Közös ügyünk a kortárs dráma

1967A Nyílt Fórum több mint harminc éves múltra tekint vissza. Létrehozói javarészt a Színházi Dramaturgok Céhének tagjai, akik azóta is elkötelezetten kutatnak és fedeznek fel, gondoznak kortárs magyar drámai szövegeket, illetve egyengetik azok útját. Tavaly októberben meghirdetett pályázatukra 150 pályamű érkezett. Nyolc szerzőt választottak ki, akiknek mentorálást kínáltak, illetve lehetőséget darabjaik továbbfejlesztésére. A darabok felolvasószínházi formában kerültek bemutatásra: először, részletekben a DESZKA Fesztiválon, majd végső, átdolgozott stádiumban és teljes egészükben a POSZT-on.

A XI. DESZKA Fesztivál újdonsága volt, hogy a Nyílt Fórum rendezvénysorozat egyik stációjává válhatott. A fesztivál ideje alatt zajlott a Nyílt Fórum zártkörű workshopja a szerzőkkel, és a fesztivál programja is bővült a Fórum nyilvános felolvasószínházi délutánjaival. Az együttműködés is azt igazolja, hogy a kortárs dráma közös ügy.

A Csokonai Színház Művészeti Műhelye régóta szeretné, hogy a DESZKA Fesztivál szakmai programjai közé visszakerüljön az új kortárs magyar drámák felolvasószínházi formában történő megismertetése, így a Fórum megkeresése rövid időn belül együttműködést eredményezett. A Fórum és a Műhely koprodukciója sikeresnek bizonyult, hiszen nemcsak a DESZKA, de a Nyílt Fórum is megújult ebben a találkozásban. A tervek szerint ez a gyümölcsöző együttműködés a jövőben is folytatódik.

A Nyílt Fórum debreceni állomásán kívül Mispál Attila a zalaegerszegi fordulón, jómagam a pécsin vehettem részt. Számomra jó tapasztalat volt betekintést nyerni a debreceni műhelymunkára is, melynek keretében szerzők és dramaturgok közösen vitatták meg az éppen soron lévő szerző darabja által felvetett kérdéseket, illetve annak dramaturgiai problematikáját. Nincs könnyű dolga ilyen helyzetben egy szerzőnek, sokan vagyunk, sokféle hozzászólással és véleménnyel, végül mégis neki kell döntenie, merre és hogyan tovább. Joggal érezheti magát egy szerző le- és bedarálva, sőt, az is előfordulhat, hogy irányt téveszt, és elvész az ötletek, tanácsok labirintusában. Ahogyan a pécsi felolvasón fel is merült Friedl Viktória darabjának, a Kalitkának felolvasását követő beszélgetésen, hogy talán rosszabb lett a darab a fejlesztés óta, de rögtön tisztázódott, hogy ez is csak egy vélemény, és a végkövetkeztetés mégiscsak az volt, hogy jónak kell lennie, ha megannyi kérdést vet fel, és hosszas beszélgetésre, kérdések továbbgondolására ad alapot. Hogyan működnek a női-férfi sztereotípiák, vagyis hogyan működtetjük azokat, hogyan lépnek azok működésbe, amikor például egy rendezőnek meg kell hoznia a döntést, hogy az eredetileg nem nélküli szerepet színésznőre, illetve színészre osztja, kiemeli-e azok női, illetve férfi voltát, kiélezi-e a helyzetet nő-férfi viszonyra.

A különböző interpretációk összevetése szempontjából külön szerencsés dolognak tartom, hogy a debreceni, illetve a pécsi állomáson különböző színészek felolvasásában lehetett meghallgatni a darabokat. Előnynek tartom, hogy a debreceni állomáson csak részletek hangzottak el, a hiányzó részeket a közönség a saját fantáziájával pótolhatta ki, így a szerzők ezek továbbgondolása mentén is kaphattak szempontokat. Kucsov Borisz Félelem és reszketés Szabadkán című darabja kapcsán Debrecenben felmerült, mennyire jó szerep például a polgármesteré, mennyire hálás egy színésznek egy ilyen „Disney-gonoszt” játszani. Pécsen viszont egy visszafogottabb polgármestert láthattunk, így az egész dráma viszonyrendszere is visszafogottabbá vált, ami véleményem szerintem nem feltétlenül tett jót a magát képregény drámaként jelölő darab felolvasójának.

A debreceni és a pécsi felolvasó állomásról is elmondható, hogy nem pusztán felolvasószínházi délutánok voltak. De főként az utóbbiról, hiszen a szövegek kerültek rendezői kézbe, illetve ott hangzottak el teljes egészükben. Én sajnos csak az első három felolvasószínházat láthattam, és ezek közül is kiemelném a Szilágyi EszterAnna által írt A Nyíregyháza utca című darab felolvasóját. Mezei Kinga rendezésében a színésznők (Crnkovity Gabriella, Stork Natasa, Császár Réka, Elor Emina, Varga Klári, László Judit), minimális kellék (pár tükör és kis neon lámpa), kis smink és jelzésszerű jelmezek segítségével annyira magával ragadó pillanatokat teremtettek, hogy nem számított már a kézben tartott papír: ott voltunk, benne a darabban, benne a darab világában.

Minden felolvasót beszélgetés követett, melynek során a darab szerzője, rendezője, dramaturgja és az azt felolvasó színészek is megoszthatták benyomásaikat, tapasztalataikat, véleményüket, illetve a közönség is bekapcsolódhatott a beszélgetésbe.

A hagyomány szerint minden évben Vilmos-díjat kap a Cég tagjai, valamint a közönség titkos szavazatai alapján legjobbnak ítélt darab szerzője. Idén Znajkay Zsófia vehette át a díjat Rendezői változat című darabjáért, mely már a debreceni állomáson is kimagaslóan jónak ígérkezett.

Hogy a drámaírók álma-e vagy sem, hogy bekerülhessenek a Nyílt Fórum Füzetekbe, nem tudom, gyanítom, hogy igen. Viszont kétségtelen, hogy a Nyílt Fórum az egyik legrégibb és leghűségesebb mentora a kortárs drámának, akit talán kissé mellőztek az utóbbi években, de örvendetes, hogy sikeresen megújult és új erőre kapott. Léte nélkülözhetetlen a magyar színházi életben, amit több évtizede az is igazol, hogy szinte nem volt olyan Nyílt Fórum Füzetek, melyből legalább egy drámát ne mutattak volna be hazai, illetve határon túli magyar színházban.

Adorján Beáta
dramaturg