Az Óz nagyerdei bemutatójára készülő Herczeg Tamással, Kránicz Richárddal és Papp Istvánnal beszélgettünk életről, játékról, lehetetlen helyzetekről és a próbákról. Interjú.
A cikk eredeti megjelnési helye: dehir.hu
Több színész hosszas kihagyás, próbaszünet után kezdett el újra dolgozni a nyáron, mivel az elmúlt időszak váratlan, speciális munka- és élethelyzetet hozott az életükben. Több előadást nem tudtak bemutatni, akadt, amelyik végig próbálhatott, de volt olyan is, amelyiknek többször megszakadt a próbafolyamata. De hogyan áll össze a színész agyában egy darab, amelyeknek kihagyásokkal, több részletben futott neki? Mennyi idő után tudja előhívni a szöveget és a mozgást? Miért lelki fordulópont egy közönség előtti bemutató? A kulisszák mögé néztünk az augusztus 27-én, a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon bemutatkozó Óz három fontos karakterével, a Madárijesztőt játszó Herczeg Tamással, a Bádogember Kránicz Richárddal és Papp Istvánnal, aki Gyáva Oroszlánként látható hamarosan. S persze, beszéltünk a készülő előadásról is, melyben olyan hármast alakítanak, akiktől egy életre szóló csomagot kaphat egy gyerek néző.
Dehir: Az életre szóló csomag lényegét Tamás megfogalmazta, mielőtt leültünk beszélgetni: „Légy bátor, jószívű és okos, és akkor nem lesz túl sok gondod az életben”. Erre biztat az Óz?
Herczeg Tamás: Az Óz emblematikus darab, zenéjével, örökzöld számaival mindenkinek mond valamit. Ehhez az időtlen történethez mindenki kötődik valamilyen módon, hisz a felnőttekben gyerekkori emlékeket idéz, a gyerekek pedig találkozhatnak egy már ismerős, varázslatos világgal. A próbák alatt vettem észre, hogy az Óz igazi toposz, amelyből számos mai történet, mese és figura építkezik. Gondoljunk csak a Marvel-jelenségre: itt szerepel először Marvel professzor, de a Bádogember figurájából is visszaköszönnek ismerős elemek.
A dalok nagyon sok feldolgozást megértek, de az alkotókat sosem az érdekelte, hogy ha volt egy Óz 1, akkor legyen Óz 2, nem egy sagát akartak, hanem tovább gondolták a történetet. Én először dolgozom Iljával, és látva az eddigi munkáit, nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy mit fog a darabból csinálni. Hogy fog a gyerekekhez szólni? De aztán rájöttem, hogy nagyon fontos számára, hogy a gyerekeket célozza meg elsősorban, de a felnőttekhez is szól. Elképesztő humorérzéke van, és rengeteg lehetőséget ad a színészeknek is, hogy használják az ötleteiket.
Kránicz Richárd: Ilja korábban is nyitott volt, de most még szabadabban ötletelhetünk. A Don Quijotéban is volt humor, megelevenedtek meseszerű elemek, de mégis nehéz volt őt rendezőként egy tipikus mesében elképzelni. Aztán az első próbák után megnyugodtunk, mert láttuk, hogy szabadabban áll dolgokhoz, élvezi a munkát, kimondottan jó hangulatúak a próbák. Nekem gyerekkoromban nagy kedvencem volt a Judy Garland főszereplésével készült film. Ilja Bocsarnikovsz persze másképp nyúl ehhez a történethez, az én Bádogemberem lényegesen eltér majd a filmben látottól, de épp ez lesz az érdekessége. Ilja nem is annyira aktualizál, hanem a mai humort használva kis túlzással szinte steampunkos világot alkot.
Dehir: Egyelőre itt próbálnak a Kossuth utcai próbateremben, a Csokonai Irodalmi Laborban. A szabadtéri színpada egészen más lépték lesz…
Herczeg Tamás: Abszolút. Minden megtriplázódik majd, nemcsak a mértékeket, hanem a jelenetek idejét tekintve is, mert gondolj bele, nem fogunk odaérni A-ból B-be annyi idő alatt, mint itt. Most sok mindenben ad hoc helyzetek vannak, mert egyelőre nem tudjuk felmérni, kint mit, hogy lehet megoldani.
Dehir: Milyen érzésekkel, benyomásokkal élték meg az elmúlt, a próbák szempontjából elég hektikus időszakot? Volt online próba, volt, hogy tudtak élő próbát tartani, volt teljes leállás, és adódott olyan helyzet is, hogy egy darab próbafolyamatát többször meg kellett szakítani. Hogyan trenírozhatja magát egy színész ezekre a váratlan helyzetekre?
Herczeg Tamás: Én például februárban próbáltam utoljára, de közben volt Őszintén szólva előadásom. Borzasztó volt az elmúlt időszak, mert ha próbálunk, úgy készülök, hogy valamit létrehozunk, de ez most olyan volt, bármennyire is durva a példa, mint amikor megszakad egy terhesség. Egyszer csak ott állsz, hogy nincs semmi, elvetéltél, és tanácstalan vagy, hogy mit csinálj. Ez egyrészt tragikus, másik részről meg megüt az otthoni elkényelmesedés. Onnan nagyon nehéz elindulni.
Olyan sokszor előfordult, hogy félbeszakítottunk egy próbafolyamatot, hogy egy idő után ott volt bennem a szkepszis, hogy biztos mindjárt újra szólnak, hogy meg kell állnunk. Persze nem úgy jövök be, hogy ebből úgysem lesz semmi, sokkal inkább reménykedek. Remélem, hogy az Ózt végre tető alá tudjuk hozni.
Papp István: Elég ilyen szempontból az Óz próbáit felhoznunk. Februárban már tartottunk valahol. Nagyjából kapiskáltuk, jó ütemben haladtunk.
Herczeg Tamás: Akkor úgy volt, hogy egy-két hét múlva tartunk egy belső bemutatófélét.
Papp István: Most pedig próbálunk emlékezni, hogy mégis mi hogy volt…
Dehir: Ennyi idő alatt elvesznek a részletek? Vagy a rendező, a rendezőasszisztens jobban emlékszik?
Papp István: A java része elvész. Még az alapoknál jártunk, és ha még rakódott volna rá két-három hét munkaidő, összeért volna, így viszont szétesett. Ha nem is nullához közelít, de majdnem az elejéhez. Arra viszont jól emlékszünk, milyen szinten álltunk, és persze frusztráló, hogy megvolt egy jelenet, de most nem tudjuk. A harmadik hullám miatt szakadt meg a próba, akkor nem is jöhettünk be a színházba.
Herczeg Tamás: A próbák elején tényleg csak keresgéltünk, te mit mondtál itt, mit csináltál, hol volt a karod és hol a lábad. Nehéz felidézni, az időt sajnálom ilyenkor, mert nem igazi alkotómunka folyik, hanem régészeti, leporoljuk a csontokat, és arra kell építeni valamit.
Kránicz Richárd: Én a jelenetektől annyira nem tartok, attól már inkább, hogy karakterek elkezdtek megszületni, most pedig a keresési fázisba estem vissza. Nehezebb így figyelni a partnerre is, mint februárban, amikor már kicentizett poénok voltak. Annak viszont örülök, hogy most egy kicsit több időnk lett, nem lesz kapkodós a próba a bemutatóig. Attól is féltem, hogy elkezdek a leállásokba egy kicsit belekényelmesedni. A Hamlet volt az utolsó bemutatóm, amit próbáltunk és utána játszottuk is. A járvány miatt aztán nem volt olyan előadás, amiben részt vettem és eljutott volna a premierig.
A Herkules leállt, a Toldinak csak munkabemutatója volt, az Ózt elkezdtük, most remélhetőleg befejezzük, és Az öreg hölgynek sem lett bemutatója, sőt, többszöri leállásra kényszerült. Hosszú szünet után a „járványbiztos” Hamletet játszottam ismét. Most abban bízok, hogy nem lesz súlyos negyedik hullám, és hogy egy olyan évad lesz, amilyennek egy évadnak lennie kell. Próbáltam szinten tartani magam: online színészkurzusokon vettem részt, edzettem, hogy hasznosnak érezzem az időt.
Papp István: Kapcsolódva Ricsihez, szerintem valamiféle korlátozás lesz, megy valameddig a szokásos élet, de lesz rács, ha nem is teljes leállás.
Dehir: Hogy fogadnák?
Papp István: Tudomásul venném, hogy ez van.
Herczeg Tamás: Én tragikusan élném meg. Gyűlnek bennem a közönség előtt be nem mutatott darabok, és kicsit félek, hogy ezeket majd egyszerre kell előrántani, felújítani. Ez a dolgunk, de azért az embert próbáló feladat lesz. Én a leállásos időben a meglévő színházi feladatok és a gyereknevelés mellett ételfutárkodtam, ami nagyon jó élmény volt, mert jó néha kiszakadni a színházi világból, és egészen más típusú dolgokat csinálni. Nagyon sok élmény ért, elképesztő volt látni, még ha csak pillanatokra is, hogy születnek emberi kapcsolatok. Találkozok teljesen idegenekkel, akik csak annyit mondanak, hogy köszi. Ez márciusban hihetetlen jól esett, és bár biciklizni is nehéz volt, mégis élményszerű. A kérdésre visszatérve: nekünk ezt tolni kell, ameddig lehet. Remélem, hogy az Ózt tető alá hozzuk, hisz irgalmatlan nagy munka és igen nagy veszteség többször leállni. Nagyon sok ember dolgozik ezen a produkción igen nagy energiabefektetéssel.
Dehir: Mennyi ideig hívható elő biztonsággal egy előadás? Említették, hogy augusztusban nehéz volt emlékezni a februárban még nem begyakorlott jelenetekre.
Herczeg Tamás: Most ambivalens, amit mondok, de mielőtt ideszerződtem nem csak a saját, hanem más független társulatokban is játszottam. Volt olyan előadás, amit évente kétszer játszottunk, de az két próbával előhívható. Ha eleve tudod, hogy ilyen a rendszer, akkor arra áll be az agyad. A járványhelyzetben viszont nem tudjuk, hogy mi lesz, meddig kell tárolni és mikor kell elővenni. Azt kell tudomásul venni, hogy egy próba vagy előadás most nincs, majd lesz, de nem tudjuk, hogy mikor.
Kránicz Richárd: Ráadásul teljesen más úgy elővenni egy darabot, hogy már kész van, többször játszottad, lejártad, volt belőle bemutató, szerencsés esetben pár előadás, vagy amikor egy próbafolyamatot kell felidézni, ami még nem égett beléd.
Dehir: Hány előadás hívható elő egyszerre?
Papp István: Ahogy Ricsi mondta, azt könnyű, amit már játszottunk, mert annak már van egy előadásszaga, az egy áttörés, ha van bemutató. Egy munkabemutató sem ugyanaz, mint amikor közönség látja az előadást, mert az utóbbiban ott van egy plusz izgalom. Akkor készül el egy előadás.
Herczeg Tamás: A premier, vagyis a közönség előtti bemutató minden szempontból vízválasztó, de még ahhoz képest is fejlődik egy darab. Amikor a közönség látja a produktumot, legyen az akármilyen készültségi szinten, ott tényleg történik valami: a színészek között, és színészek és a nézők között egyaránt, ami ezt az egészet elhelyezi valahová. Máshogy készülök egy szűk körű munkabemutatóra lelkileg, mint egy közönség előttire. Nem félkészen beteszem a kaját a hűtőbe, hogy majd, amikor jönnek a vendégek, előveszem, és még rászórom az utolsó három fűszert, hanem kivárom azt, ahogy utoljára rottyan egyet, és amikor azt érzem, hogy minden íz a helyén van, akkor leveszem a tűzről és forrón tálalom.
Papp István: Vegyük például a Tesztoszteront. Játszottuk a nagyerdei színpadon, és elég volt pár próba, hogy emlékezzünk, mert volt egy erős próbafolyamata és sokat is játszottuk. Ez nagy biztonságot ad.
Herczeg Tamás: Az Őszintén szólva is jó példa erre. Amikor volt az őszi enyhülés, akkor legalább 4-5 előadást játszottunk belőle. Amikor már tudtuk, hogy játszani fogjuk, eldöntöttük, hogy lesz egy online szövegösszemondó-próba. Fogalmam nem volt, mikor mit kell mondanom, de amikor bementünk a helyszínre, abban a pillanatban visszajött minden.
Dehir: Ilyenkor mi segít? A mozdulatokhoz köti a színész agya a szöveget?
Papp István: Igen, ez az izommemória. Szövegezés közben az izmaimban érzem és a szemeim előtt látom, milyen mozdulatok tárulnak az egyes részekhez.
Herczeg Tamás: Nekem általában a helyzet hozza elő a szöveget. Ha odafordulok a másik színészhez, a szituáció hozza a szöveget. Izommemória vagy helyzetmemória, énekeseknél gégememória, beivódik, mint a biciklizés. Most ez sok esetben nem megélhető. Persze előre is gondolkodtunk, mert sejtve, hogy újabb leállás lesz, épp a Dorothy megmentése-jelenetet felvettük februárban. Az utolsó próbán dolgoztuk ki a legapróbb részletekig, most sokat segít.
Dehir: Kiket hívnának az Ózra?
Papp István: Mindenkit. Családokat, gyerekeket, felnőtteket, mert valóban családi musical lesz, átszövi a különböző korosztályokhoz szóló humor. Egy jól megkomponált előadás kiváló zenével, jól énekelhető dalokkal.
