2016. augusztus 27-én 17 órakor nyílt meg Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervező Élő vonalak − Beszélő színek című kiállítása színházunk első emeleti körfolyosóján és nézőtéri büféjében. A tárlatot Kubik Anna Kossuth-díjas színművész e szavakkal nyitotta meg:
„Mulassatok, a hinta indul,
nézzétek e szines pokolt.”
-rikkantja a közönségnek Kosztolányi kesernyés színésze.
Színes pokolnak nevezi a színházat, s „szédülő körforgatag”-nak… A komédiás dalának kezdősorai ezek. S én pedig nem véletlenül citálom ide ezt a verset, Gyarmathy Ágnes kiállított alkotásai közé, hisz csak első és felszínes látásra tűnik úgy, hogy egy jelmezkiállításon lennénk!
Tisztelt Hölgyek és Urak, Kedves Közönség, Kollégák, Barátaim!
Arra szeretnék célozni, hogy amit itt látnak, az bizony színtiszta, nagybetűs Poézis! Sokan sokféleképp próbálják megfogalmazni, mi is a költészet, a vers, nekem Kodolányi Gyula gyönyörű meghatározása a legszebb: az emberi gondolkodás gyémántfoglalata! Nos, ezek a ruhák itt számomra megtestesült gondolatok! Nem az anyag, bár mindig gondosan kiválasztott, nem a varrás, bár rengeteg szorgos kéz (köztük az övé is) varrta éjjel-nappal, nem csupán a fantázia, bár azzal is bőséggel megáldotta alkotóját a Teremtő, hanem a fantáziát is meg- és elemelni képes nagyszerű GONDOLAT bennük a megkapó! Nehéz is emiatt meghatározni Gyarmathy Ágnes igazi szerepét a színházban, mert távolról sem jelmez-, díszlet-, még csak nem is látványtervező az igazi státusza, hanem amolyan igazi, jóféle Színházi Ember, aki a színház egészében tud gondolkodni, aki soha nem önmagát akarja megvalósítani, hanem minden meglévő s nem kevés képességét szolgálatba állítja mindenkor az adott szerző, a darab iránti mélységes alázattal, még ezt tetézve mindent felülíró szeretettel! Mindig megnyugszom, ha azt látom, az Ő neve is szerepel az alkotók között! Színészként a legnagyobb biztonságban érzem magam mellette, mert tudom, nem fogja szó nélkül hagyni tévedéseimet, mindenről kérdezhetem, betéve tud minden lényegeset egy adott korról, az adott emberi szituációról, bölcs és intuitív… s míg én egy alak megformálásán nyűglődöm hónapokig, ő az összes szereplő (létező és gyakran nem is létező) gondját-baját megoldja fejben már az olvasópróbára! De egyben dramaturg is, író is, koreográfus is, várom már, hogy mikor fogja vezényelni a Kodály Filharmonikusokat is, mert szerintem ez a tudás is a tarsolyában, illetve varródobozában van, hisz minden fodorban, ruharáncban ritmus és élő dallam zümmög vagy zakatol szándéka szerint! Nincs műfaji korlátja sem alkotásainak, tragédia vagy komédia, opera, operett, musical, táncjáték, mese (biztosan kihagytam valamit, mert nem létezik követni műfajok közti cikázásait)… Ám hogy a költészetnél maradjunk, tessék csak felfedezni, kérem: ott egy lila szonett, amott egy mélybarna ballada, majd egy szürke elégia, aztán smaragdzöld óda, egy éjfekete zsoltár, vörös rapszódia, egy himnikus fejfedő, egy sokat látott epikus vállkendő… és sorolhatnám végtelenségig.
Velem már nagyon fiatalon, kezdő színésznőként képes volt elhitetni, hogy nem egy szeplős, gyerekkorban sokat csúfolt vörös hajú, rút kiskacsa vagyok, hanem a Bajuszverseny című tv-s mesejáték nyafka királylánya, ilyen módon, ruhája által módosított tudatállapotomban aztán minden gond nélkül, vígan grasszáltam a Gellért-hegy egy magas és meredek mellvédjén egy addig sosem látott vízkékségű, lehelet selyemruhában, még énekelni is mertem benne, pedig erre tényleg ritkán vetemedem! De sosem felejtem el kolléganőim kitörő örömét sem, (a „férfi színésznőékét” sem), mikor a Régimódi történet ruháit próbálgattuk! S nem csak azért voltunk hálásak, mert végre nem ballonkabátban játszhattunk, hanem mert ruhái mindenkor jellemet ábrázolnak, beszélnek és gondolkodnak − sokszor helyettünk, színjátékosok helyett is, méghozzá nem a tudott-unott valóság kopott s kopogó hangján, de a már említett költői nyelvezettel!
Illyés Gyula úgy írja Örök művek világa című versében, hogy: „minden igazi mű ellenállási fészek, átvetett hídfő, tüzelő erőd detronizálni a zsarnok időt”… Én úgy látom, Gyarmathy Ágnes sokszínű, sokrétű gondolatisága ellene mond mindennek, ami butaság, gőg, gagyi, színtelen-szagtalanság, slampos-felületesség, s átvetett hídfőként ízlést formál, szépségre nevel, tudatosságot hirdet! Itt az ideje, hogy mi színháziak – a publikum nevében is – hálás köszönetünket fejezzük ki ezért. Annál is inkább, mert a közelmúltban, néhány napja szép, kerek születésnapját ünnepelte!
Fogadják szeretettel mostani nemes ajándékát!
A kiállítást ezennel megnyitom!
Debrecen, 2016.08.27.
Fotógaléria
Fotó: Máthé András
