(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2018. 01. 06. Szénási Miklós
Debrecen – Molnár Ferenc 90 év után is szórakoztató, és képes jókora fricskát nyomni az orrunk alá. Kritika.
Az esztendő végefelé, az új kezdetéhez közel igazán szórakoztató darabbal állt elő a Csokonai Színház. Molnár Ferencet vették elő, és a Játék a kastélyban című művet, amit 1926-ban vetett papírra az itthon és külföldön is sikeres írónak számító szerző.
Molnár Ferenc manapság biztosan ott lenne a média kavargó világában, és nem csak azért, mert olyan regényt is tudott írni, mint A Pál utcai fiúk, ez a máig érvényes és értékes könyv a srácokról, az álmokról és a szabadságról, hanem a balhéi miatt is. Molnár, aki újságíróként és íróként ís megállta a helyét, nem lehetett túl erős jellem. Ahogy feljegyezték róla, agresszív volt és alkoholista. Első feleségét, Vészi Margitot például rendszeresen verte – az asszony fél esztendő házasság után le is lépett tőle. (Talán nem véletlen, hogy Liliom című darabjának hőse, a külvárosi vagány is olyan figura, aki az őt eltartó feleségét időről időre jól elkalapálta.) Az írót persze nem azért szeretjük, vagy nem szeretjük, hogy milyen volt otthon, papucsban, vagy mit cirkuszolt kocsmákban és kávéházakban, hanem azért, amit letett az asztalra.
A Játék a kastélyban több szinten értelmezhető. Feltűnik benne a színház (a színészek, szerzők) világa is, ott van a szerelmi szál (háromszögesítve, félrelépéssel), és az a fajta klasszikus vígjátéki vonal is, amelyen a félreértések, egymás mellett elbeszélések miatt szórakozhatunk.
Naszlady Éva korábban is rendezett már Debrecenben. 2016 elején a Szabó Magda-adaptációt, Az ajtót vitte színre, ugyanitt, a Víg kamaraszínházban, 2016 végén meg a Művészetet, egy francia sikerdarabot Garay Nagy Tamás, Bakota Árpád és Vranyecz Artúr főszereplésével. Itt szintén színre lép ez a trió: Garay Nagy az ünnepelt és öntudatos szerzőt, Turait alakítja; kollégáját, szerzőtársát, az alapvetően pesszimista Gált Bakota; Vranyecz pedig a sokgyerekes hódítót, Almádyt, aki ágyba viszi Annie-t, a szép színésznőt. Őt Sárközy-Nagy Ilona játssza, akit a színházi szerepek mellett láttunk már filmben és hallhattuk kortárs költőnők verseit is szavalni, most pedig megmutatja, tud-e, s mennyire tud komédiázni. Melléjük sorakozik fel Ádám (Kiss Gergely Máté), a fiatal és tehetséges zeneszerző, aki szerelmes Annie-ba. Szeretné feleségül venni, csak éppen rosszkor, bejelentés nélkül érkezik a kastélyba pártfogóival, s így fültanúja lesz annak, Almády hogyan csavarja el a menyasszonya fejét. Annyi a házasságnak? Vagy meg lehet menteni? Molnár Ferenc ügyesen játszik a történettel és velünk, nézőkkel: biztos kézzel kormányozza a váratlan és meglepő fordulatokkal teli mesét a végkifejlet felé, ami (hiszen vígjátékról van szó…) nem lehet más, csakis jó.
A díszlet látványos, a hajdan jobb időket megélt Víg mozi páholyát is továbbépítették, belevonták a játékba (Szendrényi Éva munkája a díszlet), a jelmezek pedig (Berzsenyi Krisztina tervei alapján) bár nem kiugróan izgalmasak, de eleget tesznek a rájuk szabott feladatnak. Még egy kis színpadi gegre is lehetőséget teremtenek, mikor a szmokingos urak öltözködnek, és mint valami Chaplin-féle némafilmben, egymás mellényét, zakóját húzgálják magukra rafinált koreográfiával.
