Keresztesi József: Holtszezon

A műről

A Holtszezont még nem mutatták be színházban, de már így is szép karriert futott be: megosztott harmadik díjat nyert az Örkény István Színház drámapályázatán, a 2012-es POSzT Nyílt Fórumán elnyerte a Vilmos-díjat, megjelent a Jelenkorban, részletet lehet olvasni belőle a Litera.hu-n, és teljes egészében közölte a Színház című folyóirat portálja. A VIII. Deszka Fesztiválon felolvasószínházi változatban ismerkedhetünk meg vele.

„Egy elektronikai cikkeket kínáló áruház bejárata előtt álltam, pár perccel nyitás előtt érkeztem. Odabenn egy részlegvezető eligazítást tartott a beosztottainak. Hogy mit mond, azt nem hallottam, csak a látvány volt beszédes: a beosztott munkatársak katonás sorba rendeződtek, a közvetlen felettesük pedig velük szemben állt, egyenes derékkal, felszegett fejjel. Ebből a képből bontakozott ki a Holtszezon ötlete: egy alapvetően pitiáner munkahelyi konfliktus kitágítása és sorstragédiává növesztése, megőrizve a tragikus alaphangot, ugyanakkor az eltúlzott méretek révén ironikussá téve a történetet, eklektikussá tehát, a középpontjában egy Kohlhaas Mihály vonásaival felruházott, önsorsrontó női karakterrel.” (Keresztesi József)

A történet első pillantásra banálisnak mondható: ellenőrök érkeznek egy szupermarketbe, mert vásárlói bejelentés érkezett, hogy büdös a parizer. Ám mögötte az igazában és önérzetében megsértett kisember igazságkeresése, valamint annak kilátástalansága áll. Az áruházban keletkezett egyszerű munkahelyi konfliktusból valódi sorsdráma nő ki, égi, földi és túlvilági erőkkel. A közös dolgaink logikájából természetszerűen következő történések során a mindannyiunk számára ismerős pénztárosokból sorsistennők lesznek, az alagsor hűvösében rejtélyesen tevékenykedő hentesekből pedig khtonikus lények kara válik.