(Forrás: http://www.haon.hu/) 2019. 02. 06. Gyürky Katalin
Az ifjú Mátyás című zenés mesejáték a nagy királyunk trónra lépéséről szóló, sajátos történelemóra a színpadon.
A Csokonai Ifjúsági Program keretében megvalósuló osztálytermi nevelési előadások kapcsán a cívisvárosban már évek óta jól ismert, a debreceni teátrum alkotói közé azonban hivatalosan csak ettől az évadtól csatlakozó Madák Zsuzsanna rendező nagyon jól tudja, hogyan kell egy rég letűnt történelmi korszakot a gyerekek számára élvezhető formában „megtanítani”.
A hangsúly a hitelességen van
Minden, amit a diákok ebben a produkcióban látnak maguk előtt, az majd’ hatszáz évvel ezelőtt valóban megtörtént az egyik legnagyobb magyar királlyal. Hunyadi Mátyás ugyanis nem született hercegnek, de még elsőszülött fiúnak sem, a történelem kerekei mégis úgy forogtak, hogy a törökverő Hunyadi János, illetve V. László király halála után, Hunyadi kisebbik fiaként, mégis ő kerüljön a trónra. Ennek a meglehetősen fordulatos királlyá levésnek a történetét közvetítik Az ifjú Mátyásban szereplő művészek a fiatal (és persze a nem annyira fiatal) közönség számára, mégpedig a történelmi hűség legparányibb csorbulása nélkül egy szerethető mesejátékba ágyazva.
Ez a hitelesség mégis mesés
Meseként tálalva azt, ami a valóságban sokszor Mátyásnak és a jóakaróinak még az életét is veszélyeztette. S valóban: Madák Zsuzsanna rendezése az „Egy mesével készültünk nektek” mondat elhangzása után mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyébként véres és sorsfordító történelmi korszak eseményeit csodás hangulatban, humoros, így könnyen megjegyezhető történések sokasága mentén követhessük végig. Hiszen ugyanúgy, mint a mesében, rögtön érezhető – s így a gyerekek számára is jól kivehető –, hogy ki a jó és ki a rossz, ki az, aki Mátyás (Rózsa László) javát akarja, s ki az, aki ellene van.
A jók csapatát azok a Mátyással egyidős „pajtások” (Nagyszájú – Janka Barnabás, Deák – Kovács András, Behemót – Kránicz Richárd) alkotják, akik a jó hangulat fokozása, és a könnyebb befogadhatóság érdekében igazi élő zene, mégpedig reneszánsz dallamok muzsikálása közben érkeznek a színpadra. A reneszánsz zenei aláfestés mellett vázolják prózában azt a helyzetet, amelybe a Hunyadi család a nándorfehérvári győzelem, majd az ezt követő pestisjárvány során kerül, s amelynek következményeként – apját és bátyját, Lászlót elveszítve – az ifjú, tizenöt éves Mátyást, mielőtt bármi történne, Prágába száműzik. A jók azonban hű barátokként oda is követik, sőt egy gyerekek számára élvezhető „csatajelenet” formájában a cseh hasonló korú srácokkal is „megvívnak” Mátyásuk érdekében.
A szerelmi szál
Prágában azonban nemcsak a jó barátok nem hagyják cserben a tömlöcbe vetett Mátyást, hanem melléáll – magát szolgálólánynak kiadva – Podjebrád király leánya, Katalin is. Kilétét nem meri fölfedni, hiszen királylányként nem közeledhetne „az ellenséges úrfihoz”, szolgálólányként viszont minden nap vihet ételt neki. Ám Edelényi Vivien lenyűgöző alakításán az első perctől kezdve érződik: fülig szerelmes lett az ifjú Mátyásba. S ő lesz az – Madák Zsuzsanna koncepciójában így mintegy főszerepet játszva –, akit a jósága ellenére épp a jó szándékú, szintén a mesékre jellemző álruhába bújása miatt többször is árulónak titulálnak, s egy ponton még Mátyás is félreérti a szándékait. Ám Edelényi Vivien Katalinként végig kiválóan érzékelteti a gyerekekkel a kitartás és a hűség erejét: hihetnek róla bármit, ő nem tágít Mátyás mellől, holott véletlenül meghallva azt, hogy mit terveznek a szerelme ellen, ki is hátrálhatna mögüle. Igazi mesei hős tehát, aki a végén el is nyeri méltó jutalmát.
A rosszak
Szemben azokkal a gonoszokkal, azokkal a magyar főurakkal, akik álnok módon ki akarják ugyan szabadítani a fogságából Mátyást, s elvileg királlyá akarják tenni, de valójában a halálát kívánják, hogy ők uralkodhassanak helyette. Kiss Gergely Máté remekül hozza a részegeskedő, a kontrollt folyamatosan elveszítő főurat, Garai Lászlót, miközben Csikos Sándor érzékeny játékából kivehető a nagybáty, Szilágyi Mihály hezitálása: az, hogy ebben az összetett történelmi helyzetben bizonytalankodva hol Garai elképzelését támogatja, hol Mátyás mellé áll, hogy végül – józan belátással – az ifjú királyjelölt mellett tegye le a voksát.
