(Forrás: http://www.naplo.hu/) 2016. 10. 05. Gyürky Katalin
Mi, felnőttek, nem is sejtjük, hogy a gyerekek mennyire értik ezeket az összetett problémákat.
Debrecen. Verona után egy másik nagyváros, Jeruzsálem nevét viseli a Csokonai Színház idei osztálytermi színházi nevelési előadása. A tavalyi, középiskolásoknak szánt, a középkor és a reneszánsz életfelfogását ütköztető Rómeó és Júlia-feldolgozás után a rendező, Madák Zsuzsanna most a sötét középkorba, a keresztes hadjáratok idejére „repíti vissza” három színművész – Mercs János, Mészáros Ibolya, Rózsa László –, valamint a foglalkozásvezető, Gemza Melinda segítségével a diákokat. Mégpedig felső tagozatos általános iskolásokat, amely korosztály számára, bevallom őszintén, tartottam tőle, hogy az előadás témája talán túlságosan nehéznek bizonyul majd.
A mese önmagában kevés lenne
Madák Zsuzsanna és az alkotótársai ugyanis rögtön az előadás elején, mintegy felvezetőként nem kevesebbre vállalkoznak, minthogy a kiskamaszokat belehelyezzék a három ábrahámi világvallás – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – történetébe. Mindezt Ábrahámnak Isten számára a Jeruzsálem közepén álló sziklatömbön – majdnem – bemutatott áldozata kapcsán mesélik el, ám a kiváló pedagógiai érzéküknek köszönhetően tudják: a mese itt önmagában kevés lenne. Ezért egy, az egész előadást nagyban segítő, szemléltetésre tökéletesen alkalmas anyaggal, az úgynevezett kinetikus homokkal kezdenek el dolgozni, ebből építik meg a sziklát, a szent hegyre épülő mecsetet és templomot, s a homok megmunkálása közben hozzák közelebb a diákokhoz azt az okot, annak a Jeruzsálem szent földjéért folyó vallási harcnak az eredetét, amely végül az előadás időpontjáig, 1192-ig, s a pápa által meghirdetett keresztes hadjáratig vezet.
A három színész és a foglalkozásvezető feladata a gyerekek figyelmének fenntartásának, sőt, fokozásának érdekében innentől még bonyolultabbá válik. A színészek ettől fogva kezdenek el egymással párhuzamosan két, illetve három szerepet játszani, Gemza Melinda pedig az ő játékukat követve állítja meg a hősök legkritikusabb élethelyzeteinél az előadást, s vonja be jól irányzott, az adott témát és problémát árnyaltabbá, „emészthetőbbé” tévő kérdések segítségével a diákokat a történetbe.
A Verona, 1301 című osztálytermi színházi nevelési előadásban ez a már jól bevált, beigazolódott módszer – minden kezdeti, a korosztályra vonatkozó kételyeim ellenére – a Jeruzsálem című előadás esetén is tökéletesen működik.
Hisz a kiskamaszoknak több érve és ellenérve is van arra, hogy a három színész három németalföldi fiatal – Hans (Mercs János), Jürgen (Mészáros Ibolya) és Günther (Rózsa László) – bőrébe bújva a pápa parancsára miért induljon, vagy épp miért ne induljon el a Szentföldért vívott keresztes háborúba. Azért a szent földért vívott harcba, ahol a muszlimok és a zsidók már amúgy is folyamatos viszályban élnek egymás mellett. Ám itt sem a gyerekek ellenérvei, sem pedig – tudjuk jól – a történelmi események nem segítenek: a keresztes lovagok elindulnak, s pár rövid időre elért fegyvernyugvást leszámítva több évtizeden át harcolnak Jeruzsálemért, Jeruzsálemben.
A történet további menetébe – a keresztes lovagoknak egy muzulmán erődítmény elfoglalására tett kísérlete kellős közepébe, ami miatt a szultán fogságába esnek –, Madák Zsuzsannának köszönhetően, már két szépirodalmi alkotás: Lessing Bölcs Náthánja és Ulrich Hub Náthán gyermekei című művének motívumain keresztül csöppenünk bele abba a nem várt, s mindenkiből csodálkozást és értetlenséget kiváltó helyzetbe, melynek során a fogságba esett keresztesek közül Szaladin szultán (Mercs János) egyet életben hagy (Rózsa László), mégpedig azt a Kurd névre hallgató katonát, aki a csatározások során egy égő házból épp egy zsidó lányt ment ki.
Az előadás ettől kezdve ennek a keresztes lovagnak az élettörténetét helyezi középpontba, aki keresztényként a Szentföldre kerülve, s a másik két világvallás képviselőivel találkozva sokszor lehetetlen, megoldhatatlannak látszó helyzetbe kerül. Elsősorban a hite miatt, amely nem engedi meg a számára, hogy akár a zsidó embertársát, akár a mohamedán vallású embertársát embernek, egyáltalán tárgyalópartnernek tekintse. Csakhogy vallási különbség ide vagy oda, Kurd az általa kimentett zsidó lányba, Rechába (Mészáros Ibolya) óhatatlanul beleszeret.
Gemza Melinda az előadásnak ezen a pontján a fanatikus hit mibenlétére és veszélyes jellegére próbálja rávezetni a gyerekeket, amikor Kurdnak a Náthánnal, Recha apjával folytatott párbeszédéből erőteljesen érezhető „zsidózása” okait firtatja. S ez a témafelvetés magával hozza a háború és a béke, az isteni és az emberi törvények közötti azonosság vagy különbség, a Jeruzsálemben tartózkodó püspök és a szultán (akiket, önmagával párbeszédet folytatva egyaránt Mercs János alakít, zseniálisan) igazságának vagy igazságtalanságának a kérdéskörét is.
