Gemza Péter koreográfus-rendező, színházunk művészeti vezetője első operabemutatójára készül. A próbaidőszak utolsó hetén a Don Giovanni értelmezéséről, az opera mint műfaj sajátos energiájáról és a tapasztalt operaénekesekkel való közös munkáról kérdeztük. A Mozart-opera április 17-től látható a Csokonai Színház Nagyszínpadán.
− Eddig prózai darabok rendezőjeként, koreográfusaként ismerhettük meg. Most először állít színpadra operát. Milyen új kihívásokkal kellett szembenéznie?
− Itt Debrecenben kerültem nagyon közel az operához. Az első munkám a színházban egy oratórikus mű koreográfiája volt, azóta pedig folyamatosan dolgoztam zenés produkciókon, különböző remek rendezőkkel, mint Viktor Rizsakov vagy Vidnyánszky Attila. Magával ragad a műfaj sajátosságaiból áradó erő, energia; megfogott az az összetettség, ami a művekben megjelenik. Az operában feltáruló idősíkok, a kiragadott idők megjelenése és a mindezzel együtt járó dramaturgiai problémák megoldása izgatott. Hogyan szőhető úgy a cselekmény, hogy szervesen kapcsolódjon azokhoz a részekhez, mikor egy karakter elkezdi a saját lelki életét kibontani egy áriában.
− Milyen személyes viszony fűzi a Don Giovannihoz és konkrétan a most készülő előadáshoz?
− Amióta gondolkozom ezen az operán, feltett szándékom volt, hogy elkerüljem a főhős pusztán Don Juan-i csábítóként történő beállítását, szerettem volna a hangsúlyokat máshová helyezni. Hiszen olyan síkok jelennek meg a műben, amelyek arra engednek következtetni, hogy a főhős tükröt tart a számunkra, mintha éppen gyarlóságainkra szeretne rámutatni. Olyan belső motivációkat bolygat meg, ahol az emberek könnyűnek találtatnak. A gyilkosság az, ami túlhevíti a főhőst, aki végül ezzel okozza önmaga pusztulását.
− Van még ma érvényes üzenete ennek az operának?
− Abszolút. A darab témája az emberiség örök témái közé tartozik, hiszen a legalapvetőbb emberi érzelmeket, tulajdonságokat feszegeti.
− Az eddigi munkáiban mindig nagyon hangsúlyos volt a látvány, hiszen Ön tervezi a darabjai díszleteit is. Így van ez most is; mennyire határozza meg a látvány a koncepciót vagy fordítva?
− Számomra az első mindig a tér megálmodása, az jelenik meg először, mikor egy darabról gondolkodni kezdek. A Don Giovanni esetében a tér kialakítása nagyon hamar megfogalmazódott bennem: rendkívül sok külső, kis, eldugott, sötét terekben játszódó jelenete van a darabnak, ebből adódott számomra az a lehetőség, hogy ne egy széttagolt hatalmas díszletet mozgassak a színpadon, hanem absztraktabb, minimalista tereket képzeltem el, ami ugyanezeket a helyszíneket meg tudja nekem adni. Úgy gondoltam, hogy egy egyszerűbb díszlettel és a fény játékával meg tudom teremteni azokat a helyszíneket, hangulatokat, amelyeket a darab dramaturgiája megkíván. Fontosabb volt számomra, hogy a színészi játékot helyezzem az előtérbe, úgy, hogy mindeközben komplex látványt tudjak nyújtani a nézőknek.
− Ha már a színészi játékot hozta szóba, van különbség abban, hogy prózai színészek helyett operaénekesekkel dolgozik?
− Nagy szerencsém volt, mert egy nagyon felkészült, tehetséges gárdával dolgozhatom együtt, öröm a közös munka. Nagyon megkönnyítette a feladatomat az, hogy az énekesek már az első próbán tudták a szerepüket. Míg egy prózai darab próbái során hetekre van szükség ehhez, egy opera esetében ez az alap, ahonnan indulunk. A próbafolyamat kezdetén valójában csak a dramaturgiai értelmezési feladatok maradtak, így ez jelentősen könnyített a helyzetemen.
− Debrecen nagy hangsúlyt fektet a vidéki operajátszás életben tartására, illetve ennél sokkal többre vállalkozik. Igazi kuriózumokat kínál a nézői számára. Szándékosan kínálnak elgondolkodtatóbb, ritkábban játszott operákat?
− Az elmúlt években megerősödött az a tendencia, hogy különleges, ritkán játszott operákat is igyekszünk bemutatni az ismert, közkedvelt művek mellett. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert itt, Debrecenben kialakult egy értő, a műfajt kedvelő közönségréteg, mely várja, igényli ezeket a műveket. Mi pedig évről évre igyekszünk megfelelni a közönség elvárásainak, illetve mindemellett lehetőséget kínálni a szerzők, rendezők számára is. Szeretnénk tovább öregbíteni azt a hírnevet, melyet nemrég egy operabemutatónk kritikájában írtak le, miszerint: érdemes Debrecenbe jönni, ha különleges, magas színvonalú operákat szeretnénk látni.
(lejegyezte: Gemza Melinda)
