Tengely Gábor Blattner Géza-díjas bábrendezővel, a győri Vaskakas Bábszínház főrendezőjével a Hessmese próbáinak kezdetén beszélgettünk.
− Először dolgozol Debrecenben, a Csokonai Színházban. Hogy érzed magad, milyen benyomások értek eddig?
− Zömmel bábszínházi előadásokat készítek, és mindig nagyon izgalmas, amikor olyan előadásokra kapok felkérést, amelyekben nem használhatom ezt az eszköztárat. De természetesen nem fogom meghazudtolni önmagam, és a bábos, absztrakciós gondolkodásmód mindenképpen jelen lesz a produkcióban, még akkor is, ha nem lesznek benne klasszikus értelemben vett bábok.
− Hogyan folyik eddig a közös munka?
− Hat színésszel dolgozom, hármat közülük elég jól ismerek, hárman pedig teljesen újak számomra, ráadásul korábban közülük sem ismerte mindenki egymást. Az ilyen találkozások mindig izgalmasak, most még kóstolgatjuk, szagolgatjuk egymást − ismerkedünk. Nagyon jó érzéseim vannak, hiszen már az olvasópróba is remek hangulatú volt, és az elmúlt három hét során is jól mentek a próbák. Az első rendelkezőpróbákon csak egy-két szereplős jelenetek kerültek elő, akkor még volt egy olyan benyomásom, hogy a színészek talán túl heterogén társaságot alkotnak, de az első hétvégi táncpróba kellemesen meglepett: szinte azonnal csapatként kezdtek dolgozni a játszó személyek. Csodálatos volt végignézni ezt a folyamatot: tíz perc után már fel kellett emelniük egymást, megtartani a partnert a levegőben (Fejes Kitty koreográfiái már most is hihetetlenül izgalmasnak tűnnek, amellett, hogy igen nehezek is fizikailag!), de egyáltalán nem az érződött rajtuk, hogy ez nem egy összeszokott team. Igazán gyorsan haladunk: úgy fest, hogy október 15-én végig is tudunk menni a lerendelkezett darabon! Mondjuk igaz, ami igaz − jó színészekkel könnyű a munka… 😉
− Mennyiben más olyan társulattal dolgoznod, akik általában nem vagy nem csak gyerekelőadásokat készítenek?
− Eddig semennyire. Egyáltalán nem érzem azt, hogy ez a munka bárkit is ne érdekelne, vagy ne inspirálnánk egymást. Sokszor vállalkoznak prózai színházak arra, hogy gyerekelőadásokat mutatnak be, de legtöbbször ez egy hatodrangú feladat számukra. Itt most azt látom, hogy mindenki komolyan veszi a Hessmesét. Felkészült, komoly és fiatal, mégis jelentős művészek a szereplők (Krajcsi Nikolett, Mercs János, Edelényi Vivien, Herczeg Tamás, Horváth Alexandra, Rózsa László) és az alkotótársaim (Gimesi Dóra, Pallai Mara, Michac Gábor, Fejes Kitty, Teszárek Csaba) egyaránt. Az szinte természetes, hogy én és az általam választott alkotók teljesen komolyan vesszük ezt a műfajt, hiszen számunkra egyfajta misszió is a gyerekszínház, mindannyian sok éve foglalkozunk ezzel, de itt most tényleg mindenki más is elképesztő energiákat mozgósít. Ki kell emeljem még, hogy csodálatos műszak dolgozik a Csokonai Színházban, emberileg és szakmailag is csodás, ami szintén sokat lendít a produkción. Nyilván lesz majd, amikor mindannyian idegesebbek leszünk, de egyelőre ez egy álommeló!
