Színház a színházban, többszörösen összetett képlet – 3. nap

A fesztivál harmadik napja egy bájos bábelőadással indult, majd termékeny szakmai beszélgetéssel folytatódott. Este Pintér Béla nagysikerű darabját, az Ascher Tamás Háromszékent teltház előtt játszották.

A napsütéses vasárnap reggelen ismét megtelt a Vojtina Bábszínház. Majoros Gyula Üveghegyeken innen (vagy már azon is túl?) című kiállításán, amely május 22-ig megtekinthető, már nyüzsögtek a gyerekek a földszinten. Tíz órakor az emeleti kamaraterem nézőtere is megtelt: a Debreceni Reménysugár Gyerekotthon kíváncsi lakói is helyet foglaltak. A virágot lépő lány című bábelőadás különböző módon varázsolta el a gyermekeket és a felnőtteket. Az elvont, többféleképpen is értelmezhető kellékek és a színészek finom mozdulatai a gyerekek számára nem voltak mindig egyértelműek. Bekiabálásaikkal kapcsolódtak be az előadásba. Rögtön felismerték a jót és a gonoszt egyaránt – a tündérmese‑séma szerint az esztétikum mindig erkölcsi fölénnyel párosul. Összességében egy igényes darabot láthattunk. A többszintű értelmezhetőség a felnőttek figyelmét is lekötötte, a formanyelvet a tánc, élőzene és az absztrakt vizualitás tette azonosíthatóvá.

A szakmai beszélgetés ismét alapos volt. Az előző napi eladásokról beszélgettek az alkotók és a „házi bölcsek”, akik építő jellegű kritikákkal segítették a további munkát. Az Éljen soká Regina! című dokumentumszínházi előadással kapcsolatban felmerült az a kérdés is, hogy mennyiben hasonlítható össze az amatőr színészi munka és a profi színjátszás. Felmerült a színház a színházban nehéz megvalósítása. A kritika leginkább a Rák Jóska, dán királyfi című előadást érte.

Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken
Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken (Fotó: Horváth Judit)

Színház a színházban? Az Ascher Tamás Háromszéken több jó példát is hoz arra, hogyan lehet ezt a motívumot igényesen, könnyed humorral kibontani. Ehhez kitűnő alapot biztosított Pintér Béla verses szövege, amely mind szerkezetében, mind nyelvezetében kiemelkedő. Túl sokáig nem kényelmesedhetett el a néző egy-egy hangulatban, népzenés, táncos songok zökkentették ki a ritmusból. Hasonlóképpen összetett volt a narrátor – funkciója szerint porondmester, egyszersmind szerves résztvevője a cselekménynek. A szinte felhőtlen, elsöprő humor egészen a tragikus végpontig domináns, amelyet feszült-exponált jelenetek váltanak. A címszereplő Ascher Tamás mellett a főszereplő Máté Gábor volt, az ő fiktív magánéletébe pillanthattunk be, s rivalizálásukba az író-rendező Pintér Béla alakja is bekapcsolódott. A karakterek abban az esetben is elképesztően komikusak, ha valaki esetleg nem ismerte túl jól a valóságreferenciát, azaz a valódi művészeket. A nevetés tárgya a zárt és sokszor belterjes színházi világ és annak visszásságai. A színházi emberek élete adja tehát a cselekményt, miközben próbálnak, előadást terveznek – a színház a színházban motívum többszörösen összetetté válik. A fesztivál eddigi leglátogatottabb előadása után szűnni nem akaró vastaps éltette a színészgárdát.

Deszkalandozók: Lengyel Zsanett, Papp Gréta, Tölli Zsófia