Gyakran olvashatunk értelmezéseket, amelyek Csehov drámáit egyetlen ős-dráma variációjaként olvassák: szereplői a sivár jelen szorításából a szebb, ígéretesnek tűnő jövőbe vágyakoznak. Mondják, egy társulat megérik a Három nővérre, s nem véletlen, hogy a Csokonai Színház művészeti vezetése most látta elérkezettnek az időt a nagy orosz klasszikus színrevitelére. A darabot a fiatal orosz rendező, Ilja Bocsarnikovsz rendezi, aki az előző évadban a Hogyan nevezzelek? című francia vígjátékban dolgozott együtt a debreceni színészekkel. Kiss Gergely Máté Versinyint, szerelmét, Mását, Sárközi-Nagy Ilona alakítja a Három nővér készülő előadásában. A két színésszel a próbák szünetében beszélgettünk.
− Gondolom, számos Három nővér előadást láttatok már. Ilona, te Kaposváron játszottál is Rusznyák Gábor rendezésében. Miben mutat párhuzamot vagy tér el az Ilja Bocsarnikovsz-féle értelmezés?
Sárközi-Nagy Ilona: Már a próbák elején is tapasztaltuk, hogy Ilja nagyon bátran nyúl a szöveghez: variál, jeleneteket fűz össze, nem lineárisan halad. Szinte újra rendezi a szöveget. Valóban a saját Három nővérét csinálja meg, és a játékmódban is van egy nagyon erős, a megszokott Három nővér értelmezésektől eltérő expresszivitás. Itt nyoma sincs a hagyományos, melankolikus Csehov-intonációnak, itt minden belülről durran. Remélem működni fog ez az expresszivitás, mert azt érzem, hogy 2018-ban helye van egy ilyenfajta erős, szuggesztív színháznak. Kell, hogy az előadás szinte bezúduljon a nézők mellkasába.
Kiss Gergely Máté: Ilja mondta, hogy olvasva nem adja azokat az árnyalatait a darab, mint amit a színpadon. Azt kérte tőlünk, hogy olyan szenvedéllyel játsszuk Csehovot, mint Shakespeare-t, mert ezekben az emberekben nagyon erős szenvedély van. Kétszeres-háromszoros szenvedély. Az életre vágyó emberek szenvedélye a Három nővér, nem kiégett emberek elvágyódása és filozofálása.
SNI: Noha ez az előadás szabadon bánik a szöveggel, egyáltalán nem megy Csehov ellen. Amikor az író megnézte a Sirály első bemutatóját, konstatálta, hogy teljesen félreértették, hisz akár egy komédia is lehetne. Nálunk is jelen van a humor, az intenzitás, a belső szenvedélyek. Valóban találóan jellemezte Ilját Edó (Majzik Edit − a szerk.), amikor azt mondta az előző rendezése, a Hogyan nevezzelek? kapcsán, hogy ő a szövegen túl, a színész mögé lát, így a szituáció pontos érzetét képes megteremteni. Ez nagyon jó érzés.
− Hogyan zajlik a próbafolyamat?
KGM: Nagyon jófajta munka. Fontos, hogy Ilja színész is és rendező is. Valóban a karakterek mögöttesét építi, úgy, hogy egy mozdulat, egy színpadi cselekvés, a legapróbb részletek megértéséhez is történeteket mesél. Ezek nagyon hatásosak, mert előhívják a saját történeteimet, és valahogy széthúzza az anyagot, gazdaggá teszi. Állandóan keresi a lelkünknek megfelelő beállítódást, aztán olyan utat talál, amiben a mi energiáink működnek.
SNI: Ez nem a mi színházi kultúránk része, rá kell érzeni az effajta építkezésre, már csak azért is, hogy tanulni tudjak belőle.
− A Három nővér előadások értelmezését alapvetően meghatározza két karakter: Versinyin és Natasa. Az előadások kicsengése függ attól, milyen Versinyint látunk a színpadon. Ha vonzó, délceg, akkor Moszkva méltán vágyott álomkép, ha egy átlagember, akkor a vágykép is más megvilágításba kerül. Milyen figura lesz a debreceni Versinyin?
SNI: Változik a róla alkotott kép. A darab elején valóban Versinyin személyesíti meg ezt a vágyat, álomképet, aztán van egy fordulat, amikor ez elvész, mert Versinyin csak ismétli önmagát, unalmassá válik. Bár egy ideig még tartja magát, aztán a búcsúzásnál már kicsinyes lesz, nem tudja kezelni a helyzetet. Az más kérdés, hogy Másának az utolsó pillanatig ez a szerelem marad az éltető levegő.
KGM: Nem tragikus hős Versinyin. Hétköznapi ember, akinek van egy családja, de közben szerelmes lesz. Találunk magyarázatot arra, hogy miért nem lesz öngyilkos, hisz ott van a két gyereke, akiket félt a feleségétől.
− Ilona, milyen a te Másád?
SNI: Rettenetesen boldogtalan. Nem egy visszafogott, zárkózott lány, hanem a robbanás szélén áll. Abban a szélsőséges állapotban, amikor azt érezzük, hogy kell, hogy történjen valami, mert ha nem, akkor megöljük magunkat. Ebbe tör be egy férfi, s Mása a „történjen valami állapotból” eljut oda, hogy szerelmes lesz. Elkezdi komolyan érdekelni Versinyin, és mindent ebbe a hihetetlen szenvedélybe öl.
− A Három nővér általában akkor kerül egy színház műsorára, amikor egy társulatot elég érettnek gondol a művészeti vezetés a szerepek kiosztására. Nem elképzelhetetlen, hogy a nézői elvárások is komolyabbak. Befolyásol ez benneteket?
KGM. Nem. Ugyanolyan előadásként tekintek erre a darabra, mint a többire.
SNI: Én is próbálom eltartani ezt magamtól, nem akarok ezen gondolkodni, mert ez egy borzasztó béklyó. Csodálatos színészeink vannak, és jó, hogy Csehovot játszunk.
− A közelmúltat nézve ez a harmadik darab (Jadviga párnája, Játék a kastélyban), amelyben egymás szerelmét alakítjátok. Súly ez vagy könnyebbség?
KGM: Szerintem könnyebbség.
SNI: Könnyebbség persze, jobban ismerjük egymást, könnyebben fogadjuk egymás kilengéseit is (J). De valójában az egész csapatra vonatkozik, hogy egy ilyen intenzív, mindenkit egyformán megdolgoztató próbafolyamat közelebb hozza a társulatot.
Az interjút készítette: Vajland Judit
