forrás: dehir.hu
Pass Andrea író, rendező a debreceni színház kérésére egy kamasz átváltozástörténetet írt Imágó címmel – nem csak kamaszoknak. Premier pénteken a Víg kamarában!
Szinte szállóigévé vált az a mondata, hogy „vannak aktuális problémák, mitől az ember megijed vagy szorongani kezd, én ezekből előadást csinálok”. Pass Andrea most a generációk közötti szakadékról mesél, a szülői elvárásokról, a kamaszlét elviselhetetlennek tűnő nehézségeiről, az online tér hatásáról és a megfelelni vágyásról. Faggattuk az írásról és arról is, hogy érzi magát Debrecenben.
Fotók: Máthé András
Dehir: Mi volt meg ötletszinten hamarabb: az, hogy Kafka Átváltozása olyan alapanyag, amivel szeretne foglalkozni, hogy egy Pass Andrea-darabbá váljon, vagy volt egy kamaszokról szóló története, amiről eszébe jutott a Kafka-elbeszélés?
Pass Andrea: Régi terv, már legalább négy éve eszembe jutott, hogy milyen izgalmas lenne Kafka Az átváltozás című elbeszélését, a történetben lezajló folyamatot egy kamasz figurán megmutatni. Vannak ötletek, amiknek érlelődni kell, és mivel nehéz anyagnak bizonyulnak, muszáj bátorságot gyűjteni az írás elkezdéséhez. Korábban azt gondoltam, hogy Kafka történetéhez hűbb átdolgozást készítek majd, de ahogy teltek az évek, egyre bátrabban, szabadabban nyúltam azokhoz a témákhoz, amik érdekeltek. Arra jutottam, hogy nem szükséges szolgai módon követni az eredeti történetet, elég, ha inspirációként kezelem, persze úgy, hogy a mű szellemiségéhez szigorúan hű maradok. Minden mást szabadon oldok meg, a saját közegünkből, életünkből, mert ettől lesz mai és igazi.
Dehir: Abban, hogy saját darab született, közrejátszott az, hogy egy kamasz környezetét, más közeget kellett megteremtenie?
Pass Andrea: Leginkább egy originális gondolat kell, amivel beoltod a klasszikus anyagot. Muszáj rajta fogást találni, valamit, amitől kedvet kapsz hozzá. Kafkával ellentétben, nálunk nem arra ébred a központi szereplő, hogy bogárrá változott, hanem megmutatjuk ennek az átváltozásnak a fázisait, és ellopva ezt a nagyon erős motívumot, gyakorlatilag egy teljesen más történetbe helyezzük azt. Teret hagytunk a szabad asszociációknak, így nem csak Az átváltozásból, de Kafka naplójából és egyéb műveiből is bekerültek szövegek.
Dehir: Mit jelent Gregor Samu átváltozása? Láthatjuk úgy is, hogy ez a fiú elbújik a kamasz nehézségek elől, vagy akár úgy is, hogy épp ezáltal vállalja bátran azokat?
Pass Andrea: Erről sokat beszélgettünk a próbákon. A változás életkori sajátosság a kamaszkorban. A kiskamaszkorból kilépve a család rácsodálkozik, hogy mi lett az addig édes gyermekből, mert először is nagyobb lett, más lett a hangja, a szaga, a bőre már nem olyan sima, mindene változik. Az „átváltozásunk” persze később is folytatódik. Van huszonéves korunk elején egy nagy válság, aztán a krisztusi kor és még sorolhatnánk. Épp ezért nemcsak a kamaszoknak, hanem a felnőtteknek is szól ez az előadás. Napi téma a generációk közötti szakadék, de szerintem mára mélyült el ez igazán. Annyira gyorsan fejlődik a világ, ezzel együtt az online tér lehetőségeinek tárháza is folyamatosan bővül, olyannyira, hogy például
egy 15 éves gyerek már nem ismeri azt a játékot, amivel egy 14 éves játszik a telefonján.
Nagyon sok dolgunk van nekünk felnőtteknek azzal, hogy lekövessük, mi történik velük az online térben is, hogy felzárkózzunk hozzájuk, annak érdekében, hogy jobban értsük egymást.
Dehir: Mit gondol, csak az online tér a felelős a szakadék elmélyüléséért?
Pass Andrea: Ezt nem gondolom, de az mindenképp tágítja a szakadékot, hogy a kamaszok folyamatosan osztott figyelemmel léteznek az online térben és a realitásban. Ez a reális, nem reális ellentét érzékelhető lesz a mi előadásunkban is. Nem csak a rendezésben, hanem már nyelvileg is, ahogy az általam írt jelenetekbe beleszövődnek a Kafka-szövegek, illetve a mai szleng. Nagyon izgalmas ez a stiláris játék és izgalmas arra készülni a színészekkel, hogy a Kafka-szövegek éppúgy vezessék majd a nézők figyelmét, mint a beszélt nyelv. Hogyan lehet azt elérni, hogy ne kapcsoljon ki a néző agya, mert jön az irodalom?
Dehir: Mi volt az a tartalmi tér, ahol fontosnak érezte Kafkát behúzni?
Pass Andrea: Ezek nem racionális döntések. Elkezdek írni és azt érzem, hogy ide jót tenne, ha az a figura így szólalna meg. Anélkül, hogy túlmisztifikálnám − könnyen megtaláltak azok a szövegek, amik organikus részévé váltak az Imágónak. Ez egy játék volt, amit nem lehet görcsösen csinálni, nem olvastam el Kafka összes művét például. Persze most a színészek azt mondják, hogy ez szinte ki van számolva, hogy mikor milyen helyeken szólal meg Kafka.
Van, ahol teljesen összeolvasztottam a mondatait az enyémekkel, vagy egy Instagram-sráctól kölcsönzött szlengekkel stb. Tényleg izgalmas játék ez, és tényleg kizárólag az vezérelt, hogy valóban élvezzem ezt a játékot, miközben rakosgattam össze a jeleneteket. Nagy segítségem volt Garai Judit, az előadás dramaturgja, akivel a nulladik ponttól együtt gondolkodtunk a darab koncepcióján.
Dehir: A kafkai prózát nehéz volt „átfordítani”, hogy drámaként működjön vagy a szöveg önmagában annyira költészet és dráma, hogy ez nem volt probléma?
Pass Andrea: Abszolút nem, mert tudtam, hogy minden Kafka-részlet meg fogja bolondítani a szöveget. Nem féltem attól, hogy hogyan fog szervesülni a drámai szituációban, talán azért sem, mert már az Eltűnő ingerekben is kölcsönöztem Beckett és Csehov szöveg részleteket, úgy, hogy bár monológ jellegűen kinyúltak a szövegtestből, de könnyen visszatérhettünk egy-egy dialógusba.
Dehir: Dolgozik is a kamaszokkal, de van egyéb forrása, kapaszkodója hozzájuk?
Pass Andrea: Van egy érettségi előtt álló, 18 éves unokahúgom. Vele nagyon szoros a kapcsolatom. Együtt járunk a Dürer Kertbe koncertekre, ő szokott elhívni, együtt nézünk filmeket, zenéket mutatunk egymásnak, elég sokat pörgünk együtt. Ő sokat ad nekem és remélem, hogy ez fordítva is igaz. Rengeteget beszélgetünk, így ő a legközvetlenebb forrásom, de sokat dolgozom kamaszokkal is, hisz vannak ifjúsági előadásaim, amik drámafoglalkozásokkal párosulnak.
