A február 27-i bemutatóhoz közeledve A Mester és Margarita előadás két címszereplőjét, Mészáros Tibort és Krajcsi Nikolettet kérdezte Márton Imola dramaturg a készülő produkcióról. A két fiatal színművész nem csupán a Mester és Margarita alakjáról mesélt, hanem a Bulgakov-regény színpadi adaptációjáról és a Rusznyák Gábor rendezővel való közös munkáról is.
– Meséljetek a Mester és a Margarita figuráról! Milyennek látjátok őket?
– Mészáros Tibor: Nekem a Mester az embert jelenti. A darab tele van furcsa, sokszor nem földi eredetű figurákkal. És sokszor a földi eredetű figurák is valamilyen szélsőséget képviselnek, főként akkor, amikor a nem földi eredetű szereplőkkel találkoznak. És van ebben a világban két, magát furcsának, elveszettnek vélő lény, akiről kiderül, hogy ők a leginkább emberiek. És épp ezért érdekesek Woland számára. Mindenki más csak arra alkalmas, hogy Woland és csapata valamilyen módon leterelje őket a saját életútjukról, hogy csapdába csalják, és kikacagják őket. Persze a Mestert és Margaritát is rendesen próbára teszik, mégis ők az egyedüliek, akik érdemesek arra, hogy Woland igazán foglalkozzon velük.
– Krajcsi Nikolett: Nagyon sok mindenkivel történik olyan az életében, mint ami Margaritával. Sokan érzik azt, hogy valami nagyon félresiklott az életükben. Boldogtalan és sivár helyzetben élnek, majd egyszer csak találkoznak azzal, ami igazán jó. Viszont a régi rosszból nehéz kiszállni. És így kialakul ez a nagyon nehéz kettősség.
– Mészáros Tibor: Az emberség a fontos, nem a hibátlanság. Ők ketten nem hibátlanok. Emberek.
– Nehéznek érzitek ezeket a szerepeket, vagy könnyen találjátok hozzájuk az utat?
– Mészáros Tibor: A könnyedsége talán pont a többi figura szélsőségességéből adódik. Nekünk igazából nem kell semmi különöset csinálni, csak tudni kell a színpadon embernek lenni. Ez a Mester és Margarita feladata: minden körülmény ellenére embernek maradni. Kibúvókat, megoldásokat és válaszokat keresnek arra a kérdésre, hogy miért történik mindez velük. Közben persze nagyon pontosan tudják, hogy kikerülhetetlen dolgokkal állnak szemben. Nagyon mélyen és nagyon tisztán élik meg saját kálváriájukat.
– Krajcsi Nikolett: Velem már történt olyan, mint Margaritával. Az ördöggel nem találkoztam, de a Margarita-történet többi részével nekem is szembe kellett néznem. Emiatt is érzem nagyon közelinek ezt a szerepet. Ami viszont nagyon nehéz most, hogy gyakorlatilag az üres térben a semmiből kell megtalálni ezt az utat.
– Amikor a bál után a Mester és Margarita újra egymásra találnak, akár véget is érhetne a történet, hiszen a Földön is élhetnének boldog életet. Azonban Jesua elküldi Lévi Mátét Wolandhoz azzal a kéréssel, hogy vegye magához a Mestert és Margaritát. Miért jobb megoldás az, hogy Woland magához veszi őket, és nyugalmat ad nekik, mint ha a Földön megélnék azt, ami még benne van a pakliban?
– Mészáros Tibor: Az egy alapigazság, hogy soha semmi nem lehet úgy, ahogyan régen volt. A változás elkerülhetetlen. A Mester és Margarita hibája épp az, hogy ők mindenképp a régit akarják visszakapni. Abban viszont soha nem találnának nyugalomra.
– Krajcsi Nikolett: Szerintem is így van. Az utolsó találkozásuk után eltelik nagyjából fél év, ami alatt sok minden történik, és mindketten erőteljesen megváltoznak.
– Mészáros Tibor: Akkor lehetne vége a bál után, hogyha okosabban tudnák csinálni.
– Krajcsi Nikolett: Hogyha nem kergetnék azt, ami a múltban volt.
– Mészáros Tibor: A boldogságot keresik, és ehhez sokkal jobban ragaszkodnak, mint a többi figura. Talán ez is hiba – egy megbocsátható bűn. Ők nem teljesen tiszták, de nem is bűnösök. Tévedtek néhányszor életükben, és épp emiatt nem juthatnak a fénybe. De ez nem azt jelenti, hogy nincs ártatlanság a szívükben.
– Krajcsi Nikolett: Szerintem nekik az a legnagyobb ajándék, hogy nyugalomra lelnek, mert arra van szükségük a leginkább.
– Mészáros Tibor: Hogyha ők felmehetnének a fénybe, az minden alól feloldaná őket. Az pedig jó szerintem, hogy nincsenek feloldozva. Ők hibásak, sok mindent rosszul csináltak, de talán még mindig ők csinálták a legjobban azok közül, akik kiérdemelték, hogy ne csak játékszerei legyenek olyan erőknek, amelyeknek úgysem lehet ellene menni. Margarita elfogadja a Woland által felajánlott lehetőséget. Ragaszkodik a boldogságához, ezért mindent képes elfogadni, ami közelebb viheti őt a Mesterhez.
– A Mester és Margaritában, legyen szó akár a regényről vagy épp erről az adaptációról, alapvetően Woland a történet mozgatórugója. Szerintetek miért mégis a Mester és Margarita a címszereplő?
– Krajcsi Nikolett: Szerintem pont a történet emberi oldala miatt, hiszen mégiscsak azzal tud inkább azonosulni az olvasó, a néző.
– Mészáros Tibor: Semmi más nem fontos, csak az ember. Ha jobban megnézzük, Woland is csak az emberhez képest tud furfangos lenni. Ha az emberek nem vennének róla tudomást, akkor csinálhatna bármit. Woland nem érzéketlen. Tudja, hogy mibe hogyan kavar bele, és tudja, hogy mit okoz, hogy mi lesz a következmény.
– Van egy nagyon pontos célja az egész történettel: az, hogy próbára tegye az embereket, hogy kimozdítsa őket a komfortzónájukból.
– Mészáros Tibor: És szereti látni, hogy az emberek bármi áron elviselik őt magát vagy azt a furcsa létezést, amelybe belecsöppennek.
– Tibor, neked ez az első közös munkád Rusznyák Gáborral. Niki, neked viszont osztályfőnököd volt az egyetemen. Milyen számotokra ez a próbafolyamat? Mennyire találkozik a ti elképzelésetek Gábor gondolataival?
– Mészáros Tibor: Gábor mindig arra törekszik a próbákon, hogy az egyszerűség és a tisztaság jelenjen meg és ne elrajzolt, eltúlzott karakterek. Woland és csapata esetében is nagyon sokszor hangsúlyozza például, hogy nem szabad az ördögöt, a varázslatot játszani, mert abból hókuszpókusz lesz. Persze furcsa történések, megmagyarázhatatlan jelenségek lesznek az előadásban, de nem ez a hangsúlyos irányvonal. És ebben hál’Istennek mindannyian egyetértünk.
– Krajcsi Nikolett: Gábor nem szereti a színpadias, elrajzolt beszédet. Számára az a lényeges, hogy embereket lásson a színpadon. Én szeretem, ahogyan erről a történetről gondolkodik.
– Gábor nagy szabadságot ad nektek a figurák felépítését illetően. Elvesztek ebben a szabadságban, vagy jó nektek az, hogy a magatok útját járhatjátok?
– Mészáros Tibor: Néha elveszünk. De elveszni jó, mert így van miből kikecmeregni, és van egy út, amit magunknak kell megkeresni és megtalálni.
– Krajcsi Nikolett: Az jó, hogy szabadságot ad nekünk, és nem állít be mindent. Mindemellett persze szükséges, hogy adjon támpontokat, hogy hová kell eljutnunk.
– Segít nektek, hogy bármikor elővehetitek a regényt, vagy inkább csak a színpadi adaptációra támaszkodtok?
– Mészáros Tibor: Bizonyos szinten segít, de nekünk így is, úgy is az az adaptáció a fontos, amit a kezünkbe kaptunk. A regény segítség is lehet, ugyanakkor félre is vezethet. De nagyon fontosnak érzem például a leíró részeket, amelyek sok esetben játszhatatlanok. Ezeket meg lehet érezni, de színpadon megmutatni azt a képáradatot, amit Bulgakov képes figurákhoz, helyzetekhez, egy utcához, egy villamoshoz csatolni, nagyon nehéz. Gábor azt a módszert választotta, hogy ezek a leíró részek narrációként hangozzanak el a színpadon. Ez már-már merész vállalás, hiszen magában hordozza a veszélyt, hogy plakátszerű kimutogatás legyen a regényből. De szerintem jó megoldást találtunk arra, hogy a narrációk szépen szervesüljenek az előadásba.
– Krajcsi Nikolett: Nekem segített a regény. Ahhoz az úthoz, amit Margarita bejár, nekem tudnom kell minden olyat is, ami a színpadon nem jelenik meg, mert csakis így tudok visszacsatolni bizonyos történetekhez, gondolatokhoz. Ebben sokat segít, hogy ismerem a teljes történetet, és nem csak azokat, amelyek a színpadon zajlanak.
– Hogyan ajánlanátok a nézőknek az előadást?
– Krajcsi Nikolett: Szerintem elsősorban azért lehet izgalmas ez az előadás a nézőknek, mert nem egy csűrt-csavart, varázslós darab, hanem olyan eseményekről szól, amelyek bárkivel megtörténhetnek.
– Mészáros Tibor: Ha az ember figyelmesen nézi az előadást, akkor észreveszi, hogy a darab alkalmas arra, hogy más hibájából tanuljunk. Mivel valóban emberi történetek és emberi gyarlóságból eredő hibák jelennek meg a színpadon, az előadás szépen megmutatja azt, hogy ezek kivédhető, nem megoldhatatlan élethelyzetek. Ez a darab talán képes rámutatni arra, hogy az a nyugalom, amely megadatik a Mesternek és Margaritának, elérhető anélkül, hogy ehhez egy más dimenzióba kelljen átlépnünk. Csupán nyitottság kell hozzá.
(lejegyezte: Márton Imola)
