Már láttuk című kiállítás megnyitója

Már láttuk − 2016, tintasugaras nyomat

Keveset tudhatunk ezekről a fotográfusokról, akik a napi sajtót látták el fényképpel. Az archívum nagyszámú képe nincs megmagyarázható viszonyban a közölt képek számával. Az állami finanszírozásból létrehozott „pazarlóan” nagyszámú kép, ami talán nem is számíthatott semmifajta láthatóságra (töredékük került csak a sajtó kanálisán keresztül nyilvánosságra), mondhatni hasztalanul jött létre. Így a láthatóság kényszere be is indította az archívum létrehozásának folyamatát; ugyanakkor ezzel az akkumulációval ismét létrehozta önmaga beláthatatlanságát, amely ma különféle helyzeteket kiszolgálni tudó kommunikációs archívumként lehet jelentős.

Ma, a képpel történő fordulat nyomán, változásban van az eredeti rend, szándék, megőrzés; most már az archívum fogalma és ebből következően használatának gyakorlata és társadalmi szerepe is változik. Továbbra is fennáll a képek mint egységes egészek esetleges haszontalansága, mégis számtalan emberarc, intézmény, közéleti esemény dokumentum-részei.

A válogatás a fotográfus szempontját, napi és esetleg hosszú időszakra húzódó munkája irányát fedi fel. A színe és visszája nyomat egyik felén a munkahely (otthonossá tett) szubjektív terének azonosítása, feltárása, a másik oldal a társadalom tereinek objektív reprezentációja. E két térfél elszakadtsága, az egyidejű átlátás hiánya: csak az emlékezés segíthet az egyik vagy másik oldalról való megközelítés összekapcsolásában.

A Már láttuk utalhat a reflektálatlan, a nyilvános tér magára maradottságára, az abból kivonult társadalom képére, ami jelen összefüggésben a kortárs művészet társadalmi felelősségvállalásával, azaz ennek hiányával von párhuzamot. A papír két oldalán nyomtatott képek azt a nehézséget mutatják, amikor egy időben lehetetlen látni az egymásnak hátat fordító vagy egymás takarásában elhelyezkedő tereket,…  így a már láttuk igazságát is kétségessé téve.

md

Minerva sajtófotó gyűjtemény

/photoarchive.minerva.org.ro/

A Minerva sajtófotó gyűjtemény az 1965 és 1993 között a kolozsvári Igazság és Făclia napilapok fotóriporterei által készített felvételeket tartalmazza. A több mint 30 ezer 6×6-os fotónegatívból álló archívumot az 1989-es fordulat után mentették meg, és az elmúlt rendszer különféle hagyatékait, a propagandában használt anyagokat és dokumentumokat rögzíti, melyek tudatosan vagy öntudatlanul felejtésre vannak ítélve. Hasonló hagyatékok vagy elvesztek, vagy lappangnak.
Mostanáig a gyűjteményt a Minerva Közművelődési Egyesület médiakutató központja őrizte, és zömében láthatatlan volt, kis része került csak publikálásra a két napilap hasábjain.

A lappangó gyűjtemény feldolgozásának ideje túlhaladta talán a posztkommunista ideológiák és praktikák időszakát, de egybeesik a művészet társadalmi felelősségvállalásának kutatás alapú programjával. A segédanyag adott a sajtófotó műfajában készült nagy halmaz révén. A fotográfia hitelességének vagy hamisságának megválaszolása nem azonnali kérdés, és nem szándékunk ezt önmagunk eldönteni. Inkább egy lassított, egyéni és csoportos beavatkozás során eljuttatni, több irányból analízisnek alávetni a képet magát. A tömegkommunikáció közegében létrejött gyűjtemény, amelyben az egyes információs elemek csupán egy pillanatnyi, sajátos kommunikációs helyzet által előállított keret kiszolgálására voltak hivatottak, önálló értékként hozza előtérbe másodlagos, archívumhoz való hozzárendeltségüket. A digitális archívum felépítésében megőriztük az eredeti gyűjteményben fellelhető dokumentum-egységek integritását, de így ténylegesen valóssá vált az egyes részek állandó rekontextualizálásának lehetősége.

2014-től a kolozsvári Tranzit Házban, a conset projekt keretein belül működő műhelyben, a fotónegatívok átvilágítása, pozitívba való fordítása láthatóvá tette ezt a hatalmas képhalmazt.
A műhely egy potenciális kutatási infrastruktúra létrehozása érdekében igyekszik több irányból jövő intézményi, személyes és szakmai érdeklődést egybegyűjteni. Az érintett szakterületek között a következőket említenénk: ipartörténeti kutatás, munkásmozgalmi és szakszervezeti szociológia / antropológia, politikai gazdaságtörténet, fotográfia, képek előállítása és használata, művészetelmélet (pl. a művészeti reprezentáció és a társadalmi szerepvállalás szövevényes viszonya). Az alapgondolatunk az, hogy a központosított tervezés változatosabb megvilágításba kerüljön.
A 2015 őszén Ki hol dolgozott? esemény  montázssorozata csupán apró töredékeiben villantja fel azokat a perspektívákat és ismereteket, melyek összeolvasása segíthet a közelmúltunk és jelenünk megértésében, felelősséggel azokért az emberekért, akik  azokat az időket végigdolgozták.

conset

Vissza a Deszka Főoldalára