Február 28-tól elfoglalja méltó helyét színházunk műsorában Verdi Nabucco című operája, melyet a Miskolci Nemzeti Színházzal együttműködésben állítottunk színpadra. A miskolci bemutató kapcsán Kesselyák Gergely rendező-karmester a Nabuccóhoz fűződő kapcsolatáról és a mostani rendezéséről is mesélt.
Általában az operákat passzív helyzetben, rádióból, innen-onnan ismertem meg gyerekkoromban.
Verdi zenéjével is így voltam, nem tudtam olaszul, nem tudtam miről énekelnek, de tökéletesen azt gondoltam, hogy miről szól, mint amiről tényleg szólt, anélkül, hogy tudtam volna a szöveget. Verdi zenéje a szöveg ismerete nélkül is visszatükrözi azt a monumentalitást, ami a világtörténelmi korszakok egymásutánjára hívja fel a figyelmet. Ez nekem ott kapcsolódik a mához, hogy sokan úgy érezzük, egy hasonló korszakváltást élünk meg, mint amiről szól a Nabucco története és ennek az átmenetnek egyfajta kozmikus szerkezete, háttere van. A történelem egy darabig megy a maga útján, majd amikor a változások összesűrűsödnek, akkor egy picit megakad. Ekkor a szokásosnál több a feszültség, több a konfliktus az emberek között, és amikor ezek kisimulnak, mint a Nabucco végén, akkor egy darabig az egész világképünk konszenzusra jut. Ez az opera a hitről szól, ami nagyon szerencsés módon nem kötődik egy valláshoz. Ebben a felfogásban nincs pozitív, meg negatív, csak régi energia, meg új energia: a dolgunk, hogy megértsük, hogy a világ merre megy, s rá kell hagyatkoznunk a kozmosz változásaira, és akkor meg fogjuk találni az Istenhez vezető utat.
