Forgách András: A fiú

Az előadásról

Szokatlan időpontban, karácsony előtt érkezik egy nyugdíjas házaspár a hegyek közötti turistaházba. Nem a városban, a családjukkal ünnepelnek, már ez is különös. Ők az egyedüli vendégek az épületben. Beszélgetésük inkább harc, mint dialógus, egy hosszú, egymás mellett leélt élet egyik utolsó csörtéje. Mígnem megjelenik a falu lelkésze, majd a fiú és az őt kereső rendőrök is. A történet három tragikus figura sorsáról szól, az Öregasszony, a Lelkész és a Fiú sorsa fonódik össze egy végzetes pillanatban. Ahogyan a költő mondja: „Nincs feloldás, enyhülés.” Ahogy egy tragédiában illik is. Forgách András író, Jászai Mari-díjas dramaturg nagy színházi tapasztalattal rendelkező szerző, több díjnyertes és sikerrel játszott darabot és adaptációt jegyez, nemegyszer ő maga rendezi meg a darabjait; akárcsak ezúttal a Szigligeti Színházban, A fiú című drámájának ősbemutatóját.

Az előadás hossza 100 perc, szünet nélkül.

Az előadást 16 éves kortól ajánljuk!

Videógaléria

Fotógaléria

Fotó: Petru Danci

Sajtóvisszhang

„Bonyolult, sok rétegű Forgách darabja, melyek az előadásban rendkívül tisztán jelennek meg. Egyéni és közösségi sorsok vonulnak fel, tragikus egyszerűségükben. A szürreális elemek lényegében hangsúlyozzák a történet, a sorosok köznapiságát. (…)
Forgách rendkívül feszes előadást állított színpadra, minden jelenetben ott lapulnak az elrejtett aknák, hogy aztán velőtrázón robbanjanak. Szépen építi az előadást, ügyesen egyensúlyozik a reális és szürreális között. Segítik ebben a nagyszerű díszletek, a színpadkép, a fények, és nem utolsó sorban a színészek mesteri játéka. Fábián Enikő asszonya egyszerre erős és elesett, bátor és riadt, jó és gonosz, segítőkész és önző. Minden mozdulata, tekintete, hanghordozása hitelesen mutat meg valamit ebből az öreg, elszánt, majdnem bölcs asszonyból. A mosolyában ott a keserűség, a dühében a tehetetlenség, a közönyében az elszántság. Eszköztelen játéka, belső feszültségeket rejt, amely az előadás során egyetlen pillanatban sem hagy alább.”
Simon Judit, Erdélyi Riport

„Forgách András drámája nem ezt az idilli képet tárja elénk, hanem egy idős házaspár veszekedéssel teli perceit, ahogy az otthontól menekülve megérkeznek egy kis falusi panzióba. Már a szobába való bepakolás külön ceremónia. Az Anya (Fábián Enikő) hurcolkodik az összes csomaggal, több táska, bőrönd súlya nehezedik rá, plusz a férje (Hajdu Géza) makacssága, aki nem hajlandó az előtérből bejönni. Viszonyuk leginkább egy anya–fia kapcsolathoz hasonlít, ahol az édesanya szünös-szüntelen utasítgatja dacos kisfiát. Hosszú percek telnek el, és még mindig csak ott tartanak, hogy a férj nem akarja levetni a kabátját, ráadásul többször elismétli ugyanazokat a kérdéseket: miért kellett eljönniük otthonról karácsonykor, miért nem a lányukkal ünnepelnek, miért jöttek ebbe a panzióba? A válaszokat megkapja, de nem akarja tudomásul venni. Hamar kiderül, hogy párhuzamos életet él ez a két ember egymás mellett, inkább nehezítik egymás létét, mint könnyítik, mégsem képesek a különválásra. Azaz az Anya nem hagyja el gyámoltalan férjét.”
E. kolli-baci2013.blogspot.ro, A gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium blogja

Szereposztás

Apa
Hajdu Géza

Anya
Fábián Enikő

Lelkész
Dimény Levente

A fiú
Varga Balázs

Kislány
Lászlóffy Emőke

Nyomozó
Pál Hunor

Gondnoknő
Tóth Tünde

Első rendőr
Szotyori József

Második rendőr
Csatlós Lóránt

Szerelő
Dobos Imre

Rendező
Forgách András

Díszlet, jelmez
Florina Bellinda Vasilatos

Ügyelő
Joó Emília

Súgó
Ţentea Katalin

Hangosítók
Zsurka József, Szanday Csongor

Világosítók
Nosz Botond, Nagy Imre, Bernád Eduárd

Vissza a Deszka Főoldalára