(Forrás: http://operavilag.net/) Merényi Péter, 2015. június 22.
Prokofjev A tüzes angyal című műve a Bartók Plusz Operafesztiválon, 2015. június 20. A Csokonai Nemzeti Színház vendégjátékáról MERÉNYI PÉTER tudósít
Az ördögűzés orgiába torkollik, az apácák prostituálódnak, a zárdafőnöknő a legbujább kéjenc. Mefisztó tényleg csak egy jelenet erejéig van a színpadon?
A tüzes angyal misztikus mű, nem csak az okkultizmus és a mágia miatt. A ténylegesen cselekvő szereplők meg sem jelennek a színpadon. A tüzes angyal mintha csak a főszereplő tudatában létezne, a hősnő szerelme, Heinrich csak az elbeszélésekben és a színfalak mögött cselekszik. Mephistophelest is csak egy humorosan groteszk jelenetben látjuk, viszont az ő világa áll az opera hangulatának hátterében. Silviu Purčarete rendezése ezt a gondolatot emelte ki: Mefisztót egy némaszerepet játszó prózai színész (Mészáros Tibor) és egy operaénekes (Kóbor Tamás) alakította. Az ikerfigurák csak egy jelenetben találkoztak, Mészáros Tibor viszont folyton a játéktéren mozogott.
Prokofjev az 1920-as évek végén komponálta A tüzes angyalt, operáját azonban csak halála után, Párizsban mutatták be. A szövegkönyvet a zeneszerző írta Valerij Brjuszov orosz szimbolista költő és író azonos című regénye alapján. Prokofjev később a 3. szimfóniában használta fel A tüzes angyal témáit és zenei anyagát.
Purčarete rendezést 2010-ben mutatták be, nagyrészt más szereposztással. A látványszínházi elemek szinte azonosak a rendezői koncepcióval (díszlet- és jelmeztervező: Helmut Stürmer): szürreális, groteszk világot tárnak elénk, az egyértelmű látványelemek és szimbólumok sokszor ironikussá válnak, mintha egy horror show színházi paródiáját látnánk.
Sebastien Soulès (Ruprecht) meleg, selymes bariton hangszínnel énekelt, egyenletes és kiegyensúlyozott színészi és énekesi teljesítményt nyújtott. Telt hangját csak néhol nyomta el a zenekar. Bátori Éva (Renata) intonációja eleinte Debussy-dalok hangulatára emlékeztetett, később hisztérikusan, súlyosan, drámaian tolmácsolta szólamát. A mellékszereplők, karakterszereplők közül Bódi Marianna (Jósnő) emelkedett ki erőteljes hangjával, tiszta szövegérthetőségével. Böjte Sándor (Jacob Glock) szögletes frázisai karakteresek voltak. Gippert Béla (Agrippa) eleinte erőltetetten énekelt, később megformáltabbá vált hangja. Azt hittem, Mephistopheles szerepéhez buffonális hang illik, azonban Kóbor Tamás (helyenként baritonális) tenor hangszíne is illett a figurához. Cseh Antal (Johann Faust) telt, nemes vibratóival, tiszta szövegértehetőségével hívta fel magára a figyelmet. A Zárdafőnöknő szerepében Kun Ágnes Anna lépett színpadra: széles hanggal, tág dinamikával intonált. Wagner Lajos (Inkvizítor) enyhén színtelenül énekelt, helyenként fenségesebb lehetett volna. Dobi-Kiss Veronika (Szállásadónő) határozott színészi játéka mellett Lakatos Gergely (Szolgáló) hangja néhol nem hatolt át a zenekaron. Udvarhelyi Péter (Matthieu) beszédszerűen intonált, Hajdu András az Orvos, Ürmössy Imre a Kocsmáros szerepében énekelt.
A Kodály Filharmonikusok és a Csokonai Nemzeti Színház Énekkara meglepően pontosan, fegyelmezetten játszott (karmester: Medveczky Ádám, karigazgató: Gyülvészi Péter). A vonósok áttekinthetően, jelentős hiba nélkül, együtt szóltak. A hárfa és a rézfúvók több helyen látványos hangszínnel gazdagították az előadást.
A miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon nehezen előadható operakülönlegességet láthatott a közönség, azonban a sétálóutcán bóklászva nem volt olyan érzésem, mintha egy művészeti fesztivál lázában égne a város. A kisszámú közönséget és az importált előadást látva pedig elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán Miskolc polgárait és művelődését szolgálja-e az előadás. Mindenesetre Mefisztó és a társulat, ha nem is tett (zene)szociológiai és metafizikai csodát, azért színházi és zenei bűvészmutatványokra képes volt.
Fotók: Bartók Plusz Operafesztivál
