(Forrás: http://nepszava.hu/) 2016. 04. 27. Balogh Gyula
Harmadszor rendezték meg a Nemzeti Színházban a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót (MITEM). A programban több világhírű alkotó produkciója is helyet kapott, de nem feltétlenül ezek az eladások bizonyultak a legizgalmasabbnak, miközben a rendező kéznyoma és formátuma ezekből is jól érzékelhető volt. Előfordult csalódás, de szerencsére pozitív meglepetés is akadt a még néhány kisebb szervezési nehézséggel küzdő, de egyre fontosabbá váló fesztiválon.
Az idei MITEM-ről sem hiányoztak a húzónevek. Három világhírű rendező – a német Thomas Ostermeier, a francia Valère Novarina és a román Silvius Purcarete – előadásait is beválogatták a fesztiválra. A kép nem egyszínű, hiszen a produkciók egy része megosztotta a közönséget, de ez még egyáltalán nem nagy baj. Ostermeier Sirályáról volt már szó ezeken a hasábokon, mégpedig abból az okból, hogy az előadás elején napi politikai történeteket improvizálnak a színészek.
Ebben jut nekünk is némi bírálat, legalábbis megláthatjuk, miként ítélik meg kívülről a kormány bevándorlás politikáját, és még a magyar miniszterelnök nevét is megemlítik egy ironikus felsorolásban. Ezzel a tényleg izgalmas színpadi kibeszéléssel azonban hamar felhagy a rendező, mintha így azt szerette volna megmutatni, hogy ő így is színre tudta volna vinni a Sirályt, vagyis a figurákat össze tudta volna kötni a jelennel. Ám a második felvonástól végig egy csehovi lecsupaszított Sirályt kapunk, kissé meghúzva, néhány szereplőt kihúzva. A viszonyok mélységét és árnyaltságát azonban nem nélkülözi az előadás. Kissé felemás marad ugyan, de a darab aktualitására, örökérvényűségére pontosan rávilágít.
Kitüntetett figyelmet kapott a programban a francia Valère Novarina. Két előadását is beválogatták. Az egyik egyszemélyes produkció, az Imigyen szóla Louis de Funès. Már a cím is egy játék, minthogy az előadásban is sok játékos mozzanat szerepel. De közben nem tét nélkül, hiszen a színészről szól és írhatnánk nagybetűvel is. Az előadást Debrecenben vitte színre a szerző, illetve rendező, aki korábban is dolgozott már az alföldi városban. A színészt Mészáros Tibor jeleníti meg, aki többek közt ezt állítja: „Louis de Funès többet tudott az emberről, mint bármely embertudomány professzor, mint az összes kínpadmester, antropodoktor, májspecialista, szinapszis- és kommunikációs kutató, kasztrálásfelelős, finnugrász, agglutinált nyelvcsavarintó, Broca-féle agytekervénymérő. Többet tudott mindezeknél, mert tudta – ott a színpadon –, hogy az embert örökösen újra kell teremteni, tudta, hogy szavaival minden este újra létrehozza őt, és az folyton széthullik, majd újra összeáll, és minden egyes levegővételnél vadonatúj lesz.” Rideg Zsófia szellemes és beleérző fordításából tényleg közel jutunk a színészhez és a színházhoz is, Mészáros Tibor pedig bravúrosan megoldja, az egyáltalán nem könnyű feladatot, hiszen ötven percet kell végig beszélnie úgy, hogy lekösse a néző figyelmét.
Silviu Purcarete egy négy évvel ezelőtti előadását hozták el a MITEM-re, a Gulliver utazásait a Nagyszebeni Nemzeti Színház társulatának rendkívül erős képeket tartalmazó produkcióját. A rendező egy igazi lovat is beilleszt az előadásban egyfajta keretként. Maga az utazás viszont bár hordoz humoros, feloldó elemeket, eléggé nyomasztó, az emberi lét gyarlóságait, gátlástalanságát felmutató momentumokból áll. Az együttes teljesítménye, az összjáték, benne a látványos és sodró erejű mozgásokkal igen nagyra értékelhető.