(Forrás: http://magyarteatrum.hu) 2014. február 23.
Wyspianski: November Night – bemutató Debrecenben
1575-ben Báthory István erdélyi fejedelmet választották meg lengyel királynak, aki kiváló uralkodónak bizonyult. Talán a történelmi kapocs, a közös múlt kellemes emléke adott bátorítást a Csokonai Nemzeti Színház vezetőinek ahhoz, hogy műsorra tűzzék Stanislaw Wyspianski költői képekben bővelkedő allegóriáját. Szerepet játszhatott a választásban az is, hogy a játék részben mitológiai alapú, és jól illeszthető a görög dráma jegyében meghirdetett évadkoncepcióba.
Vidnyánszky Attila debreceni öröksége súlyos. Kihívás, de egyben tehertétel is az a látványos eredmény, amelyet bemutatóival a színházi formanyelv megújítása terén elért. Az intuitív valóságközvetítés, a kivételesen magas szervezettségű és elrendezettségű víziózuhatag személyhez kötött esztétikai formáció – az ilyen művészi utat sem folytatni, sem utánozni nem lehet. Ráckevei Anna és Gemza Péter helyzetét részben megkönnyítette, részben nehézzé teszi, hogy Vidnyánszky a beregszászi színészeket magával vitte a Nemzeti Színházhoz. A helyükre érkezetteket kell a nehezen barátkozó debreceni közönséggel megkedveltetni, ugyanakkor az újonnan érkezők stílusban nem beidegzettek, tiszta stíluslappal lehet őket indítani, ha tehetségesek és fogékonyak.
A Novemberi éj volt az arculatteremtés útján az első állomás. Mezei Kinga újvidéki színész-rendező vállalkozott Wyspianski szövevényes darabjának színrevitelére. A szerzőről tudnunk érdemes, hogy harmincnyolc éves korában halt meg. Rövid életében nem foglalkozott behatóan sem az ókortudománnyal, sem a lengyel történelemmel. Hibáznánk tehát, ha filológiai elmélyültséget, megalapozottságot keresnénk részéről abban az írói megoldásban, amellyel az 1830. november 29-i lengyel felkelés eseményeit párhuzamba állítja Pallasz Athéné zendülésével, az olimposziak ellen. Nem. A szerző tömörít, évek/évtizedek eseményeit sűríti egyetlen szimbolikus napba – a forradalmi remény virradata és veszte –, s ezt az ívet illeszti az ókori kultúrtörténet tanulsághátterébe. Az osztrák, a porosz, az orosz hódítók elleni lengyel szabadságharcokat bátorítják a franciák, amíg a véráldozatokkal a nagyhatalmi vetélytársaikat gyengülni látják, rögtön visszakoznak azonban, amint megbomlani érzik a világpolitikai egyensúlyt. Pallasz Athéné tüzelheti a láncaitól megszabadított Arészt, míg el nem unja a pankrációjukat Zeusz. Számára az alant nyüzsgő balga rajongók öldöklés- és szerelemkoreográfiája révén, tetszetős a világ.
