péter igazgató úrtól, aminek nagyon örülök, mert ezek a zenék nem igénylik, hogy mindenáron új köntösbe öltöztessék őket. A világ egyik legkiválóbb karmestere, Toscanini ezt csinálta egész életében. Az ő asszisztense, Tullio Serafin folytatta Toscanini útját, majd Serafiniét maestro Abbado 20 éven át, én (és még egy páran) pedig asszisztensként a Scalában az Abbadóét. Ez az egyenes vonal az én generációmmal véget ér.
Miért szűnik meg ez a mester-tanítvány viszony?
Látja, ezt én magam sem tudom. A világ ma annyira gyors, az elmélyülés nem kötelesség.De én azt hiszem, hogy csak így van jövője az operának. Muszáj, hogy szép és koherens legyen, amit a néző lát és hall, ez nem lehet konfliktusban, mert akkor kikerül az opera teréből és fogalma sincs, miről van szó.Hisz az opera lelki ráhangolódás a szépségre, az Istenre. Azért jó karmesternek lenni, mert az ember nemcsak egy szólamot lát, hanem az egészet, amiből a gondolat születik. Nekem az a kötelességem, hogy átadjam ezt a gondolatot. Előadóként szükségem van a hallgató lelkére, hogy jelen legyen, befogadjon egy üzenetet. Pierre Boulez, a huszadik század egyik legnagyobb muzsikusa mondta a múlt század közepén, hogy az opera az egyik legidétlenebb műfaj, mert ha nem csináljuk lélekkel, lelkesedéssel, és legfőképp önzetlenül, akkor hirtelen nevetségessé válik.
Verdi zenéjét ezek szerint az Istenhez való közeledés egy módjának tekinti?
Hát mondjon nekem egy olyan Verdi-operát, amiben nincs jelen az Isten! 27 operát írt (26 és a Messa Da Reqiuem). Verdit azzal vádolják, hogy nem volt egyházszerető, de ez Olaszországban abban a korban teljesen természetes volt. Még Manzoni, aki a legnagyobb katolikus olasz író volt, ő sem volt templomba járó, de az istenhitük minden oldalról tükröződik. Verdi minden operája transzcendentális, hihetetlen mélységekkel és magasságokkal. Nemcsak beszélt a kereszténységről, hanem mélyen keresztény volt. A végrendeletében az volt, hogy létre kell hozni egy idősek otthonát Milánóban, és minden kiadónak, aki Verdi művet ad ki, kötelessége a bevétele arányában bizonyos összeget szánnia erre az idősek otthonára. Ez az otthon ma is létezik. A szövegírója, Cammarano, aki A trubadúr szövegét is írta, írás közben meghal. Ki támogatta a családot, úgy, hogy nem csinált ennek publicitást? Verdi. Magáért a jóért tette. Zeneileg elképesztő erejű imák vannak ebben az operában.
Az Azucenát alakító Gál Erikáról már beszélt. Kik szerepelnek még szólistaként a most készülő Trubadúrban?
Nagy ajándék, hogy lesz egy olasz tenorunk. Amerikai olasz, olasz szülők gyermeke, de az USA-ban csinált karriert. Riccardo Massiról van szó, aki ezt a szerepet is énekelte már a MET-ben (New York-i Metropolitan Opera − a szerk.) és a Turandot Kalafját is. Nagy egyéniség, akit barátságból lehetett elérni, mert azokat gázsikat mi nyilván nem tudjuk kifizetni. Manrico olyan tenor kell legyen, akinek elsősorban remek a hangja, mert ha a legkisebb problémája van, az rögtön, a színpadok mögötti első szerenádjában kibukik. A debreceni közönség látni és hallani fogja, hogy Massi mennyire remek választás. Van egy csodálatos Kálmándy Mihályunk, aki a próbán olyan magas szinten énekelt, amit én még Magyarországon nem hallottam. Nem véletlen, hogy Olaszországban is találkoztunk. Perfekt olasz, ami nagyon fontos dolog, hisz a zene és a nyelvezet ebben az operában szimbiózisban van. Kálmándynak nagyon örülök, ő egy igazi világklasszis. És van egy olyan szopránunk, akit nem ismertem, Ádám Zsuzsanna, aki gyönyörű hangjával, csodás színpadi megjelenésével ideális Leonora lesz. Ha a Gondviselés is úgy akarja, hogy betegségek nélkül érkezzünk a premierre, akkor egy szép és igaz Trubadúrt láthat a közönség.
Vajland Judit interjúja
Fotók: Máthé András
