Film Christian Paccoud-ról

Helyszín: Fesztivál Klub – Vencel söröző és étterem
Időpont: 2014. március 21., péntek, 20 óra

A rendezvény megtekintése ingyenes!

CHRISTIAN PACCOUD ÉS A SZEGÉNYEK ZONGORÁJA

Christian Paccoud
Christian Paccoud

Amikor PIERMARIA feliratú harmonikáján önmagát kísérve Christian Paccoud énekel a színpadon, az olyan, mintha egy éppen kitörő vulkán tetején találnánk magunkat. Mindent elsöprő módon lövelli elénk szorongásainkat, félelmeinket és reményeinket. Egy pillanatig sem hagy békén, mint egy rakoncátlan rosszcsont. Christian Paccoud már lassan harminc éve énekel. Termékeny és közkedvelt szövegíró és zeneszerző, aki soha nem törekedett arra, hogy sztárrá váljék. Vérbeli anarchista, félénk és morcos, maga az eleven nyúzottság, de hallgatóinak mindig legfényesebb arcát mutatja. Akik szeretik, villámgyorsan képesek összegyűlni egy jó közös éneklésre, ha megneszelik érkezését: udvari bolondok és ivócimborák…
Christian Paccoud sokkoló, ritka és különleges: összezavar és újraértékel mindent, amit a dalról ezidáig tudni véltünk, felrúgja a régóta kimunkált szépséges hierarchiát. Paccoud ökölcsapás a gyomorba, szemtelen köpés a levesbe. A szegények zongorájának hangjára síró, álmodó, tangózó és lázadó énekes. A Cseh Tamások és Vlagyimir Viszockijok fajtájához tartozó dalköltő, aki még köztünk él. Dalaiban a mindennapi élet köszön vissza fanyar humorral, öniróniával keverve, tangóharmonikájának hangjai a párizsi mulatók hangulatát idézik. Fellépése a Deszka Fesztiválon igazi csemege.
S hogy mi köze Christian Paccoud-nak Magyarországhoz?
Az Európai Fordító Műhely kezdeményezésére született meg 2007-ben A test fényei című Valère Novarina-kötet magyar fordítása. A kötet megjelenése szülte egy magyarországi Novarina-felolvasóest megszervezésének ötletét. A végeredmény aztán – többnapos műhelymunka után a 2008-as Deszka Fesztivál keretében – egy sanzonest lett Christian Paccoud és néhány debreceni színész előadásában. A zene és Christian karizmatikus személyisége ideális közvetítőnek bizonyult. A közös éneklés hidat, testi kapcsolatot teremtett a francia alkotók és a debreceni művészek között. Néhány hónappal később ugyanez a „koprodukciós” sanzonest már az orléans-i színházban volt látható és hallható, ahol a Paccoud-rajongók hangos bravózással ünnepelték Christiant és a magyar színészeket. Mindennek természetes folyományaként jött létre 2009 tavaszán a Csokonai Színházban Valère Novarina Képzeletbeli operett című előadása. A vállalkozás szenzáció számba ment, mivel ezt a darabját Novarina önmaga még soha nem rendezte meg. Christian szerint az alkotópárost kezdetben tipikus franciaként kezelték Debrecenben: „Ezen át kellett esni…azt ismételgettem, hogy ‘nem az Eiffel-torony vagyok’. Mi nem Edith Piaf, vagy Maurice Chevalier vagyunk, hanem a kultúránk, a nyelvünk barlangászai. Amikor a debreceniek ezt megértették, kinyílt egy ajtó…” Christian nyitottsága, szociális érzékenysége, a munkával szembeni alázata és nem utolsósorban az, hogy varázslatos zenész, tiszteletet és csodálatot váltott ki a magyar alkotótársakból. A közös munka különleges előadást szült, mely sikertörténetet írt: 2010 novemberében a párizsi Odéon Színház közönsége fogadta öt estén keresztül töretlen ovációval.
Ez utóbbi eseményről forgatócsoportunk is hírt adott. Éber álom című egyórás dokumentumfilmünket a Csokonai Színház párizsi vendégjátékáról 2010 decemberében láthatták a Duna Televízió nézői. A párizsi forgatás során Christian Paccoud-val annyi anyagot rögzítettünk, hogy csekély kiegészítéssel egy színes portré is kikerekedett belőle. Kameránkkal ellátogattunk az otthonába, ahol az életéről, a zenéről és általában a művészetről vallott felfogásáról beszélgettünk vele, majd együtt végigjártuk azokat a kis belleville-i utcákat, ahol ideje javát tölti, és ahol még elevenen él a bárokban zenélés régi párizsi hagyománya. Rögzítettük csaknem egy teljes koncertjét a Falabar kávéházban, ahol régi barátaival közös éneklésre is sor került. A mai, eleven Párizsnak a magyar nézők számára kevéssé ismert arca látható felvételeinken – mely egészen más, mint amit a turistáknak mutat.

CHRISTIAN PACCOUD

Christian Paccoud és Valère Novarina
Christian Paccoud és Valère Novarina

Christian Paccoud 1954-ben született a franciaországi Isère-ben. Ötéves korában kapta első harmonikáját. Számára a harmonika nem csupán hangszer: elválaszthatatlan társ a színpadon, amit szinte megbűvöl. Kamasz- és fiatalkorában vidéki bálokban és bárokban lépett fel. Az 1980-as években kezdte hivatásos előadói pályáját különböző párizsi mulatóhelyeken Maurice Fanon és Alain Féral oldalán.
Színházi bemutatkozása 1996-ban történt Valère Novarina A lakoma (Le Repas) című darabjában. A filozófus-drámaíró-képzőművész-rendező Novarinával, aki a kortárs francia színház egyik legfontosabb és legelismertebb alkotója, azóta is töretlen és gyümölcsöző a munkakapcsolata. Azóta az összes Novarina-előadás zenéjét és dalait ő szerezte, számos alkalommal az előadások aktív szereplőjeként önmaga adta elő dalait a színpadon. Szinte elválaszthatatlan párossá váltak az idők során: modernkori Don Quijote és Sancho Panza. A Képzeletbeli operett (L’Opérette imaginaire), A vörös kezdet (L’Origine rouge), A dühödt tér (L’Espace furieux), Színpad (La Scène) és Az ismeretlen tett (L’Acte inconnu) című előadásaikkal bejárták Franciaország és Olaszország színházait. Legutóbbi közös bemutatójukat 2011 januárjában tartották a híres párizsi Odéon Színházban A valódi vér (Le vrai sang) címmel. Termékeny együttműködésükről Christian így vall: „Soha nem munkát jelentett számomra Valère szövegeit megzenésíteni és énekelni, hanem mindig utazást. Utaztam bennük, kitapintottam szívverésüket, belélegeztem őket, és az is megesett, hogy kiöklendeztem magamból némelyiket. Az egyszerű emberek méltóságával illeszkedtek a zenémhez, és mindenki dalszövegeivé lettek. A postástól a tűzoltóig, az ápolónőtől a pékig mindenki hazaviheti közös dalainkat – hogy, ha akarja, téli estéken énekelje őket.”
Christian Paccoud más neves francia színházrendezőkkel is számos előadásban dolgozott zeneszerzőként, muzsikusként, énekesként és színészként: Olivier Py-vel az Orfeusz arca (Le Visage d’Orphée) és a Mi, hősök (Nous les héros) című előadásokban, Claude Buchvald-al az Übü királyban, a Képzeletbeli operettben, a Morderegripippio…-ban, a Hálótermi Odüsszeuszban (L’Odyssée au dortoir), Nicolas Ducron-nal a Babouch úr sípjaiban (Les Sifflets de monsieur Babouch).
Önálló zenés estjei:
Dansez les Pantins (Jean Yves Rivaud zeneszerzővel, 2004)
Polion, a csavargó (Polion le vagabond, 2005)
Artúr, a cipőhorgász (Arthur, le pêcheur de chaussures, 2007)
PACCOUD NOVARINÁT énekel avagy A valóság dicsérete
(PACCOUD chante NOVARINA ou Éloge du réel, 2008)

Számos franciaországi fesztivál állandó vendége, némelyiknek szervezője, valamint készített előadásokat fogyatékos kamaszokkal, illetve általános iskolás gyerekekkel is. 2014-ben pedig színházrendezőként is bemutatkozott: Artúr, a cipőhorgász címmel saját darabját állította színpadra – épp a debreceni deszkákon.

deszka logo rgb png-02_web

Szereposztás

szerkesztő
Mispál Attila
Rideg Zsófia

hangmérnök
Wahl Frigyes
Belovári Tibor

operatőr
Marossy Géza

vágó
Szirti Anina

rendező
Mispál Attila

 

Duna Televízió – Csokonai Színház, 2011.

vetítési idő: 52 perc

Térkép betöltése...
DÁTUM / IDŐPONT HELYSZÍN MŰFAJ

2014/03/21 péntek


20:00


Fesztivál Klub – Vencel Étterem és Söröző, Debrecen

Mispál Attila: Hív a Hold