(Forrás: http://www.haon.hu/) 2019. 02. 02. Gyürky Katalin
Debrecen – Ráckevei Anna január 31-én este negyedjére invitálta exkluzív beszélgetésre a közönséget.
Kulisszájában ezúttal a Júlia kisasszony című Strindberg-átiratot Debrecenben színpadra állító Jeles Andrást, valamint a darab főszerepét játszó Móga Piroskát látta vendégül a Csokonai Színház színpadán.
A közös szál
Ráckevei Anna a beszélgetés elején elárulta: célja az volt, hogy az est folyamán főleg a Júlia kisasszony kapcsán „faggassa” a meghívott vendégeit, ám beleásva magát mindkét művész szakmai életrajzába, rájött, hogy nemcsak két igen különleges emberrel fog beszélgetni, hanem hogy ez a két ember épp a különlegességében rokonítható is egymással. Hiszen mindketten büszkélkedhetnek azzal a művészkörökben is kuriózumszámba menő ténnyel, hogy önálló társulatot alapítottak. Jeles András az 1980-as években hozta létre a Monteverdi Birkózókört, Móga Piroska pedig 2016-ban az Y Csoport nevű formációját. Az est háziasszonya ebbe a közös életrajzi szálba kapaszkodott bele, amikor arra volt kíváncsi, hogy mi vezette a két művészt a társulatalapításra? Jeles András elmondta: akkor épp nem jöhetett ki az egyik elkészített filmje, s úgy gondolta: ha már nem kell filmrendezőként, akkor a színházcsinálás lesz az útja. Ráadásul épp ebben az időszakban többen meg is keresték őt ezzel az ötlettel, akik csoda módon azt is tudták, hogy elsőként A félkegyelműt szeretné színházi keretek között megrendezni… A Dosztojevszkij-adaptáció végül nem készült el, de a társulat hat-hét éven keresztül prosperált. Móga Piroska pedig egy közösség megteremtését, az összetartozás élményét és az alkotásvágyat említette a színtársulata létrejöttének eredőiként. A fontos ugyanis az Y Csoport esetében máig sem az elsősorban, hogy színészként alkotnak egy közösséget, hanem az, hogy emberként képesek egymást segítve, támogatva alkotni.
Pályakezdés, életút
Ráckevei Anna mindkét művész esetén arra is kíváncsi volt, hogy mi vitte őket a pályájukra. Móga Piroskának ebből a szempontból is rendkívül érdekesen alakul(t) az életútja. Mint azt elmondta, kora gyermekkora óta motoszkált benne a gondolat, hogy színész lesz, s tizenkét éves korától kezdve járt is stúdióba. Ám a szülei felé sokáig nem merte ezt a vágyát kommunikálni. A végső „lökést” az adta, hogy 2008-ban egy táborban megismerkedett Ascher Tamással, s ezt követően – diákmunka keretében – elkezdett a Katona József Színházban ruhatárosként dolgozni. S amikor Aschert megkérdezte Deák Krisztina filmrendező, hogy kit tudna ajánlani a készülő filmjéhez, Ascher őt javasolta. Így játszotta el első szerepét Móga Piroska az Aglaja című filmben – amelyből egy rövid részletet a Kulisszák közönsége is láthatott kivetítőn –, s ezt követően felvételizett a Színművészeti Egyetemre, hogy azután Kaposváron végezzen. S ha nehezen is, de mára a szülei is beletörődtek abba, hogy ezt a hivatást választotta… Jeles András pedig bölcsészkarra járt, ott végzett először, ám az egyetemen találkozott olyan emberekkel, akik már akkor is filmeztek, és így vette a bátorságot, hogy jelentkezzen a filmrendezői szakra. De hogy filmesként is valahol mindig színházi rendező volt, annak bizonyítékaképp abból az Angyali üdvözlet című filmjéből mutatott egy részletet, amelyben nem mást, mint a színpadon oly sokat adaptált Az ember tragédiáját (is) parafrazeálta.
Ráckevei Anna a beszélgetésnek ezen a pontján tért rá a Júlia kisasszonyra. Arra volt kíváncsi, hogy Jeles András miért épp ezt a Strindberg-darabot kívánta adaptálni, s miért épp Móga Piroskát gondolta megfelelőnek a darab főszerepére. Mivel ők ketten már dolgoztak együtt – Kaposváron találkoztak, s első közös produkciójuk az Auschwitz működik volt –, amikor Gemza Péter színidirektor Móga Piroskát ajánlotta a rendezőnek erre a szerepre, ez nem is volt a továbbiakban kérdés. Strindberg pedig úgy „jött”, hogy Jeles András olvasta a szerző Naplóját, amelyből kiderült: ez a 19. századi alkotó a maga korában rendkívül modern módon gondolkodott a nő–férfi viszonyról, s ahogyan az a szövegeiből kiderül, mindent tudott is róla. A Napló olvasása ihlette tehát azt, hogy épp ennek a szerzőnek a drámájára essen a választása.
