(Forrás: Pesti Műsor 2019. január) Pavlovics Ágota
2015 óta vendégrendező, író-dramaturg volt a Debreceni Csokonai Színházban, ám a 2018/19-es évadtól társulati tag és a Csokonai Ifjúsági Program (CSIP) állandó munkatársa, valamint a művészeti tanács tagja. A rendkívül ambiciózus, szívvel-lélekkel a színházcsinálásban élő Madák Zsuzsannát, a gyerekeknek és fiataloknak szóló bemutatókról, és a CSIP új kezdeményezéseiről faggattuk.
Mi motiválta, hogy a vendégrendezői felkéréseket állandó társulati tagságra váltsa?
M. Zs.: Röviden: nagyon komplex, izgalmas feladatot kaptam Gemza Péter igazgatótól, örömmel vállaltam a felkérést. Bővebben: vendégrendezőként részese voltam a színház ifjúsági programjának, láttam, hogy Péter, nagyon komolyan gondolja a Csokonai Ifjúsági Programot, célja, hogy valódi tényezővé váljon a színház, illetve a város életében. Rengeteg terve van, így az én szakmai lehetőségeim is szélesedtek. Hárman vagyunk, a CSIP vezetője, Gemza Melinda, Varga Nikolett és én. A CSIP színházi nevelési programjainak tervezésén, működtetésén, megvalósításán túl, feladatunk javaslatokat tenni, hogy milyen drámákat mutassunk be fiatalok, illetve gyerekek számára a különböző színpadokon.
Kezdjük a sort a negyedik évébe lépett osztályteremi színházi nevelési előadásokkal. Továbbra is játsszák, az ön nevéhez kapcsolható Jeruzsálemet, Verona 1301-et, és A Kékbolygó történetét.
M. Zs.: A felsorolt osztálytermi színházi nevelési előadások fókuszait én határoztam meg, a rendező is én voltam. Az előadások interaktívak, a drámákban lévő konfliktusok miértjén együtt gondolkodunk a fiatalokkal, illetve a gyerekekkel – ezek az előadások lehetővé teszik, hogy a résztvevők is érdemben hozzátegyenek a felkínált történetekhez. A mi feladatunk, hogy ötleteiket, véleményeiket beépítsük az előadásokba. Az is a feladataink közé tartozik, hogy folyamatosan képezzük a színészeket ezekre az interaktív helyzetekre, hiszen ők nem erre „szerződtek”. Nincs könnyű dolguk, mert a művészi szempontok mellett, a pedagógiai célokat is szem előtt kell tartaniuk. Vagyis a színésznek ezekben a helyzetekben drámatanárnak is kell lennie.
Hogy választ témát?
M. Zs.: Olyan témákat keresek, melyek engem is foglalkoztatnak. A fiatalokkal, gyerekekkel mindig egy fikció keretén belül játsszunk, gondolkodunk. Kifejezetten szeretem azokat a történeteket, amikor térben és időben is távol kerülünk saját világunktól, ugyanis így szabadabban, univerzálisabban tudunk gondolkodni jelenünket érintő fontos kérdésekről.
Jó példa erre, novemberi bemutatójuk, Az ifjú Mátyás című előadás. Mátyásról minden gyerek tudja, hogy igazságos volt, önök hogy mutatják be nekik az ikonikus királyt?
M. Zs.: Körülbelül egy éve hívott fel Gemza Péter, hogy a Hunyadi Mátyás születésének 575. és királlyá választásának 560. évfordulója előtt tisztelegő emlékévre készítsünk előadást. Mikó Csabával hat drámára elegendő anyagot gyűjtöttünk össze. Izgalmas alkotói és próbafolyamat végén volt a bemutatónk. Rendkívüli a történelmi kor, amikor Mátyást királlyá koronázzák. Az előadást az általános iskolák alsó tagozatosainak csináltuk, ők még nagyon tudnak drukkolni a hősnek, ha igaza van, ráadásul ha fiatal, és Mátyás a történet idején mindössze 15 éves. Azért akarják megkoronázni, hogy bábkirály legyen, és helyette kormányozhassanak, ám Mátyás átlát ezen, és tud változtatni a neki szánt szerepen – ebben szerelme és barátai segítik. Az előadáshoz kapcsolódik egy drámaóránk, aminek nem feltétele az előadás ismerete. Arról játsszunk a gyerekekkel, hogy Mátyás király rendet tett az országában, mégis sok az igazságtalanság. Ez a keret, amit mi adunk a gyerekeknek, ők pedig Mátyás tanácsadói, akik segítenek neki megoldani az igazságtalan helyzeteket. Érdekes volt, amikor arról kérdeztük a gyerekeket, mit tudnak Mátyásról, olyan mesékre hivatkoztak, amilyenek biztosan nincsenek. Egyértelmű, hogy beleszőtték a saját történeteiket is a mesékbe. Első osztályosokkal dolgoztunk eddig, érdekel milyen lesz másodikosokkal. Az ifjú Mátyás előadáshoz van még egy kiegészítő programunk: pályázatot hirdettünk, Hol lenne szükség ma Mátyásra? címmel. Alig várom, hogy lássam a született írásokat és rajzokat, amelyeket januárban egy kiállítás keretében mutatunk majd be.
A Csokonai Ifjúsági Program folyamatosan bővül, mi lesz a következő lépés?
M. Zs.: Az elmondottakon kívül van két feldolgozó foglalkozásunk, amelyek az Oszkár és Rózsa Mami, illetve a Szívlapát című előadásokhoz kapcsolódnak. Készülünk a Mienk a színpad! projektre is. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban áprilisban lesz a Gördeszka, a DESZKA Fesztivál gyerekeknek, fiataloknak szóló programja, amin lendületesen dolgozunk már.
A fészek szó, nagyon jó asszociációkat ébreszt az emberben, védettséget, otthonosságot, biztonságot sugall. Mit jelent a CSIP-ben?
M. Zs.: Októberben indult útjára a Fészek, a CSIP alkotócsoportja. Nyolc középiskolás jelentkezett, akiket érdekel a színház, a dráma, szeretnek együtt gondolkodni művészetről, a világról és önmagukról, szeretnek alkotni. Nem színjátszókör, hanem kreatív alkotóműhely, ahol a fiatalok egy évadon keresztül hétről hétre ismerkedhetnek meg a színház életével, találkozhatnak az alkotókkal, követhetik az alkotás folyamatait Gemza Melinda és Varga Nikolett vezetésével.
Ön szerint mi a CSIP legjelentősebb szerepe?
M. Zs.: Nagyon különböző érdeklődésű gyerekek, fiatalok tapasztalhatják meg, hogy a színház, a dráma fontos lehet az életükben. Ha az alkotók fontos emberi és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, akkor a színház viszonyítási pont lehet a gyerekek és a fiatalok számára. És ami a legfontosabb: lehetőségünk van egymástól tanulni. A fiatalok a történeteken keresztül egymástól tanulhatnak magukról és az őket körülvevő világról, mi alkotók pedig a fiatalok gondolatai által lehet, hogy másként fogjuk látni azt a történetet, amit számukra kínáltunk, ezáltal világunkat is.
