Debrecen – A debreceni professzor, akinek szobra van az egyetemnél, vérrel írta alá az ördöggel kötött szerződést, aztán lenyomta az Ászokat. Kritika.
Nagy idő 150 év. Ezt mi is tudjuk, akik abban a korban élünk, amikor a két-háromszáz ezer forintos mobiltelefonok is elavulnak két év után. Ennek megfelelően azzal is tisztában vagyunk, hogy a színház ma egészen más, mint akár a zseniális Vilmos mester, vagy mondjuk az ő halhatatlan szövegeit végtelenül szemérmesen magyarító Arany János korában volt. S rendben is van ez. Mi is mások vagyunk. Bizonyos értelemben nagyon is jó helyzetben: például egy színházbérletet simán hazavihetünk egy ilyen csúcsteló árának nagyjából a tizedéből.
Októberben már hamarabb érkeznek az esték, este hét felé már erősen sötétedik. Kedvünk támad ilyenkor már arra, hogy színházba menjünk. Nem a jubileum miatt, azt meg kell hagyni a protokollnak. Hanem mert kíváncsiak vagyunk A magyar Faustra. Aki létező, valós személy volt. Hatvani Istvánnak hívták, és szobra van az egyetem mellett. Ez persze nem garancia arra, hogy az a több ezer hallgató, aki ott tanul, tudja is, ki volt ez a szikár, különös tekintetű professzor. Ahogy a debreceniek többségének sem biztos, hogy van bármi fogalma is az ördöngösnek tartott tudósról. Ezért is volt nagyszerű ötlet Orbán János Dénes darabját színre vinni a jubileumi évad nyitányaként. Az is érdekes, hogy látja Debrecent és a debreceniséget ez a kortárs, negyvenes és erdélyi születésű szerző (s végre nem csak az igazán Debrecenben híres Szabó Magda-darabokból kapunk erről leckét), meg az is, ki is volt valójában Hatvani.
Ez utóbbira a választ megkaphatjuk a lexikonokból, meg a Google és a Wikipedia világából. Vérbeli tudós, akit minden érdekelt: a fizika, a kémia, a matematika, a csillagászat, az orvoslás, a filozófia, a teológia és még a bűvészet is. Az ördöggel kötött alkujáról, az igazság kereséséről viszont már az életében szárnyra kelt legendák mesélnek. Meg persze Jókai Mór, akinek Hatvaniról szóló műve Orbánra is hatással volt.
Mindez persze a körítés. A főfogás maga az előadás. Amire beülve azt is gondolhatjuk, hogy meghatározó lesz erre a jubileumi évadra nézve, mint az első szerelem (vagy az első pofon?) az egyén későbbi életére. A kezdés pazar, látványos. Zenészek a színpadon, fény- és hanghatások, tömegjelenetek, angyalok, ördögök – nagyon komoly arzenál vonul fel. Amikor a színpadra ültet zenészeket a rendező, az külön ígéretesnek tűnik. Nem csalódunk most sem: Könczei Árpád tényleg jó zenét írt A magyar Fausthoz. Olykor klasszikus hangulatú, néha dzsesszes, de végig szerethető, teljesen együtt él a játékkal.
A darab sokszereplős, de igazán néhány fő alakra épül. Hatvani István bőrében Mészáros Tibor láthatóan jól érzi magát: lazán, természetesen hozza a tudós figuráját – pedig a szöveg stílusa kínálná, hogy legyen egy kicsit modoros, de szerencsére nem ezt az utat választja. Lucifert ezúttal nő alakítja, Varga Klári. Ezen nem csodálkozunk, hiszen Kevin Smith (Shop Stop-sorozat) annak idején megmutatta, hogy Jézus lehet néger, az Úr pedig (énekes)nő is. Varga Klári pedig szenvedélyesen hozza ezt a szerepet, ügyesen egyensúlyozva a bukott angyal és a gonosz között. Az előadás harmadik sztárja Lucifer szolgája, Mefisztó, akit Mercs János tesz hitelessé és hihetővé. Okosan, de nem túlzó gesztusokkal él, és kísérti Hatvanit, aki az utolsó a 666 mágus sorában, s rajta áll vagy bukik, mi lesz az emberiség sorsa. Mellettük még a nőnemű, rafináltan kísértő pokolfajzatokat (Nátha: Nánási Brigitta e.h, Rüh: Zeck Júlia m.v. és Kankó: Szanyi Sarolta) és a három garabonciás diákot érdemes kiemelni, akik remekül idézik fel a Hatvani-legendákat és anekdotákat, s tolják, görgetik előre az eseményeket. Papp István, Pál Hunor, Janka Barnabás triója kellemes perceket szerez a nézőknek. Felvillannak a legismertebb történetek: miért is ne mondjon olyat a gonosszal szerződött Hatvani, hogy vigye el az ördög; vagy hogyan lesz bálterem egy annyira picike kis városi házikóból, ahova még a professzor macskái is alig férnek el, s miért fogják másnap kivégezni sok ezer kilométerre Debrecentől a török szultán szakácsait…
A cikk folytatását itt olvashatja.
