Szép estéket, Magyarország! Országos Színházi Évadnyitó Gála
Debrecenben tartották a IV. Országos Színházi Évadnyitó Gálát. A különleges estének otthont adó Csokonai Színház idén ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. Az 1865. október 7-én átadott, Szkalnitzky Antal tervei alapján készült kőszínház – Jókai sorait idézve – „A puritán hitnek ősi városában / Hiú látványnak nem – csak szellemünknek / Épülhetett…”
Az ünnepélyes alkalomra Párbeszéd a magyar színház jövőjéről címmel a Kölcsey Központban előadó-művészeti szakmai konferenciát, illetve a Hitel folyóirat – a debreceni Csokonai Színház 150 évéhez kapcsolódó írásait tartalmazó – augusztusi számához kapcsolódva lapszámbemutatót tartottak.
A jeles esemény egybeesett az immáron harmadik éve nagy érdeklődésnek és közönségsikernek örvendő Szép estéket, Debrecen! című évadbeharangozó-kedvcsináló rendezvénnyel. A nézőtér most is zsúfolásig megtelt, akadtak, akiknek már csak a harmadik emeleten sikerült helyet foglalniuk. Az ünnepélyes alkalmat és a mára már hagyományosnak mondható színházi évadnyitót a Csokonai Színház Énekkara a Kodály Filharmonikusokkal közösen nyitotta meg a Himnusszal. Ezt követően a prózai társulat hölgy tagjai Jókai Mór Prologját szavalták el. Az előadást az énekkar kísérte.
Köszöntőt mondott Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója. Beszédében a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház négy szavát ízlelgetve kifejtette: Debrecen, a város, amely a színház otthonául szolgált; Csokonai, a költő, akiről nevet kaphatott; nemzet, melynek magyar anyanyelvét köszönheti a színház. A színház, a színészi lét, bármilyen formában is mutatkozzék meg, munka, felelősség, színészi és emberi vállalás kell hogy legyen. Az előttünk álló évad kapcsán megjegyezte, folytatva a tematikus évadok sorát, a középkor szellemiségét idéző tavalyi előadások után most a reneszánsz – az újjászületés – évada következik: „Szimbolikusnak érzem, hogy a színház jubileuma egybeesik a reneszánsz évadával. Az újjászületés törekvésével és igényével mondjuk: másfél század égi és földi társulata, benne a drága, áldozatos műszakiak serege szeretetteljes emlékezéssel és mai reménnyel készül az ünnepi évadra.”
Dr. Hoppál Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára a jelenidejűség művészetének, a kimondott szó, a hangzás, zene, mozgás egyszeri és megismételhetetlen együtt hatásának nevezte a színházat. Beszédében kiemelte: fontosnak tartja, hogy a jövőben még több ember juthasson hasonló kulturális élményekhez. Ebből a célból jövőre 23 milliárd forintot különítenek el a színházak részére, amiből a vidéki színházak fesztiváljainak támogatására 250 millió forintot szánnak.
Dr. Papp László, Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere a 2015. május 18-án, a kormány és Debrecen közötti (a Modern Városok Program keretében való) együttműködési megállapodására hivatkozva beszámolt arról, hogy kormányhatározat született a Csokonai Színház teljes körű felújításának támogatásáról. A Latinovits Színház – melynek befejezésére a „magyar-román határon átnyúló Európai Uniós program” keretében van lehetőség – Dr. Papp László szavaival élve „szellemi határátkelő” helyként is funkcionálhat majd.
A beszédeket követően kedves, játékos hangulatban, a 150 év alatt bemutatott előadások címeinek felsorolásával folytatódott az este, a közönség egyre növekvő derültséggel követte figyelmével Vranyecz Artúr és Dargó Gergő közös produkcióját. A színház névadójáról megemlékezve Csikos Sándor előadásában hallgathattuk meg Petőfi Sándor Csokonai című költeményét, majd a Cseh Tamás Csokonai Vitéz második énekéből készült rövid előadás következett. Utóbbihoz a gyönyörű tánckoreográfiát Laczó Zsuzsa készítette. Ízelítőt kaphattunk a következő évad előadásaiból is: Made in Hungária (Csókkirály), Balczó Péter és Rendes Ágnes részleteket adott elő A Szerelmi bájitalból, és a Traviátából. A Karnyónéból láthattunk jeleneteket Oláh Zsuzsa és Dánielfy Zsolt közreműködésével. A prózai színészek színházi anekdotákkal (a régi színészklub hangulatát idéző történetekkel) szórakoztatták a közönséget. Reneszánsz dallamok csendültek fel Újhelyi Kinga, Krajcsi Nikolett és Szabó Krisztián játékában. A két gitárral és két női hanggal fűszerezett Szabó Lőrinc-versre (Hazám) írott dallam hangjai még most is echóként csengenek vissza fülemben: „én azt szeretném, ha hazám / e föld hol mindent, ami ember, / vágytam példázni életemmel, / lehetne egykor büszke rám.”
Az évadnyitó gála kiemelkedő eseménye az idei, immáron nyolcadik Kaszás Attila-díj átadó ünnepsége volt. Az előadásokat fokozódó izgalommal követtünk, hiszen egyre gyakoribbá váltak a díjátadóhoz kapcsolódó események. Vasvári Csaba színművész – a Kaszás Attila-díj egyik alapítója – felvezetője, majd a díjra jelöltek (Kiss Mari, Kristán Attila, Mészáros Tibor) bemutatkozó filmjeinek bejátszásai, és Melecsky Kristóf, a Kaszás Attila Versmondó Verseny győztesének szavalata mind-mind fokozták kíváncsiságunkat.
Számomra az este legmeghatóbb pillanatai voltak, amikor a prózai társulat tagjai fekete ruhát öltöttek, és együtt énekelték el a Fényév Távolság című dalt. (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter: A padlás) A kivetítőn Kaszás Attiláról jelentek meg felvételek, és a neki szóló tiszteletadás közben bizonyára sokan emlékeztek meg az égi társulathoz szegődött tagjainkról, színészeinkről, tárvezetőinkről, énekeseinkről, lelkes színházlátogatókról, azokról, akik már nem lehetnek közöttünk.
Az idei év Kaszás Attila-díját a Csokonai Színház művésze, Mészáros Tibor nyerte. A rangos elismerést kizárólag olyan színésznek ítélhetik oda, aki a magas művészi teljesítményen túl emberi példamutatásával is kiérdemelte a megtisztelő figyelmet. Örömteli befejezéssel zárult tehát az évadnyitó gála, kívánom, hogy hasonlóan kellemes, élményekben gazdag folytatásnak örvendhessenek a színházba látogatók. Ünnepeljük együtt a 150. évfordulót! Szép estéket, Magyarország! Szép estéket, Debrecen!
Szép estéket, Magyarország! Országos Színházi Évadnyitó Gála, Csokonai Színház, Debrecen, 2015. augusztus 29.
