A saját kamaszkoráról, kamasz fiáról is beszélgettünk Varga Klárival a pénteken bemutatandó Imágóval kapcsolatban. A színésznő a kamasz fiú, Gregor Samu édesanyját alakítja Pass Andrea író-rendező darabjában, s bevallotta, annyira megérintette a szerep, hogy szinte az álmaiba is belekúszott. Azt mondta, az Imágó a személyes életünkbe nyúl bele, hisz Pass Andrea – ahogy azt megszoktuk tőle – nagyon fontos kérdéseket boncolgat.
Milyennek látod ezt az anyát? Részt tud tevékenyen venni a fia életében, elsősorban érzelmi életében, vagy marginális helyzetben van?
Nagyon sok másik embertől függ ennek az anyának a helyzete. Megfoghatatlan, bizonytalan egy kicsit. A férje a fókusz, hozzá képest viszonyul ő is a történésekhez, így a saját szándékai, akarata, háttérbe szorulnak. Van benne egy nagy adag féltés, de nagyon rejtve, mások dialógusaiból vagy apró gesztusokból, pillantásokból, sóhajokból ismerjük meg az ő családbeli szerepét. Érzékeny pókfonálból tevődik össze ez az anyakép, ami nagyon ambivalens: sok jó és sok gyengébb pillanata van, és nekem az a feladatom, hogy megtaláljam ezek arányait. Azért nagy kihívás a szerep, mert érzelmes ember vagyok, az érzelmek felől közelítek és Andrea azt kéri, hogy próbáljak meg kicsit távolságtartóbban rálátni a szituációkra. Rövid időkre tűnik fel, és bár vannak nagy feszültségű pillanatai, amikor vulkánszerűen előtör, nem ő a hangsúlyos, csak rácsatlakozik bizonyos pillanatokban a történésekre. Mindennek ellenére erős kötődések, félelmek, hiányok vannak jelen.
Meg tudná tartani ez az anya a fiát? Tudna segíteni rajta?
Nem tudom. Nagyon nehéz kérdés. Mint színésznőt, anyát is mélyen megérintett ez, szinte belekúszott az álmaimba. Van egy tíz éves fiam, és vannak harcaink, miközben mindennél jobban szeretjük egymást. Az Imágó mindenkinek a saját sztorija. A személyes életedbe nyúl bele nagyon erőteljesen. Érdekes módon előhozza a kamaszkoromat, és azt is, ahogy most szülőként viszonyulok a fiamhoz. Előhozza azt, ahogy kamaszként teljes apátiába tudtam süllyedni egy bizonyos életszakaszomban és a szüleim kiabáltak: hogy „Klári nézz fel legalább a tányérből. Itt vagyunk!” De nekem ehhez képest hiperkönnyű dolgom volt. Ma nagyon nehéz egy kamasznak megtalálnia, hogy mihez kéne kapcsolódnia, és mi az, ami igazán fontos. Andrea mindig rettentő fontos kérdéseket boncolgat. Ő tudja, és ez az ő titka, hogy mennyire írja bele a saját életét, de az biztos, hogy nagyon közel áll ehhez a korosztályhoz. Közel áll hozzájuk, de ami még fontosabb: velük van. Ez a lényeg.
Nem lép be önkéntelenül egy-egy szituációban a játék közben, hogy Varga Klári itt mit tenne anyaként?
Nem. Én magam is sokkal érzékenyebben állok ehhez. Inkább társként és segítőként látom magam, nem annyira anyaként.
Milyen gyerek Gregor Samu?
Egy végtelenül drága, édes gyerek. Az ember folyamatosan ölelgetné.
(fotó: Máthé András)
