Ez az a letehetetlen regény, amit mindenki olvasott már, vagy biztos, hogy el fog olvasni. A történet egy életutazás.
Forgách András kalandregényének átutazója, Mihály térben és időben is utazik. Nem tud szabadulni kamaszkorától, kamaszkora szenvedélyeitől, egyszerre éli a múltat és a jelent. Mihály egy klasszikus velencei nászúton van feleségével, Erzsivel, de kamaszkori eszményképei, az Ulpius testvérek, gimnazista barátainak árnyai folyton megzavarják, szembesítik kamaszkori önmagával. Zaklatják és hajszolják. Csábítják és eltaszítják. Keserű önismeretre kényszerítik.
A történet másik utazója, Erzsi a jelenben utazik, földrajzi és asszonyi értelemben is. Két ember keresi a saját életét, nincs egyik a másik nélkül, de minél messzebb sodródnak egymástól, annál közelebb kerülnek önmagukhoz.
A felnőtt Erzsinek vissza kell térnie az út legelejére, hogy megtapasztalja a nem polgári asszonyi létezést. A még mindig nem eléggé felnőtt Mihálynak viszont az út végpontjáig kell eljutnia, hogy megszabaduljon a múlt árnyaitól és végre felnőtté váljon.
Mikortól felnőtt valaki? Ez milyen kötelezettségekkel jár? A darab gyors váltásokkal cikázik múlt és jelen között, érzéki és szellemi kaland, nyomozás és tévelygés, szenvedély és ész vitája. Nincs abszolút igazság. Az élet is jó és a meghalás is jó, ha a miénk. Kérdés: megtaláljuk-e a sajátunkat?
„Mihály már napok óta Rómában volt, és még mindig nem történt vele semmi sem. Nem hullott le az égből semmiféle romantikus röpcédula, hogy útbaigazítsa, mint ahogy titokban várta, Ervin szavai után. Csak Róma történt vele, ha szabad így mondani. Róma mellett eltörpült a többi olasz város mind. Ehhez képest kevés volt Velence, ahol Erzsivel volt, hivatalosan, és kevés Siena, ahol Millicenttel volt, véletlenül. Mert Rómában egyedül volt és felsőbb útmutatásból, úgy érezte. Amit Rómában látott, minden a végzetesség jegyében állt.”
Az előadás hossza 110 perc, egy szünettel.
Az előadást 16 éves kortól ajánljuk.